Összehasonlításul: az összes magyar borrégió területe 60 ezer hektár, akkora, mint Champagne területe. Más kérdés persze, hogy hiába telepítenek ázsiai országok akár egymillió hektáron is szőlőt – lásd Kínát – a brand, a rang megteremtése nem a mennyiségtől függ. Mi szeretjük úgy hinni, hogy a tokaji bor, amely egyben hungarikum és igazi márka, utánozhatatlan, és világszerte nagyon kedvelt. Bárcsak érzékelnénk ezt az eladási árakban is.
Étterem helyett üzletben szerezzük be a hegy levét
A globális trend szerint az édes borok nem igazán divatosak, a fiatalok világszerte a fröccsözést kedvelik újabban, nyáron persze a sört, a száraz prosecco-t és bizonyos rövid italokat. Itthon egyre több hazai borászat rukkol elő gyöngyöző borral és pezsgővel.
A tavasz indítja mindig a borszezont. Amint azt a Badacsony New Yorkban nevet viselő, szombaton megtartott rendezvényen számos borász megjegyezte, a szőlő nem veszi-veheti tudomásul a pandémiát: gondozni kell, szüretelni, erjeszteni, palackozni, és ezt a munkamenetet a járvány idején is megkívánja az ültetvény.
Más dolog az értékesítés. Az elmúlt két évben az eladás mikéntje és helyszíne változott meg igazán.
A vendéglátóhelyek időszakos bezárásával – ebbe beletartoztak a turistavonzó pincék is – a kereslet áttevődött a kiskereskedelembe, valamint kiemelkedő mértékben emelkedett a webshopok forgalma. Az sem volt ritka az elmúlt két évben, hogy futár hozta ki a palackot az étteremből az online megrendelt vacsora mellé.
Márciusban első alkalommal rendezték Budapesten, rangos szakmai részvétellel, a Hungarian Wine Summitot. Az eseményhez kapcsolódó sajtótájékoztatón a szakemberek több oldalról világították meg a magyar bor minőségét, a jövőbeni értékesítési lehetőségeket. Légli Ottó borász, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke, Tarpataki Tamás, az Agrárminisztérium
agrárpiacokért felelős helyettes államtitkára és Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum ügyvezetője elemezték a jelen helyzetet, amint arról több lap is beszámolt.
Bár azt a nagyközönség nem tudja, mit jelent az ültetvényi struktúra – a fogyasztót a bor minősége és ára érdekli - mára felhagyott a hazai szőlőtermelés és a borászat az elavult ültetvényi struktúrákkal.
Az utóbbi évtizedben több mint 70 milliárd forintnyi támogatást kaptak a gazdák az átalakításra, melynek eredményeként a hazai szőlőbirtokok több mint fele megújult. Ezen felül további 30 milliárd forintnyi támogatás jutott a borászati üzemek, technológiák fejlesztésére.
A pincefalvak világhírűek lehetnének
Tény, hogy az ágazatra ma is a kisebb családi borászatok jellemzők, ez jellemezte a New York Palotában tartott bemutatót is. Örvendetes, hogy új, alig egy évtizede működő pincék is felvonultak itt, olyan különlegességekkel, mint a rozé nyerspezsgő.
Badacsony szerepe, mint tudjuk, nem csupán a borról szól: ezen a tájon, a Balaton környékén egyben erős turisztikai vonzerő. Ezt jelzi, hogy számos pincészet újabban panziót is működtet,
turistacsoportokat fogad, borvacsorákat rendez. Azt már az újságíró teszi hozzá, jó lenne mindezt erősebb marketinggel is alátámasztani. Persze nemcsak helyben, hanem a fővárosban és más turistaközpontokban is népszerűsíteni az ilyen programokat, mind a belföldi, mind a külföldi turisták körében. Régi vesszőparipám: az olyan pincefaluk, mint amilyen Hajóson, Cákon, Monoron található, unikumok, amelyek ha Olaszországban lennének, turisták milliói lennének rá kíváncsiak évente.
A pincék meglátogatása gyakran egy kirándulás része. A badacsonyi bemutatkozáson ezért is voltak jelen a környék termelői piacai, sajtkészítők, a nemzeti park és az arborétum képviselői, éttermek és fogadók vezetői is.
A magyarországi trendbe előbb-utóbb beszüremkednek a külföldi divatok. A fémzáras-csavaros bort kezdjük megszokni, a külhonban régóta kapható, bulikra való dobozos kiszerelést kevésbé – sokak fejében itthon a dobozos kiszereléshez a rosszabb minőség társul. Bár ezek a folyamatok jórészt a nemzetközi diszkontláncoktól is függenek: a kis dobozos prosecco pár éve még sehol nem volt kapható Magyarországon, és most már jócskán fogy.
A jövő a bio borászaté?
Az utóbbi 10-15 évben minőségi javulás állt be a hazai borkultúrában: vinotékák, borbárok nyíltak, elegáns borszaküzletekben vásárol, akinek nincs kedve a hipermarketben sorban állni, ismertek lettek a családi, termelői márkák, fiatal társaságok igyekeznek olyan kastélyszállót találni, ahol pince és borászat is van, divatos borvacsorára járni.
Sokakat érdekel a régi szőlőfajták feltámasztása, népszerű az abból készített borok megkóstolása.
Ami még hiányzik – bár biztos, hogy egy szűk réteget érdekelne - az a bio és a biodinamikus
borászat. Eme irányzat filozófiája a természetközeliség, és az, hogy semmilyen adalékanyagot nem adnak a borhoz. Burgenlandban és a Grinzingben már vagy 10 éve sikeresek az ilyen pincészetek, illetve boraik. A mesterséges permetszereket és növényvédelmet nélkülöző technológiát egyre több helyen kultiválják egész Ausztriában. Burgenlandban ma már a területek 30 százalékát így művelik. Ez a termelési mód lehetőség az egyediségre a magyar borászok körében, bár ma még a fogyasztók szélesebb köre nem ismeri a fejtetlen, szűretlen nedűket.
Badacsonyra nem nehéz „közönséget” találni, de az alföldi, homoki borok is kezdenek feljönni, főleg a helyiek körében. Ami régen természetes volt – ott fogy el az áru, ahol megtermelik – az ma méltán megkaphatja a környezettudatos vagy akár fenntartható jelzőt. A minap egy ceglédi borász, Klément György dicsekedett el nekem azzal, hogy alig kell átlépnie a megyehatárt ahhoz, hogy el tudja adni palackjait.
Most először nem lesznek ott egy szövetségi választáson.
