Deutschland über alles?

Recesszión innen, válságon túl

Az európai piaci szereplők, de sok esetben a kontinensen kívül is, egyre erősebben függnek a pozitív német adatoktól. A befektetők árgus szemekkel figyelik a legnagyobb európai gazdaság makroszámait, kötvénypiacát, a politikai szelek irányát. Mindennek hátterében az áll, hogy a német javak és szolgáltatások előállításától és kereskedelmétől nagyban függ sok európai és ázsiai ország, de nagyon erős a kötődés az Egyesült Államokkal. A német gazdasági csoda egyik titka az erős ipar és az ehhez társuló nagyon magas hozzáadott-érték. A német termékek válságállóak, a keresletük folyamatos. Hasonló a helyzet a szolgáltatásokkal is. A megrendelés állomány ugyanakkor az elmúlt években csökkenni kezdett, ahogy szűkült a kereslet a partnerországokban. A feldolgozóipar és a szolgáltatások számai is folyamatos csökkenést mutatnak, ugyanakkor messze nem beszélhetünk recesszióról, az ország megúszta az öt éve tartó általános visszaesést.

Az MTA KRTK Világgazdasági Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint az elmúlt hetek, hónapok német adatai bizakodásra adnak okot, bár nincs helye túlzott optimizmusnak. Az elmúlt évek és az öt legnagyobb német gazdaságkutató idei prognózisa alapján látható, hogy a német gazdaság teljesítménye 3 év lassulás után, ismét növekedési pályára állhat. A GDP 2011-ben 3 százalékkal bővült, tavaly 0,8 százalékos volt az emelkedés, erre az évre 1,1 százalékot várnak. Kőrösi István ezt szerény, de biztató élénkülésnek tekinti. Optimizmusra adhat okot, hogy a külgazdaság jól alakul. A beruházások és a stabil megrendelés állomány is arra utalnak, hogy az idei és a jövő év a német viszonyokhoz képest szerény növekedést hozhat, később pedig tovább élénkülhet a gazdaság.

(Fotó: Wikimedia Commons)

A válság nagyon megtépázta a német kivitelt, így történhetett meg, hogy Kína 2009-ben átvette a „világ első számú exportőre” címet Németországtól. A következő három évben tovább lassult a német kivitel: 2010-ben 13,7 százalék volt a növekedés, ezt követte 2011-ben egy 7,8 százalékos, tavaly pedig csak 3,6 százalékos növekedés. A várakozások szerint 2013 lehet az első év, amikor ismét bővül a kivitel, erre az évre 4,5 százalékos exportbővülést prognosztizálnak. Az import – amely Magyarországot is testközelből érinti – szintén jelentős lassuláson van túl. 2010-ben 11,1 százalékkal nőtt a behozatal Németországban, majd 2011-ben 7,4, tavaly pedig csupán 2,6 százalékos importbővülést regisztráltak. Ebben az évben azonban a behozatal növekedése lepipálhatja a kivitelét: 6 százalékos importbővüléssel számolnak az előrejelzések.

Van még erő a német gazdaságban

Bár Kőrösi István szerint az euró-dollár árfolyamváltozás azért érzékenyen érinti a német exportot, de továbbra is erős a kereslet például a minőségi árukra, amelyeket magasabb áron is megvásárolnak. A német gazdaság potenciális növekedését segíti, hogy a termelékenység a válság után gyorsan magára talált, és azóta folyamatosan növekszik. A reálbérek is szerény mértékben emelkedtek, ami a relatív alacsony infláció mellett nem rótt nagy terhet a vállalkozásokra. Az infláció 1,8 százalék körül alakul, de például sok releváns cikk ára nem változik, miközben a számítástechnikai termékeké egyenesen csökken, ahogy az egyéb a tartós fogyasztási cikkeké is.

Európa gazdasági éltanulója elsősorban a gépipar teljesítőképességére támaszkodhat. Bár összességében a vezető exportőr már Kína, Németország stabilan őrzi a második helyet, ráadásul a gépipari termékek terén még mindig első helyen áll és erős a környezetvédelmi technikákban is. A német gazdaság egyik alapköve az, hogy az ország helyzete stabil az innováció és a találmányok terén, ez kevés európai országra jellemző. A beruházások szempontjából kedvező, hogy 1,5-1,8 százalék között mozoghatnak idén a német tőkepiacon a hitelezési kamatok.

Az MTA tudományos főmunkatársa szerint a német gazdaság pénzügyi oldalról is elég stabilan áll a lábán: a külkereskedelmi mérleg többlet évente 140 milliárd euró körül van, ez pedig elég nagy teret enged a beruházások és az államháztartás konszolidálása szempontjából. A költségvetés ugyan nem sok segítségre szorul, ebben az évben százalékosan mikroszkopikus hiánnyal számol. A bevételek 1217,3 milliárd euróra, a kiadások 1220,6 milliárd euróra rúghatnak, vagyis 3,3 milliárd euró a hiány (kicsit több mint a következő görög hitelrészlet).

