A tegnap megjelent adatok szerint a külkereskedelmi deficit 3,2 százalékkal 44,3 milliárd dollárra csökkent, igaz, hogy az előző két hónapban még emelkedett. A tavalyi év összességében 502 milliárd dollár lett, a GDP 2,7 százaléka, míg 2015-ben még 2,8 százaléka volt. Donald Trump a korábbi amerikai kereskedelempolitikát hibáztatta a deficitért és az amerikai gyártás visszaszorulásáért. Ezért úgy döntött, hogy kivonja országát a Csendes-óceáni Partnerség kereskedelmi egyezményből, és az 1994-ben Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó által aláírt Észak-Amerikai szabadkereskedelmi megállapodást is újra akarja tárgyalni.

Nincs több munkaerő

Egy, a Reutersnek nyilatkozó közgazdász szerint azonban, miután az amerikai gazdaságban gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság van, a kereslet további növekedése (ami a jegybank szerepét betöltő Fed minden vágya) az import iránti keresletet is növeli, miután nincs már további munkaerő és gyártókapacitás. Így hiába mondja Trump, hogy haza kell vinni a gyártást, és hogy ellopták az amerikai munkahelyeket, a valóságban már nincs, aki ezeken a munkahelyeken dolgozna. A bevándorlás korlátozásával pedig nem is lesz.

Fejlett termékek, oktalan vádak

Decemberben az export teljes értéke 190,7 milliárd dollár volt, 2015 áprilisa óta a legmagasabb. A fejlett technológiájú termékek, mint a repülőgépek, biotechnológiai és az elektronikai cikkek kivitele rekord szintre emelkedett. Mindez úgy történt, hogy Trump megválasztása után a dollár meredeken erősödött, és sok éves csúcsot ért el az euróval szemben, megközelítve a paritást. Múlt héten az elnök a gyógyszercégek vezetőivel tárgyalt, és nekik azt mondta, hogy a deficit részben annak az eredménye, hogy kereskedelmi partnereik, mint például Kína és Japán, mesterségesen leértékelik valutáikat.

Ezzel részben az a probléma, hogy a leértékelődési verseny úgy zajlott, hogy a fejlett országok 0-ig, esetenként negatív szintre csökkentették kamataikat, sőt jegybankjaik fedezetlen pénzt engedtek a gazdaságba kötvényvásárlási programok révén. Ebben Amerika élen járt, Japán és az EKB követte, de Amerikának előbb abba kellett hagyni ezt, hisz gazdasága kezdett szépen felpörögni. Ráadásul az amerikai 10 és 30 éves kötvények hozamai sosem estek extrém mélységbe, szemben európai és japán társaikkal, így az amerikai eszközök magasabb hozama erősítette a dollárt.

Kína

Kína helyzete egész más: ott erős tőkekiáramlás zajlik a több évtizedes beáramlás után, és tavalyelőtt a tőzsdei buborék is kipukkadt, ráadásul a bankoknál óriási hitelállomány dúsult fel. Ezek a tényezők a valuta leértékelődéséhez vezetnek, és nem a központi kormányzat vagy a jegybank óhajára, hanem piaci hatások elkerülhetetlen eredményeként. Amiben Kína esetében nagy különbség van, az a lényegesen alacsonyabb munkabér, de azt nem hallottuk Trumptól, hogy kevesellné, vagy az amerikait sokallná.

Műbalhé

A megszólaltatott közgazdászok véleménye szerint a jelenlegi helyzetben a dollár erős leértékelődése sem csökkentené jelentősen a hiányt, pont az említett feszült amerikai munkaerőpiac miatt. Legfeljebb a gazdaság lassításával, a kereslet deflálásával lehetne csökkenteni az importot, de hát a Fed pont ez ellen küzdött kétségbeesetten, és teszi még most is, amikor rendkívül óvatosan emel kamatot. Trump támadása a kereskedelmi partnerek és szerződések ellen ezért inkább csak a választási kampány ígéreteinek beteljesítése, mintsem egy tényleges probléma kezelése.