|
| Egy munkás megpróbálja eltakarni a Flamengo fotómontázsát, melyen a tűz áldozatai mellett véletlenül az egyik túlélő portréja is szerepel. (Fotó: New York Times) |
Hogy milyen nagy a különbség a befutott játékosok és a potenciális tehetségekre vetülő figyelem között, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a 10 áldozat tiszteletére rendezett megemlékezésen olyan fotómontázst állítottak ki, melyen az elhunytak között véletlenül az egyik túlélő portréja is szerepelt, áll a New York Times a tragédiát feltáró cikkében. Bár a brazil játékosképző rendszer a FIFA becslése szerint évi 7 milliárd dollár értékben delegál fiatal sportolókat a nemzetközi játékospiacra, a termelés abszolút nagyüzemi, ahol a képzésbe kerülő fiúk teljesen arctalanok - és java részük, akikből nem lesz sztár, mindörökre az is marad. Azt sem tudja pontosan senki, hogy hány gyerek nevelődik a brazil utánpótlás-programokban, mert 16 éves korukig - ekkor váltanak profi labdarúgásra - a brazil futballszövetség meg sem próbálja őket nyomon követni. Becslések szerint 12-15 ezer 16 évesnél fiatalabb gyerek van az akadémiákon.
Kódolva volt a tragédia
Amikor a Flamengo akadémiája február 8-án éjjel kigyulladt, több mint két tucat fiú aludt a kollégiumban. Ahhoz képest, hogy Brazília egyik legnagyobb, legnépszerűbb és legvagyonosabb egyesülete, a Flamengo infrastruktúrára költeni nem akar: 2015-ben riói államügyészek beperelték a klubot a tréningközpontjuk állapota miatt. A komplexum olyan gyermekvédelmi aggályokat vetett fel, hogy az ellenőrök által leírt körülmények "még annál is rosszabbak, mint amikkel az ifjúsági javító-nevelőintézetekben találkozni." A városvezetés 2017-ben elrendelte a központ bezárását, de a rendeletet nem tartatta be senki. Lelakatolás helyett bírságok tucatjaival sújtották csak a klubot.
Az utóbbi években a Flamengo aztán valóban elkezdett több pénzt költeni az utánpótlásnevelés infrastruktúrájának fejlesztésére, de a kollégium azon része, mely leégett, nem volt más, mint néhány egymásba nyitott fémkonténer, melyet nem is vizsgált felül senki. Az Euronews szerint se építési, se tűzvédelmi engedélye nem volt a fiatal játékosoknak szállást adó épületnek, ahol tűzjelzőt sem szereltek fel és a hevenyészett bádogtető pillanatok alatt lángra kapott, majd leomlott. A személyzet egyszerűen hiányzott: az előírások szerint minden tíz fiúra kötelező lenne biztosítani egy felnőtt felügyelőt - a tűzesetkor 26 akadémista aludt a szobákban, felnőtt viszont egyetlenegy sem volt a helyszínen. Az előírtakkal szemben csak egy kijárat volt, mégpedig a kollégium egyik végén, vagyis aki a másik végében aludt, extra nehéz helyzetben volt. Szintén szembement az előírásokkal, hogy a konténereket tolóajtó zárta (ezek beragadhatnak), az ablakokat pedig rács védte. Az ajtó aztán be is ragadt, voltak túlélők, akik az ablakrácsok között préselték ki magukat.
Horrorisztikus aranybánya
Az áldatlan állapotok kapcsán Sergio Rangel sportújságíró, aki már három évtizede foglalkozik a futballal, azt mondta a Timesnak, hogy az utánpótlásnevelés a Serra Pelada aranybányára emlékezteti, mely horrorisztikus munkakörülményeit Sebastião Salgado fotósorozata örökítette meg a nyolcvanas években. A fotók szegény emberek óriási tömegeit mutatják egy roppant méretű gödör meredek oldalában egyensúlyozva, akik kétségbeesetten keresik azt az egyetlen aranyrögöt a kövek között, mely megváltoztatjha az életüket.
Így működik a focistagyár is: sok szegény család száz, akár ezer mérföldeket utazik, hogy egy neves akadémiára adja be a gyerekét, abban a reményben, hogy ő lesz majd az aranyrögük. Az utazásra, költözésre minden pénzüket felélik, és még kölcsön is kérnek hozzá. Az esetek többségében persze nem aranyrög lesz a gyerekből, hanem hosszabb-rövidebb tesztidőszak után a klubok értéktelennek ítélik, és elutasítják őket. "Szedj fel egyet, forgasd meg, aztán dobd el, ha nem elég jó" - így kezelik a gyerekeket az akadémiákon Rangel szerint.
Remény van, de hol a pénz?
A cikk felidézi egy - Diego Maradonára hasonlító, és ezért - Maradoninha-nak becézett fiú történetét, aki egy tehetségkutató szakember hívására szegény családjával 1200 mérföldet utazott, hogy Palmas városából a Rio de Janeiro-hoz közeli Xerémbe költözzön, ahol a Fluminense utánpótlásképző központot működtet. A költözés költségeire egy sor palmasi üzletember dobta össze a pénzt - cserébe részesedésért a jövőbeli, remélt sikerekből. A család egy 26 házból álló sorház egyikébe költözött be - majdnem az összes itt lakó családnak hasonló a története.
Annak viszont az esélye, hogy egy fiatal tehetség profi szerződést kapjon Brazíliában, becslések szerint mindössze 5 százalék. Még ennél is kevesebben vannak azok, akik tisztes fizetést remélhetnek a karrierjükből. A brazil futballszövetség 2016-os felmérése szerint az országban játszó profi focisták 82 százaléka kevesebb, mint 1000 reált (kb. 73 ezer forintot) keres havonta. Az áttörés Maradoninhának sem sikerült: a Flumininse végül úgy ítélte meg, mégsem elég tehetséges, és lapátra tette.
A brazil focistagyár viszont aligha fog megváltozni, főleg, amíg megvannak az álomszerű ellenpéldák, akikre fel lehet nézni. Neymar, Rivaldo, Romário és Ronaldo mind szegény család szülöttei, mégis sikerült nemzetközi sztárokká válniuk. És ott van a legújabb tehetség, Vinícius Junior, akiért a Real Madrid 45 millió eurót fizetett, pusztán 11 felnőtt játékperc után. Ő ugyanúgy a Flamengo bádogakadémiáján nevelkedett, mint a halálra égett 10 fiú.