Az alacsony hiánycél azonban szűkítheti az ország mozgásterét. Kőrösi István szerint a következő évekre Németország azt vállalta, hogy a külső hatások nélküli költségvetési deficitet a GDP 0,35 százalékára szorítja le. Ezt mindenáron tartani is kívánják és láthatóan tudják is – mondta szakértő. A német adósság is stabilan csökken, több mint 82 százalék volt 3 éve, idén 78 százalék lesz vagy még kevesebb a bruttó hazai össztermék arányában. A költségvetési konszolidáció tehát megvalósult, de ennek van egy nagy ára: Németország számára nem maradt finanszírozói háttér. Tehát minden erőforrást elvisz, hogy ezt a stabil költségvetést végrehajtsa, és emellett a német gazdaságot stabil emelkedő pályán tartsa. Vagyis nem marad a költségvetésben egyéb mozgástér, például forrás újabb bajba került eurozóna tagország finanszírozásra.

Merkel, minden háztartásba ez kell?

A görög adósságválsággal indult lejtő már amúgy is a tűréshatára végére sodorta a német társadalmat. Hogy mennyire, az az idei országos választásokon derülhet ki. A legnagyobb kérdés, hogy Angela Merkel kancellár a helyén maradhat-e.

Jól mutatja az elégedetlenséget a mostani kormánykoalícióval szemben, hogy a január végi Alsó-Szászország tartományban tartott helyi választások ellenzéki győzelemmel zárultak. A tíz éve kormányzó konzervatív CDU és a liberális FDP koalíciója lemaradt, a szociáldemokrata párt (SPD) és a Zöldek egyfős többséget szereztek a tartományi gyűlésben. Angela Merkel kancellár pozícióját az is beárnyékolja, hogy a pártja, a konzervatív CDU támogatottsága jelentősen csökkent a legutóbbi, 2008-ban tartott választáson elért 42,5 százalékhoz képest. A második legnagyobb német tartománybeli választást többen az utolsó politikai erőpróbának tartják a szeptemberi országos parlamenti választásig. Angela Merkel kihívóját tavaly december elején választotta meg a Szociáldemokrata Párt. Peer Steinbrück szerint a mostani koalíciót az SPD és a Zöldek összefogásával kell leváltani, mert változásra van szükség Németországban.

Angela Merkel pozícióját ugyanakkor Kőrösi István szerint több tényező erősítheti, ha a gazdasági mutatókat nézzük. A legutóbbi 3 évben 1,4 millió új munkahely jött létre, a munkanélküliség 6,8-6,9 százalék körül alakul, a német társadalom ugyanakkor továbbra is elégedetlen. Az MTA tudományos főmunkatársa szerint a politikusok sem a gazdasági működésben keresik a fogódzót a kancellárral szemben, Merkel gazdasági teljesítményét a gazdaságpolitikusok is elismerik, de összességében úgy tűnik, hogy a gazdaság csak részben fogja a politikai döntéshozatalt vagy szimpátiákat befolyásolni. Angela Merkel leváltása azonban az Európai Unióban és az Eurozónában is új korszakot hozhat, hiszen az eddigi konzervatív német politika alapjaiban határozta meg a válságkezelést.

(Fotó: Wikimedia Commons)

Ha lesz is kormányváltás, az már nagyon régen eldőlt, hogy az euró sorsáért Németország nagyban felelős. Soros György egyenesen úgy fogalmazott, hogy Berlin rendelkezik azzal a képességgel, hogy megmentse az Uniót és az eurót, de azzal is, hogy romlásba vigye. Bár az euró bevezetésével Németország nagyon sokat nyert, de ezzel együtt – vezető gazdaságként - a felelősség nagyobb része is rá hárult. Az elmérgesedő adósságválság jelentős különbségeket hozott a valutaunióban, az Angela Merkel nevével fémjelzett válságkezelésnek időközben egyre több kritikusa támadt. A folyamat végeredménye az, hogy a német kötvényhozamok rekord mélyen vannak, míg a periféria államainak nagyon drága az adósságfinanszírozás.

Az ördögi kör folytatódik: az olcsó német finanszírozás – több lépcsőben – a perifériára érkezett mentőcsomagok formájában, de a „kétsebességes Európa” közötti szakadék csak egyre mélyül. A mentőcsomagok feltételei a konzervatív megszorító politikán alapulnak, ez viszont egyre több országban vezet társadalmi elégedetlenkedéshez. A befektetők szemében azonban továbbra is garancia a német szerepvállalás az eurózóna válságkezelésében. A következő lépés a közös költségvetési politika és aztán a közös kötvénykibocsátás lehet, de az ezzel járó emelkedő hozamok egyelőre nem teszik sietőssé Németország számára a még szorosabb integrációt. A német adófizetők pedig már egyáltalán nem akarják finanszírozni a déli tagállamok félresikerült költségvetési politikáját.