A robotika és a mesterséges intelligencia területének fejlődése az elmúlt években jelentős változásokat hozott az élet számos területén – de az egyik legmeghatározóbb változás a hadviselés területén következik be. A drónok technológiai sajátosságai (elsősorban pilóta nélküliségük) csökkentik a direkt fizikai veszélyt a támadó szempontjából, valamint csökkentik az esetleges sikertelen kimenetelű műveletekből fakadó politikai költségeket.
A dróntámadások potenciális letagadhatóságának köszönhetően az eszközök alkalmazása a katonai konfliktusok „szürke zónájában” mozog. Mindezek lehetővé teszik a drónok aszimmetrikus jellegű alkalmazását, katonailag erősebb aktorokkal szemben is.
Átütő török sikerek
Az elmúlt évben jelentősen megszaporodott a drónok bevetése a háborús övezetekben. Különösen látványos példája volt ennek az a hétfői dróntámadás, amelynek során jemeni húszik – feltehetőleg iráni támogatással – mértek csapást az Egyesült Arab Emirátusok olajlétesítményei ellen.
A törökországi drónprogram a 2000-es évek óta Erdogan elnök egyik veje, Selçuk Bayraktar vezetésével valósult meg, a program 2014-ben a török hadsereg vásárlásaival nyert lendületet. Ankara a drónokat főként a PKK elleni küzdelemben, Szíriában és Líbiában vetette be hatékonyan, s mára a világon a 3. helyre emelkedett a drónt használó országok között. Napjainkban Törökország több országba, köztük Azerbajdzsánba, Katarba, Tunéziába, Lengyelországba és Ukrajnába is exportál drónokat – hazánk pedig már teszteli őket.
Üzbegisztán szerdán jelentette be, hogy megkezdte „Sólyom” (Lochin) nevű katonai drónjai gyártását.
A „Loyal Wingman” generáció
A Boeing, valamint az Ausztrál Királyi Légierő legújabb fejlesztései egészen új szintre emelheti a robotrepülők szerepét a légi fölény kialakításában. A Loyal Wingman, avagy "hűséges szárnysegéd" a mesterséges intelligenciának köszönhetően képes a pilóták által vezetett gépekkel kötelékben repülni, valamint önálló missziókra is bevethető.
Egy pilóta által vezetett vadászgéphez akár 16 drónrepülő is csatlakozhat, amik nem csak a vadászpilótáknak nyújthatnak hathatós segítséget, de a támadások ellen jóval kiszolgáltatottabb repülőgépeknek is védelmet nyújthatnak, mint amilyen például az „E-7A Wedgetail” légtérellenőrző-repülőgép.
Az ára 2 millió dollár körül mozog, ami azt jelenti, hogy a „Loyal Wingman” a több százmillió dolláros vadászgépekkel ellentétben alig drágább, mint egy Tomahawk rakéta, így különösebb fejfájás nélkül feláldozható, ha éppen arra van szükség.
A vezető országok modelljei
Az amerikai légierő számára kiemelt prioritás lett a Loyal Wingman kifejlesztése. A légierő kutató laboratóriuma (AFRL) finanszírozta a „Kratos Defense XQ-58A Valkyrie” lopakodó drón kifejlesztését, amely az F-22, F-35 típusú vadászgépek és a B-21-es nehézbombázó mellett tud feladatokat végrehajtani.
Kína ezen a területen is versenytárs és tavaly ősszel mutatta be „FH-97” típusú Loyal Wingman drónját, amely közép hatótávolságú, képes felderítő tevékenységre, tüzérségi állások megtalálására és kritikus eszközök elleni támadásra.
India is tavaly mutatta be a „Combat Air Teaming System” (CATS) nevű Loyal Wingman rendszerét. Ez képes lopakodó üzemmódban áthatolni az ellenséges légvédelmi rendszereken és csapást végrehajtani 700 kilométeres mélységben.
Moszkva tavaly tesztelte az „Ohotnyik B” drónját és annak kompatibilitását a Szu-57 típusú vadászgépekkel. A jelentések szerint az Ohotnyik teljesen „robotizált”, tehát önálló döntéseket hoz meg a harc során.
Az árnyoldalak
A Pentagonhoz köthető RAND Corporation nevű agytröszt jelentésében mindenesetre figyelmeztet az árnyoldalakra. A RAND szerint az autonóm fegyverrendszerek lecsökkentik a stratégiai stabilitást, mindezt egy olyan időszakban, amikor kimondottan feszültté vált a nagyhatalmak közötti viszony. Különösen igaz ez Washington és Peking viszonylatára, ahol ezen a területen már kimondott fegyverkezési verseny alakult ki.
A civil ellenzők szerint a halálos autonóm fegyverek – melyek emberi beavatkozás nélkül is képesek a célpontok kiválasztására és megtámadására – hadrendbe állításával az államok átlépnek egy morális határt, mivel élet és halál kérdésében egy robot soha nem hozhat döntést, mert ez szembe menne az emberi méltósághoz és az élethez való joggal.
Magyarország jelenleg részt vesz az úgynevezett „határőrizet célú autonóm robotrajok” kifejlesztésében, melyeket a déli határ őrzésénél vetnek be 2021 végétől. A „Roborder” névre keresztelt határvédelmi rendszert az Európai Unió (EU) Horizon 2020 alapja támogatja, és hazánk mellett több tucat európai ország és szakmai, rendvédelmi szervezet is dolgozik rajta.
Két újabb tartályhajó futott aknára a Hormuzi-szoroson átvezető úgynevezett déli útvonalon. 
