Még van hátra néhány hét a 2023-as évből, de az már most biztosan állítható, hogy ez az esztendő is külön fejezetet érdemel majd a történelemkönyvekben. Hogy milyen jellemzéssel, értékeléssel találkozhatnak majd a tanulók, azt a mai oktatás – kormányzati nyomás miatti – vitatható színvonalát látva nehéz előrejelezni.
Már csak emiatt is jobb, ha mi most a tényekre szorítkozunk, arra, mi is történt az idén. Nos, kétségtelenül nem unatkoztunk – se gazdasági, se politikai téren.
Rögtön az év elején megértük azt, amire több mint negyedszázada nem volt példa: az éves infláció 25 százalék fölé került. Bár azt követően elkezdett lefelé araszolgatni, s októberben már csak egy számjegyű volt (novemberben pedig benézett 8 százalék alá), ez nem nagy truváj. Egyrészt az Európai Unión belül e folyamat már korábban megkezdődött (ráadásul a hazainál alacsonyabb szintről), másrészt a hazai pénzromlásnál egész Európában még így is csak Izlandé és Törökországé nagyobb.
Ám nem ez volt az egyetlen kedvezőtlen hazai gazdasági fejlemény. Szinte alig volt olyan mutató, amely ne mínuszos lett volna. A GDP három negyedéven át, ami azt jelentette, hogy technikai recesszióba zuhant a magyar gazdaság (ahonnan csak a második negyedévben kecmergett ki). De esett az ipari, építőipari teljesítmény, a kiskereskedelmi forgalom, az áruszállítás, a háztartások fogyasztása és zuhantak a beruházások. Csupán a külső mérlegek (a külkereskedelmi és a folyó fizetési) mutattak a tavalyinál szebb képet az energiaárak zuhanásának és – a belső kereslet visszaesésének vonzataként – az importkereslet csökkenésének köszönhetően.
Geopolitikai fronton sem volt jobb a helyzet, sőt októberben még rosszabbodott is. A tavaly február óta tartó és egyelőre végeláthatatlannak tűnő orosz-ukrán háborúhoz két hónappal ezelőtt csatlakozott az izraeli-Hamász katonai konfliktus. Ennek gazdasági hatásai egyelőre még nem jelentősek, de mindenképpen kockázatot jelentenek a jövőre nézve.
A 2024-es év egyik legjelentősebb eseménye vitathatatlanul a június elején esedékes európai uniós parlamenti választás lesz, amely idehaza – túlzás nélkül állítható, igazi hungarikumként – az önkormányzati voksolásokkal párosul.
Éppen a Gázai övezetben történtek miatt nagy kérdés, mi lesz az EU-s választásokon, miután a jobbra tolódás, a migrációellenesség növekedésének jelei már látszódnak. Nekünk, magyaroknak emellett még azért is zsebbe vágó lehet a végeredmény, mert nagyon úgy tűnik, addig nem jönnek a már 2021 tavasza óta lebegő uniós források (vagy, mint az a hírekben szerepel, azoknak legfeljebb csak csekély része). Mintha mindkét fél, Brüsszel és az Orbán-kormány is kivárásra játszana. Ami az utóbbi esetében azért nem kifizetődő, mert jövő júniusig is kell finanszírozni az államháztartást, és ha nem jönnek a vissza nem térítendő uniós források, valamint a rendkívül kedvező kamatozású hitelek, akkor az azoknál mintegy háromszor drágább piaci forrásokat kell (továbbra is) igénybe venni.
Lesz tehát téma bőven a következő Klasszis Klubban. Amelybe pont a vázolt összetett kép miatt rendhagyó módon két elismert szakembert is meghívtunk, Petschnig Mária Zita közgazdászt, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársát és férjét, Kéri László politológust.
Az egyórásra tervezett beszélgetés során azonban nemcsak mi tesszük fel kérdéseinket a vendégeinknek, erre olvasóinknak, nézőinknek is lesz lehetőségük az adás alatt chaten, valamint előzetesen, a klasszisklub@privatbankar.hu címre is elküldhetik kérdéseiket.
A december 14-én, csütörtökön 15:30-kor kezdődő rendezvényünk teljesen ingyenes, csupán egy regisztráció szükséges hozzá, melyet az alábbi linken tehetnek meg:
Regisztráljon most! >>>
Korábbi Klasszis Klubunk beszámolói:
Az eddigi legnagyobb tüntetésre készülnek a diákok Belgrádban március 15-én. 
