Esztelen fegyverkezés, játék az olajjal - mégis mit akar ez az ország?

Szaúd-Arábia. Kép forrása: EPA, Amel Pain

A nyersanyagtermelő perifériás államok devizái nyomás alá kerültek, a pénzügyi feszültség már több országban áthullámzott a politika területére is. Szaúd-Arábia olajmonarchiájában az 1964-es királypuccs, Fejszál király hatalomra kerülése óta nem volt olyan kiélezett a társadalmi-politikai helyzet, mint napjainkban. Példátlan módon már a királyi családon belül is felerősödtek a feszültségek, egy herceg már a hatalomváltásról értekezett a napokban egy családtagjainak írt levelében.

Mi több, tegnap több mint félszáz szaúdi lelkipásztor (imám) nyílt levélben szólította fel a szír lázadókat és a muszlim országokat dzsihádra a szír kormány és szövetségesei ellen, „mert ez egy valódi háború a szunniták országai és identitásaik ellen.”

Fegyverkezési hajsza zuhanó olajárak mellett

A vallási fanatikusok által vezetett ország 2014-ben rekord fiskális deficitet halmozott fel, mintegy 39 milliárd dollár értékben. Ennek ellenére folytatja véres külpolitikai machinációt Iraktól és Szíriától kezdve Bahreinen át Jemenig. Az ENSZ felhatalmazás nélküli jemeni beavatkozás, amely polgárháborúvá eszkalálódott, mára kritikák kereszttüzébe került. Az ország katonai költségvetése már így is a világon a negyedik legnagyobb, csaknem 60 milliárd dollárral, ráadásul idén Indiát megelőzve a világ legnagyobb fegyverimportőre lett.

Elképesztő hadikiadásai ellenére a szaúdi vezetés folytatja játszmáját a globális olajpiacon. A hét elején Rijád jelentősen csökkentette a vevőinek a benchmark olajárhoz képest felszámított árat, hogy ezzel serkentse a keresletet. Az ázsiai vevők 1,7-2 dollárral kevesebbet kell, hogy fizessenek a korábbinál, a Dubai light benchmarkhoz képest így most 1,6 dollár a diszkont. Ezzel reagáltak a múlt hónapban bejelentett iraki és iráni árcsökkentésre.

Ez egy életveszélyes játék, hiszen az olaj szerepe a szaúdi gazdaságban szinte felfoghatatlanul domináns: az olajszektor adja az ország költségvetési bevételeinek 8 százalékát, az exportbevételeinek 90 százalékát és az ország teljes GDP-jének 45 százalékát.

Az ország úgy spekulál – valljuk be, nem irracionálisan – hogy az adósságok alatt roskadozó amerikai palagáz-termelőket csődhullámba kergetheti az alacsony árakkal. Ez lehetővé tenné Rijád számára, hogy aztán újra árakat emeljen és feltöltse pénzes-zsákjait. Ha pedig Oroszország és Irán megelégszik Szíria ’megmentésével’ és nem borítja fel a regionális hatalmi egyensúlyt Irak és Jemen ügyében, akkor a szaúdiak elégedetten dörzsölik a markukat.

Fanatikus feudalizmus

Bár ha olyan rugalmatlanok lesznek geopolitikájukban, mint társadalmi viszonyaikban, akkor nem jósolhatunk fényes sikereket. Ez az az ország, ahol a mai napig vallásrendőrség működik, nyilvános lefejezés jár keresztény hittérítésért, de már Biblia birtoklásáért is korbácsolás. A nők még a kocsi volánja mögé sem ülhetnek, nem folytathatnak hivatali ügyintézést és gyermeklányokat kényszerítenek házasságokba.

Amikor a svéd külügyminiszter-asszony, Margot Wallström a minap elítélte a nők elnyomását a vahhabita királyságban, azokat „középkorinak” titulálva, Rijád visszahívta nagykövetét Stockholmból és felfüggesztette vízumok kiadását svéd üzletembereknek.

Nem véletlen, hogy a múlt hónapban óriási felháborodást és ellenreakciót váltott ki az ENSZ közgyűlésén, amikor Szaúd-Arábiának ítélték meg az Emberjogi Bizottság vezetését.

Káncz Csaba jegyzete