A klímaváltozás lehetséges hatásairól olvasni nem éppen megnyugtató foglalatosság: víz alá kerülő metropoliszok, lakhatatlanná váló, fél kontinensnyi területek, tömeges kihalás, háborúk az édesvízért, miegymás. Egy rendes kávéfüggő számára azonban ezekkel nagyjából egy lapon említhető az a jóslat, hogy a ma fogyasztott kávéfajták gyakorlatilag eltűnhetnek a föld színéről, és ezzel sokszorosára nőhet a kávé ára, nagyon sokak számára elérhetetlen luxussá változtatva az akár hosszú évtizedes megszokássá vált napi néhány csésze koffeint. (Egy tavalyi felmérés szerint a magyarok bőven több mint fele rendszeres kávéfogyasztó, közülük pedig nagyjából 50 százalék havi 3 ezer forintnál többet költ kávéra, de vannak, akik 10 ezer forintnál többet is szánnak e szokásukra.)
A helyzet valóban elég aggasztó, a világ jelenlegi kávétermelésének gyakorlatilag száz százalékát adó canephora (robusta) és arabica kávéfajtákat (előbbi 45, utóbbi 55 százalékkal részesedik a világ termeléséből) is a kihalás veszélyezteti, ráadásul a világ vadkávéfajtáinak 60 százaléka is eltűnhet 2060-ra.
A fő probléma az, hogy a kávécserje igen kényes növény, nagyon speciális igényekkel.
Az arabica például kizárólag magasan fekvő, de trópusi klímájú területeken terem, és ahogy a klímaváltozással nő az átlagos középhőmérséklet, egyre feljebb húzódik az a határ, ahol még megterem. Csakhogy a hegyek nem végtelenül magasak, így sok helyen egyszerűen kifogyhatnak az alkalmas területekből, miközben a termesztéshez szükséges magas, egyenletes csapadékmennyiséget is veszélyezteti a klímaváltozás.
Jön a felmentőcserje!
Mi lesz így a világ sok százmillió kávéfüggőjével? Van azért egy jó hírünk is. A világ egyik legnagyobb kávétermelő országában, Ugandában a farmerek már régóta termesztenek egy harmadik fajtát is, a Liberica excelsa nevűt. Ahogy korábban a két „híres testvérét”, ezt a fajtát is egy vadon növő változatból kezdték nemesítgetni, és korábban történt már kísérlet kereskedelmi léptékű termesztésére, de egyes tulajdonságai miatt végül a két ma elterjedt fajta teljesen kiszorította a piacról. Az elmúlt évtizedekben itt-ott termesztették, de nem túl nagy lelkesedéssel, mivel a termést felvásárló kereskedők csak az arabicát és a robustát keresték. A liberica excelsa kisebb mennyiségeit a legalacsonyabb árú robusta közé keverve tudták eladni a termesztők.
Pedig a liberica excelsa nagyon ígéretes fajta, mivel mindkét világhódító testvérénél jobban bírja a hőséget és a szárazságot, sőt még a betegségeknek, kártevőknek is jobban ellenáll.
„Még ha túl nagy is a meleg, jól elvan”
– mondja Golooba John, egy közép-ugandai kávétermesztő, aki – miután robustacserjéi sorban pusztultak el a rossz körülmények és a betegségek miatt – most már túlnyomórészt libericacserjéket nevel a hathektáros földjén.
Na jó, de milyen az íze? – kérdezi most magában nyilván minden kávéfogyasztó olvasónk. Szép-szép, hogy túléli a mostoha körülményeket, de ha ihatatlan, akkor sokkal nem vagyunk beljebb, ugyebár. (Persze tegye fel a kezét az a rendes kávéfüggő, aki végszükség esetén nem hörpintette fel boldogan a falusi eszpresszóban vagy az állomás restijében a legolcsóbb kávéból, illetve talán annak a zaccából főzött, borzalmas ízű löttyöt…) De nem kell aggódni, Golooba John például fogyasztja is a saját termékét, és szerinte „több íze van”, mint a robustának.
Közelebb az arabicához
De ha neki nem is hisszük el, akkor ott van Aaron Davis, az angliai Kew-ban található Royal Botanical Garden kávészakértője. Amikor először kóstolt jó minőségű liberica kávét, azt gondolta:
„Ez nem is rossz.”
Pontosabban – ahogy egy, a témának szentelt tanulmányában írja – a Liberica excelsából főzött kávé „kakaós, mogyoróvajas, szárított gyümölcsös jegyeket mutat”, de felfedezhető benne a mályvaszirup aromája is, egyes változataiban pedig a füge, a szilva és a tejcsokoládé jegyei figyelhetők meg. Összességében az excelsa sokkal közelebb van ízre az arabicához, mint a robustához. Ugyanez igaz a koffeintartalomra is, amely átlagosan 1,2 százalék, amely megegyezik az arabicával, de jóval alacsonyabb, mint a robustáé (utóbbit részben ezért sem szokás 100 százalékban, csak arabicával keverve, illetve instant kávék alapanyagának használva forgalomba hozni).
Ha ennek hallatán még nem is rohannánk a legközelebbi különleges kávékat forgalmazó boltba, hogy beszerezzünk egy kis excelsát, vegyük számításba, hogy az eddig „elfelejtett fajtaként” termesztett excelsát még bőven tovább nemesíthetik a termesztők. Ahogy a kifejezetten erre a típusra kidolgozott pörkölési módszerekkel is sokat lehet finomítani az ízén, ahogy ez a két legelterjedtebb fajta esetében is történt.
Az érdeklődés egyre növekszik a régi-új kávéfajta iránt, és a kávéárak növekedésével úgy tűnik, kereslet is lesz rá, ha sikerül nagyobb mennyiségben termeszteni. Szóval a jelek szerint az emberi civilizáció mégsem a kávéhiányba fog belebukni, még ha a klímaváltozás kávéja kicsit más ízű is lesz, mint amit sok-sok évtizeden át megszoktunk – de legalább lesz.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
