Joe Biden amerikai elnök ma felkerekedik elnökségének első külföldi útjára, Európa irányába. Az elkövetkező egy hétben részt vesz a G7-ek találkozóján, a NATO csúcstalálkozóján, találkozik az EU vezetőivel, hogy aztán június 16-án Genfben fejezze be európai tárgyalásait Vlagyimir Putyinnal.
Milyen témák uralják a napirendet?
Boris Johnson brit miniszterelnök a G7 csúcs házigazdájaként négy prioritást tűzött ki a Cornwall-ban megrendezendő tárgyalásokra: a COVID járvány utáni fellendülés, a klímaváltozás / biodiverzitás, a szabadkereskedelem és a közös értékek. A csoport globális kitekintésének szélesítése céljából Johnson a mostani ülésre meghívta Ausztrália, Dél-Korea, India és Dél-Afrika vezetőjét is.
Június 14-én aztán Biden számára egy zsúfolt napirendű NATO csúcs jön Brüsszelben. Másfél évvel azután, hogy Macron elnök „agyhalottnak” nevezte, a katonai szervezet új stratégiai koncepciót tervez elfogadni. Ez a NATO-t elvinné a klasszikus közös védelmi vállalásból egy globálisabb geopolitikai szerep felé, ahogyan nagyobb hangsúly helyeződik ezentúl a kiber-konfliktusokra és a klímaváltozásra is.
Bidennek a NATO csúcson reagálnia kell az egyre jobban fejlődő, különálló európai védelmi képességekre, különösen, hogy Párizs már folyamatosan európai „stratégiai autonómiáról” beszél.
A másik érzékeny kérdés Törökország ügye. Erdogan elnök 2019-ben Sz-400-es orosz légvédelmi rakétarendszert vásárolt és legutóbb fellazította a NATO álláspontját Fehéroroszország Ryanair-banditizmusa ügyében. Ankara érzi a növekvő amerikai nyomást, ezért hazaküldi az Sz-400 orosz kisegítő személyzetét, de a teljes ügyletet egyelőre nem hajlandó teljesen lefújni.
Újraindítás a transzatlanti viszonyban
Valóban, a Fehér Ház urának és az európai szövetségeseknek ebben a feszült globális geopolitikai helyzetben tartalommal kell megtölteniük a Trump által megrendített transzatlanti kapcsolatokat. Biden már maga mögött tudhatja Japán, Dél-Korea és Ausztrália támogatását Kína-ellenes stratégiája támogatóiként – most a kétkedő európai partnereket kell meggyőznie ugyanerről.
Ez nem lesz egyszerű feladat. Az USA európai szövetségesei ugyanis egyre inkább egy olyan nemzetközi gazdasági rendhez akarnak igazodni, amelyet a dinamikus kínai gazdaság is meghatároz. A blokkosodó új Hidegháború lehetősége nem nyűgözi le az európai vezetést, azt egyre inkább az elmúlt fél évszázad amerikai unilateralizmusa hagyatékának tartja. Biden szürke zónás stratégiája tehát egyre kényelmetlenebb pozícióba szorítja az európai szövetségeseket.
Az első Hidegháború alatt a demokrácia értékei varázserővel bírtak, de mára ezek nem mindent eldöntő tényezők az USA szövetségeseinél – ahogyan általában a világ nagy részen sem. Az európai vezetőket az amerikai hegemóniánál sokkal jobban érdeklik a kereskedelmi és gazdasági lehetőségek a partnereknél.
Az európai vezető államokat lefoglalják belső problémáik, amelyek veszélyeztetik a belpolitikai stabilitást. A COVID-19 járvány csak megerősítette több helyen a populista áramlatokat és alaposan megtépázta a szociális védőhálót. A jóléti állam modellje kiüresedett és mindezen kihívások közepette a hátuk közepére sem kívánják a Biden kormányzat által szorgalmazott Peking-ellenes lépéseket.
A katonai dimenzió
A Fehér Háznak azt már sikerült elérnie, hogy az Európai Parlament felfüggesztette ratifikációját az EU-Kína befektetési egyezménynek. De Biden többet akar az európai vezetőktől: álljanak ellent a kínai Új Selyemút infrastruktúra projekteknek, zárják ki a kínai technológiai vállalatokat és csatlakozzanak a Dél-kínai-tengeren az amerikai feltartóztató politikához.
Az EU külpolitikai főmegbízottja, Josep Borrell már ez utóbbi keretében utazott múlt héten 4 napos látogatásra Indonéziába, ahol találkozott többek között a védelmi miniszterrel és folytatott megbeszéléseket a Jakartában székelő ASEAN vezetőivel. Előtte néhány nappal pedig Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter látogatta meg Guam csendes-óceáni szigetét, ahol szeptemberben a Bayern nevű német fregatt egy időre kiköt ázsiai körútja során. A Guam szigetét uraló amerikai Andersen légitámaszpontnak kulcsszerepe lehet egy esetleges Kína elleni katonai konfliktusban.
Ezek a magas szintű európai látogatások már beismerései annak, hogy a globális erőviszonyok eltolódtak a Indo-csendes-óceáni térségbe, miközben Európa nagy léptekkel periferizálódik. Borrell is kiemelte a látogatásán, hogy a térség állítja elő már a globális gazdasági termelés 60 százalékát, miközben a globális növekedés kétharmadáért is a térség felel.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
