Varsótól Prágáig és Budapesttől Szófiáig az euróhoz való csatlakozás egyre inkább olyan rizikós és költséges vállalkozásnak tűnik – hogy a szuverenitás egy részének feladásáról már ne is beszéljünk –, amelynek a negatívumai felülmúlják az előnyöket. Egyes kelet-európai fővárosoknak már a görög válság fellobbanása előtt voltak kétségeik a közös valutáról, de az Athén által benyújtott – és szűnni nem akaró – milliárdos számlák még világosabbá tették a mérlegelést és még kifejezettebbé a politikai elfordulást.
Egyes források szerint az észteknek eddig 800 millió eurója ragadt a görög válság kezelésében. Ez az összeg az apró balti ország egy éves GDP-jének 4,2 százaléka. Kis híján annyi pénzt adott Észtország a görög válság rendezésére, mint amennyit maga költ az oktatásra, vagy dupla annyit, mint évente védelmi kiadásokra költ, miközben a feszültség Oroszországgal továbbra is tapintható.
Határozott lengyel nem
A Lengyelországot jelenleg kormányzó Civil Platform – amelynek tagja Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is –, sokáig támogatta a konvergenciát, de az utóbbi időben határozottan óvatosabb hangot üt meg. Ewa Kopacz miniszterelnök egy minapi TV-interjúban kijelentette, hogy ő soha nem állított olyat, hogy be fogja vezetni az eurót. „Sem ma, sem holnap, sem öt év múlva. Akkor fogjuk bevezetni, ha az a lengyeleknek és Lengyelországnak előnyös lesz.”
A populista jobboldali PiS párt – akinek jelöltje, Andrzej Duda nemrég lett öt évre megválasztva az ország elnökének –, még világosabban fogalmaz. Beata Szidlo, a párt miniszterelnök-jelöltje kerek-perec kijelentette, hogy „elutasítjuk ezt a rossz ötletet, hacsak nem akarunk Lengyelországból második Görögországot faragni. Amíg az euró-zóna nem rendezi a saját problémáit, addig Varsóban ne is legyen vita az euró bevezetéséről.”
Az elutasítás 50 árnyalata a térségben
Prága szintén hezitál. Lubomir Lizal, a cseh jegybank igazgatósági tagja kifejtette, hogy a görög krízis talán elindít egy olyan reformot a monetáris unióban, amely aztán előnyösebbé tehetné az euró-csatlakozást. „De túl korai lenne most, a krízis tetőpontján, megjósolni bármilyen változást.”
Prágát az is bosszantja, hogy az EU illetékesek az EFSM terhére nyújtanának átmenti finanszírozást Görögországnak, ezt többek között Csehország és Nagy-Britannia is ellenzi, mivel ebben áttételesen – az EU költségvetés által adott garancia miatt – a nem euró-zóna tagállamok is érintettek.
Budapest az új Alaptörvényébe foglalta, hogy „Magyarország fizetőeszköze a forint.” Egy három évvel ezelőtti Századvéges kutatási anyag pedig feketén-fehéren leírta, hogy ezt azért fektette le a kormányzat, hogy bármifajta változtatás a Parlament kétharmados többségéhez legyen kötve.
Horvátország új elnöke, Kolinda Grabar-Kitarovics még áprilisban jelentette ki, hogy Zágráb öt éven belül ez euróövezet tagja lesz. Ezt az álláspontot azonban gyorsan a helyére tette Zoran Milanovics miniszterelnök, aki szerint nem szerencsés ilyen ígéreteket tenni. Az ország egyébként sem hajtja végre a csatlakozáshoz szükséges államháztartási reformokat, az euró támogatottsága a közvéleményben pedig összecsuklott a görög válság kitörése óta.
Bukarest 2019-et jelölte meg hivatalosan az euró-csatlakozás céldátumaként, de nem sokan hisznek ennek megalapozottságában. Mugur Izareszku jegybank-elnök a múlt héten azon véleményének adott hangot, miszerint a konvergencia még egy évtizedig el fog tartani.
Bulgária már torkig van az Athént övező hercehurcával. Ivajlo Kalfin miniszterelnök-helyettes pár napja kiemelte, hogy szerinte Görögország tanulság lesz magának az eurózónának is és csökkenni fog az étvágy új tagállamok felvételére.
Káncz Csaba jegyzete
Erről is beszélt Davosban, miután találkozott Trumppal. 
