Épp egy éves a szíriai beavatkozás – Oroszország az égbe ment

Mikor az orosz erők megérkeztek Szíriába, Aszad rendszere már összeomlóban volt. Ugyanúgy, mint korábban Szaddamé, Kadhafié vagy Mubaraké. De vajon miért volt fontos az oroszoknak, hogy megmentsenek egy gyilkos rezsimet, mely vegyi fegyverekkel és gyújtóbombákkal harcol népének felkelő része ellen?

Miért jöttek?

A választ több összetevő adja meg. Egyrészt az oroszok még a szovjet idők óta baráti kapcsolatot ápoltak az Aszad dinasztiával. Ennek nem lett volna túl nagy jelentősége, de emiatt tudtak fenntartani Szíriában egy kis tengerparti katonai bázist, lényegében az egyetlent a poszt-szovjet határokon kívül. Ha Aszad megy, lehet, hogy fel kellett volna számolni a bázist, és ezzel elveszteni a minimális közel-keleti befolyást is.

Volt azonban más ok is. Oroszországot kifejezetten nyugtalanította az Iszlám Állam és az egyéb terrorszervezetek, melyekben sok orosz állampolgárságú szélsőséges muszlim harcolt. Ezek hazatérve bármikor veszélyt jelentettek, ezért elsődleges cél volt a kiiktatásuk. Ahogy Amerikának is sok baja lett abból, hogy Afganisztánban a Talibán idején akadály nélkül szervezhettek a világ távoli pontjain kivitelezhető merényleteket a terroristák, úgy Oroszországnak is veszélyes volt, ha egy terrorista államban szabadon készülődhettek Oroszországban, vagy orosz érdekeltségek ellen elkövetendő terrorcselekményekre.

És végül, mintegy kellemes kiegészítésnek az előző két okhoz, a szíriai szerencsétlenkedést elnézve Putyin úgy láthatta, hogy egy jól megszervezett, limitált erőkkel és célokkal megindított hadművelet óriási presztízsnyereséget jelenthet Oroszországnak. Ha sikeresen érik el a kitűzött célokat, ismét megkerülhetetlen katonai nagyhatalom lesznek. Végül olyan jól sikerült a dolog, hogy lényegében visszanyerték a szovjet időben meglévő szuperhatalmi státusukat.

Kétkedés

Amikor egy éve megindultak a hadműveletek, sokan kétkedtek, hogy az oroszok képesek lesznek erre a feladatra, hisz egy komplex műveletet kellett megtervezni, végrehajtani és folyamatosan reagálni az esetleges változásokra. Arra gondoltak, hogy Oroszország belesüllyed majd az állóháború mocsarába, mint egykor Afganisztánban, és utána nagyon nehezen tud kievickélni belőle.

Nem így történt. Az oroszok szakszerűen hajtották végre műveleteiket, és nem csak légierejüket vetették be, hanem gondosan kiképezték és felszerelték Aszad seregét, így egy olyan erővé alakították, amely képes volt nagy területek visszaszerzésére.

A műveletek

Az első légicsapásokra ma egy éve, 2015. szeptember 30-án került sor, egyúttal Aszad kormánya bejelentette, hogy segítséget kért Oroszországtól a terror elleni harchoz. A szír erők az első komoly győzelmet november 10-én vívták ki, amikor az Iszlám Államtól visszaszereztek egy fontos légibázist Aleppó tartományban.

November 24-én a beavatkozást ellenző Törökország lelőtt egy orosz harci gépet, amivel kiváltotta Putyin féktelen haragját. Az orosz válasz azonnali és határozott volt: Törökország gazdasági megroppantása, melynek meg is lett az eredménye: fél évvel később a török elnök bocsánatot kért és újra hevesen barátkozni próbált Putyinnal.

December és január folyamán nagy területi nyereségeket ért el a szír sereg, egész Latakia tartomány az övék lett, márciusban pedig Palmüra műemlékvárosát és visszavívták az Iszlám Államtól.

Célok

Mindazonáltal az orosz és a szír célok nem azonosak. Aszad legszívesebben visszaszerezné az egész országot, és uralkodna benne tovább örökkön örökké. Oroszországot ugyanakkor nem érdeklik a területi nyereségek: egyrészt csapást akart mérni a dzsihádistákra, másrészt vissza akarta szorítani annyira a szír felkelő erőket, és ezzel az amerikaiakat rászorítsa arra, hogy az oroszokra megkerülhetetlen félként tekintsenek a tárgyalóasztalnál is. Mindkét célt elérték.

Mindemellett remek lehetőség volt arra, hogy kipróbálják az újra felfejlesztett orosz haderőt éles körülmények között. Putyin egy gyenge, megalázott Oroszországot vett át az ezredfordulón, és 15 éven át szakadatlanul azon dolgozott, hogy ország visszanyerje önbecsülését és nagyhatalmi státuszát, és ennek érdekében egy hatékonyan működni tudó katonai erőt épített fel, modern technikával. Mindezt most tesztelni tudta és egyben be is mutatta a világnak.

Ráérnek

Hogy mi lesz a vége a történetnek, mi lesz Szíria sorsa, az most még kevésbé látszik, mint valaha. Ugyanakkor, ha úgy dönt a két nagyhatalom, bármikor tárgyalhatnak egymással, és többféle megoldást is kitalálhatnak, ha megvan rá a szándék. Oroszországnak mindenesetre nem tűnik sürgősnek a továbblépés, hisz egyelőre a folyamatosan elért katonai sikerek csak növelik hírnevét (bár a héten Aleppónál elkövetett szír rémségek nem vetnek rá jó fényt). Az Iszlám Állam maradéka ellen még bármikor harcolhatnak, azért mindenki csak pirospontot ad nekik.