A káosz véget érhet
Több jel is arra mutat, hogy a kontinens kezdi összeszedni magát, és az első teljes bénultság után elkezdi a menekültkérdést komolyan kezelni. Ennek része a héten a török elnökkel folytatott tárgyalás, amelynek célja a végtelen és kontrollálatlan menekültáradatot fékezni. A mostani elképzelés pedig magát a lényeget érintené, miszerint a törvényeknek megfelelően elbírálják, hogy ki jogosult a menekültstátuszra és ki nem, és aki nem kapja meg, azt visszaküldenék.
Ez egy meglehetősen bonyolult feladat, komoly szervezés szükséges hozzá. A tervek szerint létrehoznának egy speciális európai határőrséget, a Frontexet, amely lebonyolítaná a menedékjogra nem jogosultak kitoloncolását. és persze itt nem arról lenne szó, hogy egyik európai ország visszaküldené az előzőhöz, hanem a származási országig vezetne az út. Ez viszont feltételezi, hogy a származási ország együttműködik, amire a tervek szerint rákényszerítenék pl. Eritreát és Nigert. Ha nem működnének együtt, korlátoznák a segélyprogramokat, az országokkal folytatott kereskedelmet és szigorítanák a vízum szabályokat.
A dokumentum szerint ugyan a nemzetállamok feladata az eljárást lefolytatni, de belátták, hogy a végrehajtást képtelenség egy jól működő közös szervezet nélkül kivitelezni. A terv elsőre brutálisnak tűnik, de tény, hogy kezdettől azt hangsúlyozta minden európai politikus, hogy a befogadás azokra vonatkozik, akiket hazájukban háborús veszély fenyeget, a gazdasági menekültekre nem.
Más is így kezeli
Ezt egyébként más menekülteket befogadó országok is így kezelik, Amerikától kezdve Kanadán át Ausztráliáig. A menekültáradat előtt ez Európában is így volt, de a hirtelen megnövekedett embermennyiség lehetetlenné tette bármiféle szabály alkalmazását, ami aztán további olaj volt a tűzre, hisz egyre többen indultak útnak, látván, hogy most mindenki jöhet.
Európa így valóban nem tehet mást, minthogy visszatér a törvényes és szabályozott útra, amely egyrészt feltételezi, hogy nem áramlanak korlátlanul és ellenőrzés nélkül be a menekültek (ebben a törökökre jutna nagy szerep), másrészt hogy minden egyes esetben elbírálják, ki jogosult, ki nem, és aki nem, annak visszaküldését megszervezik. Nyilván lehetetlen mindenkinél egész pontosan megállapítani, hogy melyik kategóriába esik, de valahol húzni kell egy határt.
Vizsgafeladat
Rövidesen kiderül, hogy valóban komoly tervről van-e szó. Ha igen, az azt jelzi, hogy Európa végre ismét kezébe veszi saját sorsának irányítását, amihez a Görögországgal folytatott huzavonában is jó pár hónap kellett. Márpedig ez egy súlyosabb helyzet, és kezelni kell, még pedig úgy, hogy a humanitárius rész is meglegyen, vagyis lehetőleg senkit ne küldjenek vissza olyan helyre, ahol veszélyben van, ugyanakkor mégse áramoljon kontroll nélkül több 10 millió ember a kontinensre.
A feladat nem könnyű, talán a legkomolyabb kihívás az EU fennállása óta, de egy ekkora szervezetnek meg kell tudnia birkóznia vele. Ráadásul ezzel a lépéssel a briteket is vissza lehetne csalogatni, hisz ők a válság során EU-szkeptikusabbak lettek, mint eddig, és ha most lenne a népszavazás, bizony kilépnének. A londoni kormány pedig már önmagában akkor boldogan támogatja a tervet, ha így megszűnnek Calais-nál a menekülttáborok, melyek lehetetlenné teszik a szigetországba tartó hajó-, és vonatközlekedést.
