A NATO ma kezdi meg „Cold Response 2022” fedőnevű hadgyakorlatát Norvégiában. Ez olyan nagyszabású lesz, mint amelyet a skandináv ország 30 éve nem látott. A hadgyakorlatot az Egyesült Királyság két legnagyobb hadihajója vezeti. A „USS Harry S. Truman” nevű amerikai repülőgép anyahajó és kísérőhajói szintén részt vesznek a hadgyakorlaton.
Az orosz-ukrán háború természetesen új fénybe helyezi az óriási hadgyakorlat jelentőségét.
Szoros együttműködés
A Washington és Oslo közötti katonai együttműködés magában foglalja a hírszerzési információk cseréjét, nagyszabású norvág fegyvervásárlásokat – beleértve 52 darab F-35-ös lopakodó vadászgép és 5 darab Boeing P-8 Poseidon tengeri járőrrepülőgépet –, a norvég repterek használatát és amerikai hadianyagok tárolását norvég területen (MCPP-N).
Norvégiának három jelentősebb, katonai használatú radarállomása van: az egyik Vardø-ben, közel az orosz határhoz, a másik a Spitzbergák- (norvégul Svalbard) szigetcsoporton, a harmadik az Antarktiszon. Mindháromnak fontos szerepe van a kontinentális USA felé esetlegesen haladó orosz rakéták elfogásában.
A Kreml kemény figyelmeztetése
Bár az Északi-sarkkörön túli Svalbard-szigetcsoport norvég törvényhozás alatt működik, de különleges státuszt élvez, mint nemzetközi terület. Márpedig az ottani radarállomás nem mellékesen a Svalbardi Egyezmény megsértésével üzemel, amely leszögezi, hogy a szigetcsoport nemzetközileg garantált demilitarizált státuszt élvez.
Norvégia mellett Oroszország az egyetlen ország, amely komolyabb gazdasági tevékenységet folytat a szigetcsoporton azzal, hogy Barentsburg városkája mellett szénbányát és turisztikai létesítményt üzemeltet. Moszkva önálló helikopterleszállót is akar üzemeltetni a városka mellett és egyben kifogásolja, hogy a helyi hatóság elutasíthatja bármelyik orosz állampolgárnak a tartózkodási engedélyét. Ezért ezen ügyekben folyamatosan konzultációt követel Oslótól.
A Svalbardi Egyezmény aláírásának két éve volt a 100 éves évfordulója és a Kreml ennek kapcsán félreérthetetlen üzenetet küldött Oslónak, felróva a norvég félnek, hogy annak bizonyos pozíciói nem felelnek meg Moszkva érdekeinek. Moszkva akkor egy kemény figyelmeztetéseket tartalmazó levelében elismerte ugyan Oslo szuverenitását a szigetcsoport fölött, de egyben követelte, hogy a szerződés többi, 44 aláíró államának „jogait és legitim érdekeit” Norvégia jobban vegye figyelembe.
Tavaly augusztusban az orosz tengeralattjáró-vadász romboló, a „Szeveromorszk” látogatott váratlanul a Svalbard partjaihoz, üzenetet küldve a norvég kormány címére.
Amikor pedig tavaly októberben a „KNM Thor Heyerdahl” nevű norvég fregatt meglátogatta a szigetcsoportot, az újonnan leolvasztotta a biztosítékokat Moszkvában. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Maria Zaharova tiltakozásának adott hangot a norvég haditengerészet lépésével kapcsolatban, amely szerinte mutatja, hogy a norvég katonai tervezők számolnak a szigetcsoport infrastruktúrájával, beleértve NATO csapatok fogadásával.
Növekvő stratégiai jelentőség
A Svalbard átlagos hőmérséklete 1970 óta 4,0 Celsius-fokkal ugrott meg. Az északi sarkköri térségben csak itt üzemel reptér, valamint csak itt van lefektetve magas teljesítményű adatátviteli kábel. Ezek a jellemzők felértékelik a szigetcsoport stratégiai jelentőségét. Nem véletlen tehát, hogy két éve éppen a térségben – az északi sarkkör felett – tartotta a NATO nagyszabású, ’Cold Response 2020” fedőnevű hadgyakorlatát.
Moszkva az elmúlt években komoly nukleáris erőket vont össze a szomszédos Kola-félszigeten, amely még kockázatosabbá teszi a térségbeli hadgyakorlatok megtartását. Márpedig a fent említett Vardø szigete csupán 65 kilométerre fekszik a Kola-félszigettől és a rajta található amerikai állomás – amelyet együtt működtetnek a norvég hírszerzéssel – az orosz tengeralattjárókat figyeli, hogy egy esetleges konfliktusnak már a kezdetén hatástalanítani tudják ezeket.
Szintén 2020-ban a norvég hírszerzés vezetője, Morten Haga Lunde altábornagy is felhívta a norvég közvélemény figyelmét arra, hogy Moszkva folyamatosan erősíti bázisait a Kola-félszigeten, valamint a Barents-tenger északi részén. A tábornok szintén kiemelte az orosz haditengerészet folyamatos hadgyakorlatait a norvég felségvizek közelében.
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
