Erste: kegyelmi állapotban vagyunk, de ennek hamarosan vége lehet

Napjaink legfontosabb geopolitikai tényezője a közel-keleti háború és az ennek kapcsán kialakult energiaválság. A gázárak többéves csúcson vannak, a visszafogott kínálat mellett pedig a tározók töltöttsége is kockázati tényezőt jelent – hangzott el az Erste csütörtöki sajtó-háttérbeszélgetésén. Nagy János makrogazdasági elemző hasonló jelenségről számolt be az olajárakkal kapcsolatban is.

A szakember kitért a német gazdaság kettősségére is: bár legnagyobb kereskedelmi partnerünk gazdasága gyatra teljesítményt mutat, a vállalkozások helyzetértékelése és kilátásai jobb képet festenek. Példaként említette, hogy a Rajna alacsony vízállása nem mutatkozott meg az augusztusi német rendelésállományban.

A magyar reálgazdaságra áttérve Nagy János kijelentette: a fogyasztói várakozások optimisták, de az üzleti bizalmi index ezt nem követte. Úgy véli, most még „kegyelmi állapotban” vagyunk: a reálbér-emelkedés magas, ami a fogyasztói kereslet oldalát erősíti, így

„a tartós fogyasztási cikkek vásárlása az, ami hosszú hónapok óta húzza a gazdaságot.”

Ám kérdés, ez meddig maradhat így, ugyanis a beruházási tevékenység meglehetősen mérsékelt.

Az elemző úgy látja, a 2026-os hazai növekedés 1,5-2 százalék körül alakulhat, az idei év III. negyedévében ezt inkább az aszály, mintsem Paks részleges leállása fogja vissza. Nagy János szerint ez az érték nem kiemelkedően jó, de az elmúlt évekhez képest értékelhető növekedés.

Reményeik szerint 2027-ben ennél érezhetően magasabb, 2,2 százalék lesz a gazdaság bővülése, amire a reálbér-emelkedésből eredő fogyasztásbővülés mellett az új ipari kapacitások (a BMW, a BYD, valamint a CATL – a szerk.) és a beruházási tevékenységet aktivizálni képes uniós források adnak lehetőséget.

Nagy János felhívta a figyelmet arra is, hogy az ipari termelői árak változását kisebb csúszással lekövetik a fogyasztói árak. Az ipari termelői árindex az utóbbi időben a tengerentúlon 5 százalék, az eurózónában pedig 3-4 százalék volt, míg Magyarországon a forint erősödésének köszönhetően ez az érték nulla körül alakult. Az energiaárak emelkedése azonban a kínálati oldalon is belép az inflációs tényezők közé, a vállalati szereplők ugyanis nem tudják függetleníteni magukat a lényegesen magasabb energiaköltségektől.

A szakértő kitért arra is, hogy az élelmiszerárak okozták idehaza a legnagyobb kellemes meglepetést: az élelmiszerár-index idehaza negatív. Ezt támasztja alá lapunk havonta megjelenő Privátbankár Árkosár-felmérése, illetve a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk szintén havonta jelentkező Mfor Nyugdíjas Árkosár-felmérése is.

Nagy János szerint ugyanakkor meglepően alacsony az átárazási szándék mind a kiskereskedelmi, mind a szolgáltatói szektorban. Ám előretekintve azt is jelezte, az energiaárak emelkedése miatt már érezhető a fordulat.

Az idei év még egy régóta nem látott alacsony inflációt hozhat, ami az Erste előrejelzése szerint éves átlagban 1,8 százalék lehet, míg jövőre az érték 2,8 százalékra emelkedhet.

Az Erste szakembere felidézte, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a szeptemberi kamatdöntést nem a tényadatok, hanem az előretekintő Inflációs Jelentés alapján fogja meghozni.

Nyeste Orsolya vezető elemző erre reflektálva emlékeztetett: az MNB nyári „mini” kamatcsökkentési ciklusa során három lépésben 6-ról 5,5 százalékra csökkentette az alapkamatot. A jegybank továbbra is elkötelezett az inflációs cél elérése mellett, amihez fontosnak tartja a stabil árfolyamot, a várakozások menedzselését és a pozitív reálkamatot, figyel a globális folyamatokra, az euróbevezetéssel és a fiskális konszolidációval kapcsolatos hírekre és általában a külső piaci környezetet befolyásoló tényezőkre.

Az Erste szakembere úgy véli,

„a szeptemberi kamatdöntés kimenetele kétesélyessé vált”.

Az augusztusi inflációs adat szerkezetében a szolgáltatások gyorsuló áremelkedése és a közel-keleti helyzet eszkalálódása miatt emelkedtek a felfelé mutató kockázatok. Emellett a forint is volatilisabbá vált, ezért elképzelhető, hogy a jegybank ismét a forintpiac stabilitását helyezi a fókuszba, ami szeptemberi kamattartást jelenthet.

