Érdemes a Krím miatt világháborút kockáztatni?

A Krím stratégiai szinten hihetetlenül jelentős a Kreml számára. Ez egy bázis az orosz Fekete-tengeri Flotta számára, és kritikus hozzáférést biztosít a kereskedelemhez olyan kikötőkön keresztül, mint például Szevasztopol. Ami a konfliktus narratíváját illeti, Putyin és szövetségesei ráadásul beleszőtték a Krímet az orosz nemzeti mítoszba, és a nemzet létfontosságú részeként fogalmazták meg. A régió elvesztése súlyosan megalázó és borzasztóan költséges lenne a rezsim számára.

Kijev és a Nyugat szándéka

Éveken keresztül távolinak tűnt a gondolat, hogy Ukrajna visszaszerezze a Krímet. A 2022-es év végén elért kijevi katonai sikerek azonban azóta megváltoztatták ezt a felfogást, és Herszon szeptemberi visszafoglalása ütős távolságba helyezte Ukrajnát.

A nukleáris válaszlépéssel való fenyegetés eddig blöffnek bizonyult, annak ellenére, hogy Ukrajna sorozatosan támadta meg az ottani orosz katonai létesítményeket. Közben nemzetközi támogatást nyert Kijev narratívája, miszerint fel kell szabadítania az Oroszország által 2014 óta megszállt összes területet. A déli irányú tavaszi ukrán offenzíva tényként került megerősítésre azzal a céllal, hogy elvágják a Krímet az orosz támogatástól.

Egyesek, mint például Ben Hodges nyugalmazott tábornok, lazán elutasítják azt a fenyegetést, hogy Putyin valaha is atomfegyvert használna. Hodges februárban azt mondta, hogy ennek az esélye „szinte nem is létezik”, és azt szorgalmazta, hogy a Nyugat hagyja figyelmen kívül Putyin minden figyelmeztetését, és nagy hatótávolságú rakétákkal és támadásokkal lépjen tovább a Krím visszafoglalása érdekében.

Nyikolaj Patrusev, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács titkára viszont hétfőn az egyik legközvetlenebb ellenvetését fejezte ki Hodges elutasító állításaival kapcsolatban. Patrusev leszögezte, hogy Oroszországnak „egyedülálló fegyvere” van, amely képes „megsemmisíteni bármely ellenfelet, főleg az Egyesült Államokat, ha veszély fenyegeti Oroszország létét”.

„Az amerikai politikusok bizonyossága, hogy Oroszország nem tud válaszolni” az Oroszországot érő egzisztenciális fenyegetésre, „rövidlátó és veszélyes ostobaság” – tette hozzá.

Oroszország 2014-es kezdeti megszállása óta folyamatosan militarizálta a területet, újabban pedig megkétszerezte a védelmet minden alkalommal, amikor az ukrán erők közelebb húzódnak. Ennek eredményeként mind a keskeny szárazföldi híd, mind a Szivas-öböl szomszédos partvidékének védelme jelentősen meg lett erősítve. A megmaradt civilek kényszerű evakuálásáról szóló híresztelésekkel együtt kijelenthető, hogy Oroszország arra készül: valami bizony történni fog a térségben.

Miért számít a Krím?

Zelenszkij mindig is azt vallotta, hogy az ukrajnai háborúnak a Krím felszabadításával kell véget érnie. Tavaly nyáron kijelentette:

„Oroszország Európa egyik legveszélyesebb helyévé változtatta félszigetünket, amely mindig is Európa egyik legjobb helye volt és lesz is. Oroszország nagyszabású elnyomást, környezeti problémákat, gazdasági kilátástalanságot és háborút hozott a Krím-félszigetre.”

Ennek megfelelően ez kemény retorikát váltott ki Moszkvából – egy hete éppen Dmitrij Medvegyev volt orosz elnöktől - aki arra figyelmeztetett, hogy Moszkva „mindenféle fegyvert” bevetne, ha Ukrajna megpróbálná visszafoglalni a félszigetet – amit sokan nukleáris fegyverként értelmeznek. De a Krímért folyó csata még messze van. Jelentős előkészítő munkát kell végezni, mielőtt bármilyen közvetlen támadásra sor kerülhet. Mindazonáltal egy korábban lehetetlennek tűnő műveletet most mindkét fél komolyan veszi.

Katonai műveleti részletek

Ha katonai műveletre kerül a sor, a Krím nem lesz egy könnyű harc. Az olyan lehetőségek, mint a kétéltű- vagy légi támadás, túl kockázatosak, tekintve, hogy Oroszországnak még mindig vannak használható haditengerészeti és légvédelmi eszközei.

Mire Ukrajna megindítja ellentámadását délen, a valóságnak másként kell kinéznie a helyszínen. Oroszország téli-tavaszi offenzívája a Donyeck és Luhanszk megyékben akadozik, és az inváziós erők jelentős veszteségeket szenvedtek el a hónapokon át tartó heves Bahmutban folytatott harcokban. Az orosz katonai morál állítólag közel jár a törésponthoz, mivel a jelentések folyamatos súrlódásokról szólnak a reguláris hadsereg és a Wagner-csoport zsoldosai között.

Az ukrán déli offenzíva első célja az lenne, hogy a félszigetet teljesen elszigeteljék az utánpótlástól. A Kercsi híd - a Krím és Oroszország közötti egyetlen közúti összekötő – a javítás ellenére is sérülékenynek bizonyult, és újbóli bezárása azt jelentené, hogy Oroszországnak tengeri vagy légi úton kell utánpótlást szereznie, ami hosszú ideig fenntarthatatlan. Ha a félszigetet elvágják, az orosz jelenlét a Krímben fenntarthatatlanná válik.

A hírek szerint egy esetleges ukrán támadás előtt készülő erődítmények azt mutatják, hogy Moszkva legalábbis komolyan veszi ezt a kilátást. De nagyon sok múlik azon, hogy Kijev megfelelő mennyiségű kiváló fegyvert kap-e a támadás megindításához.

Washington dilemmája

A Nyugat részéről tény az, hogy a háborús felsülés eredményeképpen Oroszország fegyveres erői jelentősen leépültek, gazdasága súlyos megrázkódtatást szenvedett el, és sok évre – esetleg évtizedekre – lesz szüksége ahhoz, hogy teljesen visszaálljon a 2022 előtti szintre. Ha Oroszország meggyengítése volt a stratégiai cél, akkor ez már megvalósult.

Nagy kérdés, hogy érdemes-e élesben tesztelni Moszkva nukleáris vörös vonalát a Krímmel kapcsolatban.