|
| Nancy Peloshi széttépi Donald Trump szövegét a 2020. februári State of the Union-évértékelőn. (Fotó: Getty) |
Az iowai előválasztás körüli káosz csak a legutóbbi jelzés arra vonatkozóan, hogy a demokraták egy gyorsvonat sebességével zakatolnak a novemberi elnökválasztási vereség felé. Ebben a ciklusban a párt két nagy témára feküdt rá – Trump és az oroszok összejátszása, valamint Trump alkotmányos visszahívása – és mindkét játszmában megalázó vereséget szenvedtek. Nem véletlenül, hiszen mindkettő csupán pótcselekvés volt, aminek lepleznie kellett, hogy a párt valójában nem foglalkozik érdemben szakpolitikai kérdésekkel.
Nem érdeklik saját választóik
A demokrata vezetést teljesen hidegen hagyta, hogy már 2017-ben egy felmérés rámutatott: az amerikaiak 64 százaléka szerint a demokraták által fűtött vizsgálatok Trump-Putyin összejátszásáról valójában sérti Amerika érdekeit. Mi több, elképesztő módon az amerikai 73 százaléka szerint – sőt a demokrata szavazók 68 százaléka szerint is - az Oroszország elleni hisztéria eltereli a Kongresszus figyelmét arról, hogy olyan fontos témákkal foglalkozzon, mint az egészségügy, a munkahelyek biztonsága és az adóreform.
|
| Káncz Csaba |
A demokrata vezetés azt sem volt hajlandó az elmúlt években beismerni, hogy túl sokáig sajnálták le és ignorálták a globalizáció veszteseit (deplorables). Egyszerűen idegenkedtek attól, hogy tanuljanak a 2016. novemberi felsülésükből. A párt moguljai vereségük óta túl sok energiát fektettek a Moszkva-ellenes hisztériába - a „Nem mi vesztettünk, hanem Putyin győzött” magyarázkodás azonban nem hatotta meg a választókat.
Trump a csúcson
És így jutunk el a jelenhez, ahol Trump támogatottsága a legmagasabb szinten áll hatalomba lépése óta, miközben az elnök büszkén mutogatja a Wall Street rekordszinten álló mutatóit. Az átlagválasztót pedig nem igazán érdekli az, hogy a Dow Jones virtuális valóságot tükröz. Ahogyan Michael Every, a Rabobank elemzője kifejtette: „Világos, hogy mibe kapaszkodik a piac: a jegybankok megmentenek bennünket, nem csak az üzleti ciklustól, és nem csak a klímaváltozástól, hanem a globális járványtól is.”
Az iowai előválasztás előtti hetek ráadásul rámutattak arra, hogy a demokraták véglegesen megosztottak maradtak, mintha semmi változott volna 2016 óta. A radikális szárny (Sanders, Warren) az európai, különösen a skandináv gazdasági és szociális rendet favorizálja, míg a középutas elnök-aspiránsok (Biden, Buttigieg, Klobuchar) csak a meglévő rend reformját sürgetik.
Pofozkodás a két tábor között
Márpedig a brit Munkáspárt erőteljesen szocialista programjának kudarca óvatosságra inti a baloldali vezetést az Atlanti-óceán mindkét partján. Az országos média nagyágyúi (New York Times, Washington Post) és Hillary Clinton az elmúlt hetekben ezért is intéztek kemény támadásokat Sanders radikalizmusa ellen.
De összességében nyitott kérdés, hogy a mély szakadékot a demokrata pártban hogyan lehet - ha egyáltalán lehetséges ez - áthidalni a nyári demokrata konvenció előtt, hiszen a győztes mindent visz rendszerben akkor van esélye a pártnak a sikerre, ha a két homlokegyenest mást akaró szavazótábort összetereli. Hillary Clinton szavazói még nem felejtették el, hogy Sanders támogatóinak 12 százaléka 2016-ban inkább Trumpra adta a voksát, minthogy a demokrata párt akkori elnökjelöltjére voksoljon. Ha esetleg most Sanders lesz az elnökjelölt, és visszaadják a kölcsönt, az katasztrofális hatással járna a pártra nézve.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 461,09 pontos, 0,58 százalékos emelkedéssel, 79 787,75 ponton zárt csütörtökön 