Mindezek mellett a szakember úgy véli, van tér kamatcsökkentésre, ám annak időpontja bizonytalan. Várakozásaik szerint

a kamatcsökkentési ciklus vége jövőre, 4,5 százalékos alapkamatszint körül fog kialakulni.

Laptársunk havonta megjelenő Mfor Elemzői Konszenzus rovatában a bank szakértői is rendszeresen kifejtik várakozásaikat a másnapi kamatdöntésről és annak hátteréről.

Nyeste Orsolya beszélt a hazai és nemzetközi kötvénypiacon kialakult helyzetről is. Emlékeztetett, a német Bundhoz viszonyított tízéves magyar hozamfelár elvált a romántól, és a korábbi, 400 bázispontos érték helyett egy 200-250 bázispontos sávba került, amiben utoljára a Covid-válság előtt volt. Mindez annak ellenére történt, hogy a fejlett piacokon a kötvényhozamok emelkedtek.

Hogy mindez fundamentálisan megalapozott vagy pedig csak megelőlegezett bizalmat tükröz, arról polémia folyik – tette hozzá. Szerinte a piacok a középtávú költségvetési pályára várnak, hogy az azokban felvázoltak mennyire lesznek összhangban a 2030-as évek elejére tervezett euróbevezetéssel.

A szakértő a fiskális politikára áttérve emlékeztetett, hogy a kormányzat az idei évre 7,5 százalékos hiányt vár, de szerinte ha az 500 milliárd forintos Havária Alapot nem költik el teljesen, akkor kicsit kedvezőbb lehet a deficit. Ám úgy látja, ennek most nincs jelentősége, mert a piac már azt várja, hogy meddig kívánják azt leszorítani 2027-ben.

Az elemző szerint pozitív üzenete lenne egy 5 százalék alatti előrejelzésnek, de ők az Ersténél ennél óvatosabbak, egy 5-5,5 százalék közötti hiánycélra számítanak a 2027-es büdzsében. És várják, milyen intézkedéseket kíván meghozni a kormány a 3 százalékos középtávú kritérium teljesítése érdekében.

Újságírói kérdésre felmerült, hogy míg Kármán András pénzügyminiszter korábbi tájékoztatása szerint megfelelő fiskális intézkedések nélkül 6,1 százalék lenne a 2027-es hiány, addig az Ersténél most úgy látják, ez az érték most már alacsonyabb, 5,8-5,9 százalék. Szerintük ha ezek után egy 5 százalék körüli hiánycéllal jönne ki a kormányzat 2027-re, az

„megvalósítható, reális lenne, és beleillene a középtávú pályába”.

Szintén kérdésre a pénzintézet szakemberei elárulták, számításaik szerint 2-3 év alatt érhető el, hogy a költségvetés elsődleges (azaz kamatkiadások nélkül számított) egyenlege nulla körül legyen.

A forint árfolyamáról szólva Nyeste Orsolya azt mondta, a kockázatok csökkenése – a kötvényhozamokhoz hasonlóan – a nemzeti fizetőeszköz kurzusában is megmutatkozott, majd a nyári bizonytalan hónapok korrekciót hoztak. Kijelentette,

mivel Magyarország energiaimportőr, ezért az energiaárak a legnagyobb kockázati tényezők rövid távon az árfolyamot tekintve.

A szakértő úgy véli, ha a közel-keleti helyzet az év végéig rendeződne, akkor a forint visszaerősödhetne az euróval szemben a 360-as szint alá. A banknál középtávon lassú nominális árfolyam-felértékelődést várnak. Hangsúlyozta, ez az MNB inflációs célja szempontjából kulcsfontosságú,

különösen, ha az őszi hónapokban valóban napirendre kerülne a középtávú inflációs cél felülvizsgálata.

Szintén újságírói kérdésre felidézték, hogy a Bloomberg kiszivárogtatott értesüléseire – a jegybank első lépésben 2,5 százalékra kívánná leszorítani a középtávú inflációs célt – a piacon a magyar kötvények heves hozamszintcsökkenéssel reagáltak.

Nyeste Orsolya úgy véli, bár az inflációs cél csökkentése a magasabb kamatszinteket befagyasztva elvileg megnehezíti a költségvetési deficit lefaragását, a gyakorlatban könnyen lehet, hogy ellentétes hatást fog kiváltani. Az alacsonyabb inflációs cél ugyanis az eurócsatlakozás iránti elkötelezettséget mutatja, ami a kockázatok, így a kamatterhek csökkenését hozhatja el.

Szintén kérdésként merült fel, hogy az Erste makrogazdasági, különösen a pénzromlási ütemre vonatkozó kalkulációi tartalmazzák-e az árrésstop kivezetését. A bank egyelőre nem számol ezzel, de Nyeste Orsolya szerint ha meg is történik a kivezetés, akkor is (a világpiaci túlkínálat és az erős forint miatt) csupán egy-két hónapon keresztül lenne pár tized százalékponttal magasabb a fogyasztóiár-index, ami éves szinten nem okozná az infláció megemelkedését.