Látványosan gyengül a kínai konjunktúra, a mai árindex-adatok erről adtak egy újabb képet. Januárban éves alapon a termelői árak 4,3 százalékkal estek vissza elsősorban a nyersanyagárak zuhanása miatt, míg a fogyasztói árak mindössze 0,8 százalékkal nőttek - mindkét adat öt éves negatív rekord. A termelői árak már a 35-ik hónapja esnek egyfolytában.
A deflációs spirál pedig komoly nehézségeket okoz Pekingnek, hiszen a teljes adósság szintje már eléri a GDP 250%-át. Mialatt az árak stagnálnak vagy esnek, az adósság csak egyre nő.
A fogyasztók elhalasztott vásárlásai, a cégek elhalasztott befektetései pedig lassítják a növekedést és emelik a reál-kamatlábakat a gazdaságban. Az a valós veszély most, hogy a cégek elkezdik csökkenteni a béreket vagy elbocsátani a dolgozókat, hogy megőrizzék a nyomás alá került haszonkulcsukat.
A kínai feldolgozóipar hivatalos teljesítménymutatója is erős gyengülést mutat. Januárban a visszaesést jelző 49,8 pontra esett a decemberi 50,1 pontról, a nem feldolgozóipari ágazatoké pedig 53,7 pontra csökkent a decemberi 54,1 pontról. A mutató 50 pont felett a teljesítmény növekedését, 50 pont alatt a romlását jelzi. A lassulás ütemét jól érzékelteti, hogy januárban a vasérc importjának volumene 9,5 százalékkal esett vissza az egy évvel ezelőttihez képest.
Megreccsenhet a nagy kötés
A világgazdaság egy valutaháború fázisában van, ahol az idén eddig már a világ 15 jegybankja csökkentett kamatlábat. Az elmúlt hetekben többek között Indiának, Ausztráliának, Szingapúrnak, Kanadának és Dániának is monetáris eszközökhöz kellet nyúlnia, hogy gazdasági gyengeségeiket orvosolni próbálják. Az EKB múlt hónapban indított el egy nagyszabású serkentő programot azzal a céllal is, hogy egy mérsékelt inflációs pályára segítse vissza az övezetet.
Figyelemre méltók Kína visszaeső export-adatai. Míg éves alapon januárban az EU-val szemben csupán 4,4%-kal csökkent a kivitel, addig az összeomló valutájú japán és orosz relációban is 20,4%-os zuhanást látunk. Lehet, hogy egyszerűen túl drága lett a jüan, a fél éve robosztusan erősödő dollárral egyetemben?
A Svájci Nemzeti Bank váratlan lépése a frank-euró kötés megszüntetéséről egy komoly figyelmeztetés volt arra vonatkozóan, hogy a globális valutaháborúban hirtelen és meglepetésszerűen következhetnek be események. Itt Kína is érintett, hiszen jüan is a dollárral egy puha kötésben van, amelyet egyre nehezebb fenntartani.
Emellett a világ legnagyobb exportőrének már két éve el kell viselni az Abenomics agresszív jen-leértékelő politikáját és az ezt kísérő likviditási cunamit. A globális devizapiacon Peking Tokiót tekinti a legnagyobb provokatőrnek, amely Abe miniszterelnöksége alatt 30%-kal omlasztotta össze a japán fizetőeszközt.
Lehet, hogy érik egy nagy meglepetés Pekingben és a komoly nyomás alá került jüan-dollár kötés a nagy ’fekete hattyú’ a jelenlegi globális pénzügyi rendszerben?
Gyorsuló tőkekiáramlás
További kihívást jelentenek a kínai jegybank számára, hogy a Bank of America adatai szerint tavaly a negyedik negyedévben 120 milliárd dollár hagyta el Kínát - ez több, mint a megelőző három negyedévben összesen. A gyorsulás összefüggésben van azzal is, hogy Hszi elnök nagyarányú korrupció-ellenes hadjárata miatt a milliárdosok elkezdték a tőke kimenekítését.
A negyedik negyedévben a kínai devizatartalékok 48 milliárd dollárral, 3,84 ezermilliárd dollárra csökkentek. Ez a tőkemenekítés mellett a valutaárfolyamokkal is összefüggésben van: a dollárral szemben az euró 4,2%-kal, a jen pedig 9,3%-kal értékelődött le ez alatt az időszak alatt.
Káncz Csaba jegyzete
