Az armada
Egyelőre nem úgy tűnik, mintha komolyan venné bárki is Észak-Korea szüntelen fenyegetőzését, mivel már úgy megszokták. Igen ám, de ahogy a közmondás tartja, addig jár a korsó a kútra, és különben is, Hitler sem rejtette el teljesen, mire készül (pl. megírta a Mein Kampfban), mégsem hitték el, akik tehettek volna valamit, még időben. Most persze Donald Trump az, aki leginkább tehet valamit, és úgy tűnik, erre el is szánta magát, ezért is küldi oda, ahogy ő mondja, az armadát.
|
| USS Carl Vinson anyahajó és kísérőhajói. Forrás: Wikimedia Commons |
A USS Carl Vinson anyahajó és kísérete már nincs túl messze, és csatlakozott hozzájuk két japán hadihajó, hogy gyakorlatot tartsanak. Ez szövetségesek között szokványos, de most pláne érthető, miután a phenjani fenyegetésből Japánnak is rendesen kijutott, ráadásul Japánt már el is tudják érni rakétáikkal, kérdés, hogy fel tudják-e rá szerelni a robbanófejet. Persze ez is csak idő kérdése, így Japán érzi magát talán leginkább kutyaszorítóban. A BBC szerint Ausztráliának is beszólt a felpaprikázott diktatúra: ha Amerika szövetségese marad, ő is kap az észak-koreai nukleáris csapásból.
És ha nem blöff?
Nézzük meg azt az eshetőséget, hogy most az egyszer nem blöfföl Kim Dzsong Un és élcsapata, hanem tényleg megpróbálják megtámadni az amerikai hajót. Ezt rakétával nemigen tudnák megtenni, hisz a kísérleti rakétáik nem úgy tűntek, mint amelyek képesek lennének sebészi pontosságú célzásokra. Ha viszont ez nem megy, akkor repülőkkel kell támadniuk, mégpedig sokkal, mint annak idején Pearl Harbornál. Az armada ugyanis nyilván elég jó légelhárítással rendelkezik, jó pár ellenséges gépet leszednek, mire egy eltalálhatja a hajót. Sőt, a hajóról felszálló amerikai gépek szabályos légicsatát vívnának az ellenséggel.
Ha ennek eredményeként az észak-koreai csapat veszít, nem sikerül nemhogy elsüllyeszteni, de megrongálni sem a hajót vagy hajókat, akkor ugyan ijesztő a helyzet, de Trumpnak nem kell azonnal cselekednie, hisz csatát nyert, ha háborút nem is. Akkor durvul el a helyzet, ha véletlenül sikerrel jár az északi támadás. Ez Pearl Harbor tökéletes megismétlése lenne, Amerika nem tehetne mást, mint hogy háborút hirdet Észak-Korea ellen annak teljes legyőzéséig.
A háború
Ennek sikere nem is kétséges, hisz szemben a második világháborús helyzettel, amikor két nagy és erős ellenséggel kellett szembeszállni, most csak egy kicsivel, csak egy a bökkenő: annak már lehet atombombája. Ezzel saját népének déli felét és Japánt fenyegetheti a gyakorlatban, de ez épp elég. A feladat tehát nehéz lenne: úgy kellene megpróbálni megnyerni a háborút, hogy Kim Dzsong Un elő se tudja szedni használható atombombáját, ha van neki.
Eddig a rezsim öt kísérleti atomrobbantást hajtott végre, a kutatásokat egy, az amerikaiak által is jól ismert bázison, egy hegy gyomrában folytatják. Feltehetően ez lenne a fő amerikai célpont, és ismerve az amerikai stratégiát, a rakétákat, azok kilövőállásait, valamint a légierő javát is megsemmisítenék a támadás első perceiben, persze ehhez a közelben kell lenni megfelelő mennyiségű cirkálórakétának és repülőgépnek. Közben Japánt és Dél-Koreát is védeni kell az esetlegesen közeledő rakéták vagy repülők ellen, hátha mégis valamelyiken egy atombomba tartózkodik.
Kína a remény
A napokban arról volt szó, hogy Kína megpróbálja visszafogni korábbi barátját. Vajon le tudja-e beszélni a hajósüllyesztési akcióról, amennyiben azt tényleg komolyan gondolják? Valaki most már mindenképpen presztízsveszteséget fog szenvedni: ha mégsem küldi oda az armadát, Trump lesz az, ha pedig Észak-Korea nem támad, akkor örökös blöffölő marad. Ez utóbbi a valószínűbb, bár a veszély nem múlik, hisz közben tovább fejleszti tömegromboló fegyvereit, és csak idő kérdése, mikor juttat el akár 8000 km-re is egyet. Úgy tűnik, olyan kihívással áll szemben Trump, amely már rég jutott amerikai elnöknek.
Együtt kell működniük. 
