Migránshadak dörömbölnek Európa szinte minden ajtaján
-jelentette ki Orbán Viktor péntek reggel, a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
Covid után migránsok
A miniszterelnök szerint a koronavírus-járvány megfékezésével a migráció kérdése visszakerül az európai politika középpontjába.
Mint mondta, tavaly ilyenkor 10 ezer körül volt az illegális határátlépési kísérletek száma Magyarország déli határainál, idén már viszont 38 ezer ez a szám.
Szerinte a migrációs nyomás nő nemcsak a szárazföldön, hanem Európa tengeri határain is.
Beszélt arról is, hogy Magyarország továbbra is elutasítja az illegális migrációt. Ez szerinte a járvány idején különösen veszélyes, ezért két évig semmilyen migrációt nem szabadna engedélyezni.
De mit jeleznek a nemzetközi statisztikák? Valóban ismét ostrom alatt áll Európa, ahogy arra a miniszterelnök utalt? Vagy inkább arról lehet szó, hogy a járvány elmúltával új mumusra „van szükség”, azaz kell valami, amivel továbbra is félelemben lehet tartani az embereket?
A nemzetközi standardoknak megfelelően migránsoknak azokat a személyeket nevezzük (semleges értelemben), akik „úton vannak” – függetlenül attól, hogy miért hagyták el hazájukat, és jogosultak lehetnek-e menekültstátuszra vagy sem.
2015: egymillió. 2020: 95 ezer
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai azt mutatják, hogy
a Dél-Európába irányuló migráció öt éve folyamatosan és jelentősen csökken, idén pedig – havi átlagban – egyelőre a tavalyi szintet sem éri el.
2015-ben – ez volt az az év, amikor valóban tömegek indultak meg Európa felé Közel-Keletről és Észak-Afrikából, Németország több mint egymillió migránst fogadott be, a Keleti pályaudvar előtt pedig ezrek táboroztak hosszú hetekig – mintegy egymillió menedékkérő érkezett Dél-Európába, ezen belül Olaszországba, Görögországba, Spanyolországba, Ciprusra és Máltára tengeren vagy – ahol lehetséges – szárazföldön. (Ez nagyjából, de nem teljesen fedi le az érkezők számát, hiszen kis számban más országokon keresztül is jöttek vagy jönnek menedékkérők Európába – a szerk.)
2016-ban ez a szám 374 ezerre, 2017-ben 185 ezerre, 2018-ban 141 ezerre, 2019-ben 124 ezerre, 2020-ban pedig 95 ezerre csökkent
– azaz öt év alatt mintegy tizedére esett a Dél-Európába illegális úton belépők száma.
Idén június 7-ig mintegy 31 ezer migránst regisztráltak a hatóságok az említett országokban.
Havi átlagban tehát 6100-an lépték át a határt ebben az évben, kevesebben tavalyhoz képest, amikor 7900-an jöttek havonta.
(Igaz, nyáron, a jó idő beálltával és a járvány elmúlásával várhatóan növekedni fog ez a mutató – a szerk.)
Az alábbi grafikonon is egyértelműen látszik, hogy 2015 óta mennyire visszaesett a mediterrán térségbe érkező migránsok száma.
Ami az idei helyzetet illeti, az érkezők 90 százaléka - 31 ezer közül 28 ezren - a tengeren keresztül érkezett.
A legfőbb célország Olaszország és Spanyolország (15 és 11 ezer migráns), majd Görögország (3213), Ciprus (1074) és Málta (174) jön a sorban.
Guineától Bangladesig
Ha a „küldő országokat” nézzük, a legtöbben, mintegy 2600-an Bangladesből érkeztek (legalábbis onnan származnak), ami azért meglepő, mert a dél-ázsiai ország – India keleti szomszédja – meglehetősen messze van Európától.
A bangladesieket a tunéziaiak (2000), a szíriaiak és az elefántcsontpartiak (1400-1400) követik. Jelentősebb számban jöttek még bevándorlók Eritreából (982), Guineából (945), Szudánból (926), Egyiptomból (921) és Afganisztánból (683).
Tehát nem csak Európával szomszédos területekről,
hanem a világ számos térségéből érkeznek menedékkérők kontinensünkre, Észak- és Fekete-Afrikától kezdve a Közel-Keleten át Dél-Ázsiáig.
Érdekesség, hogy az érkezők kétharmada férfi, és mindössze kilenc százaléka nő, 25 százaléka pedig gyerek.
Út közben hivatalosan 784-en vesztették életüket vagy tűntek el az idén, 2015-tól kezdve pedig csaknem 18 ezren jutottak erre a sorsra.
Sokan jönnének, de...
Bár az UNHCR adatai szerint évek óta mérséklődik a Mediterráneumon keresztül Európába érkezők száma,
ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden csendes az EU déli határain. Tanulmányok szerint a szegény afrikai országok lakosai számára továbbra is vonzó célpont Európa – más kérdés, hogy többségüknek kontinensünk csak távoli álom marad.
A közelmúltban például a Spanyolországhoz tartozó, de Észak-Afrikában fekvő Ceutát érték el rekordszámban migránsok a szomszédos Marokkóból.
Május közepén egyetlen nap alatt 6000 érkezőt – köztük 1500 kiskorút – regisztráltak, egy részük úszva kerülte meg a határkerítést. (Ez az adat feldolgozás alatt áll, ezért az UNHCR adatbázisa még nem tartalmazza – a szerk.)
A spanyol hatóságok 2700 migránst azonnal visszaküldtek Marokkóba. A kiskorúak ugyanakkor maradhattak: őket szétosztják a spanyol tartományok között. A kormány egyúttal katonai és rendőri egységeket helyezett át a térségbe a határőrség munkájának segítésére.
A hirtelen növekedés hátterében azonban csak egy kisebb politikai viszály áll.
A két ország között ugyanis diplomáciai konfliktust okozott, hogy egy spanyolországi kórházban ápolták a koronavírusos Brahim Ghalit, a Polisario Front vezetőjét, aki a Marokkóhoz tartozó Nyugat-Szahara függetlenségéért küzd. Ennek alighanem szerepe volt abban, hogy – spanyol sajtóbeszámolók szerint – a marokkói hatóságok ölbe tett kézzel nézték a migránsok tengerre szállását.
Ceuta mellett a másik észak-afrikai spanyol város, Melilla is régóta vonzó célpont az afrikai bevándorlók számára. Emellett idén erősödött a Kanári-szigetekre irányuló illegális migráció is.
Összességében azonban
még így is kevesebb migráns érkezett eddig Spanyolországba idén (havi szinten mintegy 2300), mint tavaly (3500) – azaz „migránsáradatról” jelen állás szerint szó sincs.
