Amikor egy kisebb ország erősen eladósodik vagy nagy az államháztartási hiánya, így sok hitelt kell felvennie, sokszor rákényszerül arra, hogy a nemzetközi piacokon próbálkozzon összeszedni a szükséges pénzt, ahol sokkal több befektető és sokkal több pénz van, mint belföldön. A világban mindig akad, aki szívesen ad kölcsön a legkülönbözőbb országoknak, igen ám, de ha kockázatosnak látja az ügyletet, magas kamatot kér érte, amikor pedig borús lesz a piac hangulata, ezek a befektetők fogják, és egyszerűen a piacra bocsátják az adott ország kötvényeit.
A piac kénye-kedve
Ez túlzott kockázatot jelent az adós országnak, mivel, ha feltételezzük, hogy immár rendben tartja pénzügyeit, kicsi az államháztartási hiány, megfelelő a devizatartalékok nagysága, a folyó fizetési mérleg is egyensúlyban van, sőt, esetleg többletes, akkor jogos elvárás, hogy az ország kötvényei magas árfolyamon, azaz kis hozam mellett forogjanak, az ország számára így olcsó legyen finanszírozás. Ha a piacon azonban rossz a hangulat, hiába jó az adott ország teljesítménye, kötvényeit mégis kiszórják alacsony áron, azaz magas hozam mellett.
Önfinanszírozás
Lényegében ez a külföldön, nemzetközi piacokon való eladósodás legnagyobb hátránya, és Magyarország esetében jelenleg pont a fent vázolt helyzet áll fenn: az adósság finanszírozása szempontjából a fundamentumok kiválóak, de nem tudni, mikor jön egy piaci mélyrepülés a világban. Hogy ne függjünk ettől, az elmúlt években a külső adósságot tudatosan lecsökkentette az ország, és egyre inkább a belföldiek finanszírozzák az államot, ezen belül is gyorsan növekszik a lakosság szerepe, mivel egyre több állampapírt veszünk a kedvező kamatnak és az egyébként igen alacsony kamatkörnyezetnek köszönhetően.
Így a válság idején jellemző 50 százalék körüli külföldi finanszírozást sikerült lecsökkenteni a teljes államadósság nagyjából 20 százalékára: ez nemzetközileg is egy elfogadott szint, ekkora mértéket általában kedvezőnek tartanak. Ennél a hányadnál már nem okoz nagy kárt egy rossz piaci hangulat, ellenben amikor a befektetők vadásznak a hozamra (mint az utóbbi években), akkor még előnyös is lehet az alacsony hozammal eladható kötvényekre tekintettel.
Érdemes folytatni?
Kérdés, hogy érdemes-e mindenáron tovább csökkenteni ezt az arányt, esetleg egész nulláig, azaz a külföldet lényegében kiszorítani az ország finanszírozásából. Valamilyen mértékben még célszerű lehet, de a folyamatnak lehet egy komoly hátránya. Nyilvánvaló, hogy ha a külföldiek devizaadósságát lejáratkor visszafizeti az állam, esetleg visszavásárolja, és helyette jórészt forintban ad el állampapírt, akkor ehhez sok devizára van szükség. Az utóbbi években rendelkezésre is állt a deviza, miután a folyó fizetési mérleg évről évre nagy többletet hozott össze, ez bőven finanszírozta az adósságcserét. A folyamathoz ugyancsak hozzájárultak az európai uniós támogatások, melyeket értelemszerűen euróban kapunk, de jelentős részét forintban költjük el.
Ha a továbbiakban is gyors ütemben folyna a külső adósság csökkentése, az felszívná az említett devizatöbbletet, ami gátolná, hogy erősödhessen a forint. Más körülmények között ez nem biztos, hogy baj lenne, de most a gyenge, alulértékelt forint lassítja a bérfelzárkózást, így az elvándorlás által növeli a munkaerőhiányt. Ha azonban a külső adósság leépítése lassabban zajlik, és kevesebb deviza szükséges hozzá, mint a folyó fizetési mérleg többlete illetve az uniós források, akkor már tere nyílik egy kis forinterősödésnek, de legalábbis elhárul a hazai valuta gyengülésének veszélye.
Ki fizeti a révészt?
Igen fontos kérdés még, hogy van-e annyi belföldi megtakarítás, amennyi helyettesítheti a jelenlegi külföldi finanszírozókat. A kormány és a jegybank azt szeretné, ha a lakossági állampapír-állomány továbbra is dinamikusan nőne, és lényegében ez váltaná ki a devizaadósságot. Miután a lakossági állampapírok kamata sokkal magasabb, mint a bárhol máshol elérhető kockázatmentes hozam (banki kamatok, diszkontkincstárjegy stb.), jó esély van rá, hogy egyre több megtakarítás fog lakossági állampapírba vándorolni. Ebben persze döntő szerepe van a papírok által kínált kamat szintjének: a fix kamatozásúak kamata tavaly emelkedett, ha ha a továbbiakban is lesz emelés (pláne, ha így még az inflációt is meghaladják a kamatok), előbb-utóbb minden, kockázatmentes hozamot kereső lakossági pénz odavándorol.
Egy kicsi maradhat
A belföldi finanszírozás tehát valószínűleg megoldott, az állam célszerűen azt teheti, hogy a lejáró devizás, elsősorban külföldön eladott kötvények helyett nem bocsát ki újabbakat, vagy csak sokkal kevesebbet, mint amennyi lejár. Így folytatódik a külföldi finanszírozás arányának csökkenése, egy bizonyos, alacsony szinten túl azonban nem biztos, hogy van ennek értelme. Valamennyi nemzetközi kötvény maradhat a piacon, hisz ha azok jó áron forognak, referenciát is jelenthetnek az országnak.
Az európai tőzsdék sem mennek jól pénteken. 
