Sok a baj a nép megkérdezésével, különösen, ha demagóg kérdést tesznek fel neki. Ilyen volt tipikusan a brit népszavazás, amely soha senkinek nem jutott volna eszébe, ha David Cameron nem akart nagyot nyerni, végül karrierje is elbukott, és országa is roppant nehéz helyzetbe került. Most még egy hasonló eset történt, de sokkal rosszabb lehetséges következményekkel: Kolumbia népe szavazott az eddigi polgárháborút lezáró békeszerződésről, és leheletnyi különbséggel elutasították azt.
Nagy volt a tét
Mint múlt héten beszámoltunk róla, Kolumbiában fél évszázada tartó rettenetes háborúnak sikerült véget vetni hosszas, Kubában zajló tárgyalások során. Az aláíráson még olyan jeles személyiségek is megjelentek, mint John Kerry amerikai külügyminiszter vagy az ENSZ főtitkár, nem is beszélve a tárgyalások moderátoraként működő kubai vezetőről, Raul Castroról. Minden szép és jó volt, a gerillák politikai párttá alakulhattak volna, az ENSZ begyűjtötte volna a fegyvereket. Elkövettek azonban egy végzetes hibát: megkérdezték a népet.
Az istenadta nép
Amint a brit szavazásnál is láttuk, ha egyszer megkérdezik a népet, nem feltétlenül számít, mit javasol nekik kormányuk, még ha egyébként népszerű is. Mások is kampányolni kezdenek, hazudni lehet vég nélkül, mint a brit esetben is láttuk, miközben nincs olyan megbízható intézmény, aki a lehetőségekhez képest objektíven felvázolná a népnek a döntés következményeit. Sokan aztán utólag mondják: de hát nem tudtam, hogy ez lesz!
A kolumbiai eset azért különösen kínos, mert lezárulhatott volna egy fél évszázados háború, és jó eséllyel nyugalom köszöntött volna az országra. Hogy miért nem kért ebből lakosság fele plusz néhány ember? Azért, mert ez a korábban harcoló gerillákat politikussá alakította volna, és nem firtatták volna, mennyire minősült bűnnek a háborúban játszott szerepük. Hozzá kell tenni, minden résztvevő követett el atrocitásokat, tehát jó eséllyel az állami hadsereg háza táján is lehetne kutakodni.
Kárenyhítés
Az ország elnöke most próbálja mérsékelni a károkat. Egyrészt fenn akarja tartani a tűzszünetet, másrészt a tárgyalódelegációkat gyorsan visszaküldi Kubába, hogy ott próbáljanak valamilyen újabb megoldást találni. A főváros, Bogota egyébként javarészt igennel szavazott (hát igen, a felvilágosult fővárosok, mint London is), a kávétermelő nyugati országrész hozta a nemeket, ahol népszerű a saját politikai pályáját egyengető, és a népszavazást ennek alárendelő ellenzéki Alvaro Uribe korábbi elnök. A karibi part lakossági döntően igennel szavazott, de alacsony lett a részvételi arány a Matthew hurrikán okozta rossz időjárás miatt.
Most a reménykedés marad, hogy sikerült elkerülni a polgárháború folytatását. A gerillaszervezet, a FARC mindenesetre jelezte, hogy továbbra is a békés megoldásra törekednek. A már stabilizálódó piacok ma feltehetően idegesek lesznek, az idén eddig 10 százalékot erősödő kolumbiai pesóra ma komoly nyomás nehezedhet.
