Stratégiai hely

A kis ország Afrika szarva közelében, egész pontosan a Vörös-tenger és az Indiai-óceán közti szorosnál fekszik, ahol az Arab-félsziget majdnem összeér Afrikával, szemközt Jemen fekszik. Az ország, mint annyi más mai afrikai állam, régebben nem létezett. Szomália része volt, de Szomáliát három gyarmati hatalom, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország osztották fel egymás között a 19. század végén. A francia területből lett ez a bizonyos ország, Dzsibuti.

Dzsibuti Köztársaság. Forrás: Google maps

Az ország nevét fővárosáról kapta, melyet 1888-ban alapítottak. Ma már az ország 870 ezres lakosságának nagy része, több mint 600 ezer ember lakik benne, így lényegében a kis ország egy Luxemburghoz hasonló nagyobbacska városállamként működik. Függetlenségét 1977-ben nyerte el Franciaországtól, és nem sokan jósoltak neki nagy jövőt szegénysége miatt, arra számítottak, hogy a környező országok valamelyike elnyeli.

A béke szigete

Az ország Szomáliával, Etiópiával és Eritreával határos, lakossága 60 százalékban szomáliaiakból, 40 százalékban afarokból áll. Az afar egy, a kurdokhoz hasonló nép, melynek nincs önálló hazája, hanem egybefüggő területük három ország, Etiópia, Eritrea és Dzsibuti között oszlik meg. Dzsibuti jelentősége akkor nőtt meg, amikor szomszédainál zűrzavar, háborúk, polgárháborúk kezdődtek. Dzsibuti maradt köztük a béke szigete, ráadásul fontos földrajzi helyen.

Terroristák és kalózok

2001. szeptember 11-e után Amerika létesített bázist az országban a terrorizmus elleni háború jegyében. Később, amikor szomáliai kalózok kezdtek randalírozni a környező tengereken, és veszélyeztették a nemzetközi hajózást, spanyol, német és olasz katonaság jelent meg, hogy felvegye a harcot. A franciák is növelték bázisukat, melyet még a gyarmati idők óta tartottak fenn.

2011-ben Japán létesített katonai bázist, a 2. világháború után első alkalommal külföldön. Aztán jött a jemeni polgárháború, menekültek kezdtek érkezni, az ő ellátásukra pedig segélyszervezetek dolgozói jöttek. A Bloomberg szerint nemrég Kína jelezte, hogy létrehozza történelme első külföldi támaszpontját Dzsibutiban, rá egy héttel pedig Szaúd-Arábia jelentette be, hogy katonákat szándékozik küldeni, és létrehozza első afrikai katonai bázisát.

Új Dubaj?

Ami a gazdaságot illeti, a legnagyobb lépés az etióp fővárost, Addisz-Abebát Dzsibutival összekötő villamosított vasútvonal, melyet a kínaiak építenek. Ha kész lesz, megnöveli Dzsibuti, mint tengeri kikötő forgalmát, sőt további tervek is vannak más irányú, pl. dél-szudáni vasútvonalak kiépítésére. A külügyminiszter szerint az ország 20 év alatt egy következő Dubaj lehet, tekintettel a növekvő kereskedelemre és a stratégiai helyre. A digitális infrastruktúra is kiépült: 7 tengeralatti optikai kábel éri el a partot Dzsibutinál.

Az országban már egy 60 megawattos szélerőmű is épül, és naperőművek építését is tervezik. Az ország energiatermelését a négyszeresére akarják növelni, és a kormány abban reménykedik, hogy 10 éven belül Dzsibuti lesz az első ország Afrikában, amely kizárólag megújuló energiát fog használni az áramtermelésre. Az energiaügyi miniszter büszkén mondja: régebben lesajnálták az országot, hogy nincs ott más, csak forró nap, száraz szél és sziklák, most ugyanezek előnyösen kihasználhatók.