|
| EPA/MARTIN DIVISEK |
A török média értesülései szerint Washington sürgeti Ankarát, hogy függessze fel az orosz S-400-as légvédelmi rakéta-rendszer vásárlását, mivel ellenkező esetben amerikai szankciókkal nézhetnek szembe egy nemrég elfogadott Moszkva-ellenes szankciós mechanizmus keretében.
Cavusoglu török külügyminiszter február elején már ingerülten utasította vissza az amerikai fenyegetéseket és az orosz rakéták megvásárlását török nemzeti érdeknek nevezte.
A török dzsihád
Ankara kapcsolata jelenleg a NATO vezető hatalmával olyan mély válságban van, mint utoljára 44 éve Észak-Ciprus lerohanásakor. Erdogan elnök nem hajlandó lenyelni, hogy a szíriai válságban a Pentagon ragaszkodik a kurdokkal (YPG) történő együttműködéséhez, amelyet Ankara terrorszervezetnek tart. De a törököknek nemcsak az amerikaiakkal, hanem az európaiakkal is folyamatosan meggyűlik a baja. Ankara ugyanis nem fogadja el Ciprus és más országok által kötött megegyezéseket a gazdasági exkluzív zónáról (EEZ) és a gázkitermelési jogosítványokat sem a ciprusi területi vizeken, mert szerinte ahhoz török hozzájárulás is szükséges.
Február 11-én a ciprusi hatóságok jelezték, hogy a török haditengerészet megakadályozta az olasz ENI energiaóriás gázkitermelő hajójának mozgását a sziget partjainál. A rákövetkező nap Tusk, az Európai Tanács elnöke Ankarához fordult és a Ciprus elleni fenyegetések felfüggesztését kérte.
Erdogan elnököt ez hidegen hagyja és a ciprusi kitermelési jogokat, valamint az Égei-tengeri területi vitákat saját pártjának törvényhozói előtt az észak-szíriai Afrin helyzetéhez hasonlította – ahova januárban a török hadsereg bevonult. A jelenlegi török közállapotokat jól mutatja, hogy az államilag finanszírozott Vallásügyi Igazgatóság (Diyanet) vezetője a török hadsereg afrini bevonulását nyíltan „dzsihád”-nak nevezte.
Azt eddig is tudtuk, hogy a török revansisták újrarendeznék a teljes Kelet-Mediterrán térséget, újonnan kipaterolva a görögöket onnan, de Ciprus ügyében felmorrant egy nagy régiós játékos is. Az egyiptomi külügyminisztérium ugyanis hivatalos közleményben utasította vissza a török álláspontot a közös egyiptomi-ciprusi gázkitermelés kapcsán. Márpedig az egyiptomi-ciprusi politikai kapcsolatok kitünőek, el-Sziszi egyiptomi elnök 2014-es hatalomra kerülése óta kétszer is meglátogatta a szigetországot.
A török líra folyamatos esése
A török politikai agresszió paravánja mögött a fejlődő világ egyik legsérülékenyebb pénzügyi kártyavárát találjuk. Törökország külső, dollárban denominált adóssága olyan magas, hogy az emelkedő amerikai kamatlábak és a lassuló világgazdaság már rövid távon megrázhatja az országot. A 860 milliárd dolláros GDP-vel rendelkező Törökország 450 milliárd dollár értékben tartozik külföldi hitelezőknek, ebből 276 milliárd dollár értékben keményvalutában.
A török líra-adósság sem hoz enyhülést, ugyanis az elmúlt öt évben a líra kamatlába 6-ról 12 százalékra nőtt. 2013 óta a dollár-líra keresztárfolyam 1,75-ről 3,80-ra ugrott, komoly terhet róva a helyi cégekre, amelyeknek külső adósságot kell visszafizetniük.
Káncz Csaba jegyzete
Azt is lehet tudni, mennyi kamatot fizet. 
