Finnország és Svédország valószínűleg hamarosan kérni fogja csatlakozását a NATO-hoz, az észak-atlanti katonai szövetség pedig fel fogja venni őket a tagjai közé, hangzott el a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) online kerekasztal-beszélgetésén.
A csatlakozás „sima ügy lesz” a svédek, a finnek és a NATO részéről is
- vélekedett Jójárt Krisztián, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa.
A két kormány a parlamenti konzultáció után, május 13-án jelentheti be a belépési szándékot, amelyet már a júniusi NATO-csúcson megtárgyalhat a szövetség. A konzultációs (majd a ratifikációs) időszak a szokottnál jóval rövidebb lehet, így a belépésre akár már idén sor kerülhet, mondta Wagner Péter, a KKI vezető kutatója.
Egy korszak vége
Ami az okokat illeti, Svédország és Finnország egyértelműen az ukrajnai orosz invázió miatt tervezi feladni a semleges státusát – erről tanúskodnak a közvéleménykutatási adatok is. Míg a háború előtt a finneknek 24, a svédeknek pedig 37 százaléka támogatta a csatlakozást, addig áprilisra 68, illetve mintegy 50 százalékra ugrott ez az arány.
A politikai erők – egyes baloldali, Amerika-szkeptikus pártok kivételével – pedig egységesen beálltak a belépési tervek mögé.
Ez egy korszakhatárt jelentő háború, amelyben sok korábbi alapvetés felülíródik. Ezek egyike a svéd-finn semlegesség
- fogalmazott Jójárt Krisztián.
Pedig a semlegességnek mindkét, történelmileg egymással összefonódó országban komoly hagyományai vannak. A svédek és a finnek 600-700 éven keresztül egy fedél alatt éltek. 1809-ig ugyanis svéd kézen volt Finnország, ami alapvetően meghatározta az arculatát, mondta Annus Ildikó.
Az ELTE tanársegédje emlékeztetett: Svédország 1814-ben vívta a mindmáig utolsó háborúját.
Ezt követően 100 éves békekorszak következett (az első világháborúig), amely idő alatt a svédek megtanulták értékelni a békét.
A II. világháborúban szintén ragaszkodtak a semlegességhez, mindkét oldalnak – így a náci Németországnak is – engedményeket tettek, cserében segítettek a menekülteknek és a testvérállamoknak. A „kistestvér” Finnország pedig azért is maradt semleges, mert „együtt mozog” Svédországgal, fűzte hozzá.
Sima ügy
Ami a NATO-csatlakozás részleteit illeti, a feltételek teljesítése egyik országnak sem jelenthet akadályt. Mindkettő hadserege a nyugati haditechnikát használja, folyamatos modernizáción ment keresztül, eddig is együttműködött a NATO-val, és kompatibilis annak haderejével.
Haditechnikai-katonai értelemben bármikor csatlakozhatnak
- vélekedett Wagner Péter, aki szerint a NATO-csatlakozás eddig is inkább politikai döntés volt.
A két ország és a NATO közötti védelmi együttműködés pedig már most olyan szoros – mondja Jójárt Krisztián –, hogy a csatlakozás tartalmilag nem is hozna nagyon jelentős változást:
Inkább szimbolikus jelentősége van a belépésnek.
Ezzel párhuzamosan Rácz András lapcsoportunk múlt heti rendezvényén azt mondta: mindkét államnak titkos katonai megállapodása van az Egyesült Államokkal, amely feltételezhetően már eddig is segítséget biztosított volna a számukra külső agresszió esetén. Belépés esetén pedig hivatalosan is „biztonsági garancia” illeti majd meg őket.
Putyin tehetetlen
A NATO újabb bővülésének ugyan nem örül Moszkva – az orosz vezetés katonai és politikai következményeket helyezett kilátásba, és megpróbálja majd „kiegyensúlyozni a helyzetet” –, gyakorlatilag semmit sem tehet ellene.
Az oroszoknak eszközük és szándékuk sincs arra, hogy megakadályozzák a csatlakozást. Már eddig is de facto a NATO részeként könyvelték el őket. És az sem véletlen, hogy Putyin eddig nem szólalt meg a kérdésben
- fogalmazott Jójárt Krisztián.
Válaszul a Kreml atomtölteteket telepíthet a balti-tengeri kikötővárosba, az orosz exklávénak számító Kalinyingrádba – egyes feltételezések szerint már most is vannak ott ilyen töltetek –, és katonai egységeket vezényelhet a határhoz, már ha lesz még mozgósítható hadereje. (Tömegpusztító fegyverek bevetését ugyanakkor aligha kockáztatják meg, erről szintén Rácz András beszélt Klasszis Klubunkban.)
A függetlenség feladásának persze vannak negatív oldalai is.
Vannak viták arról, nem biztos, hogy jó, ha a NATO és Oroszország mindenhol egymás útjában áll
- magyarázta Annus Ildikó.
Másrészt Svédországnak történelmileg-kulturálisan is nagyon fontos a semlegesség: a harmadik utas politika tette fajsúlyossá és emelte különleges helyre az országot.
Enélkül nem tudnak majd például olyan közvetítő szerepet vállalni, mint eddig.
A finnek pedig, akiknek több mint 1000 kilométeres közös határszakaszuk van Oroszországgal, nem bíznak egységesen abban, hogy a NATO meg tud vagy akar majd védeni egy ilyen hosszú határszakaszt egy esetleges orosz agresszió esetén. És felmerül aggályként az is, hogy mi lesz, ha egy nem megfelelő ember kerül az amerikai elnöki székbe, mondta az ELTE tanársegédje.
Újjáéledt traumák
Finnországban persze még emlékeznek a II. világháborúra, amikor Oroszország lerohanta őket, valamint elcsatolta Karéliát (ez volt a finnek Trianonja): akkor több mint 400 ezer finnt telepítettek át az új határon belülre.
Ezeket a képeket előhívta az ukrajnai háború
- jegyezte meg Wagner Péter a közhangulat radikális megváltozására utalva.
Videónkat arról, hogy mit gondol az utca embere az orosz-ukrán háborúról, itt nézhetik meg:
A háború hátteréről beszélgettünk a közelmúltban Rácz András Oroszország-szakértővel. Interjúnkat, amelyben többek között szóba kerül az atomháború veszélye, Magyarország biztonsága, Putyin célrendszere, az ukrán nacionalizmus és egy állítólagos NATO-ígéret, itt tekinthetik meg:
Eldőlni látszik a véleményezés. 
