Egyedi problémák
Ez nem is véletlen. Az eurózóna ugyanis több tekintetben eltér Amerikától és Japántól. Utóbbi kettő egy-egy ország egy-egy valutával, pénzügyminisztériummal, központi költségvetéssel. Az eurózóna viszont sok nemzetállamból áll össze, ami önmagában nem okozna problémát, ha rendelkezne egy pénzügyminisztériummal, és ebből adódóan olyan költségvetéssel, ami kontrollálja az egyes tagországokat, vagyis nem engedi őket túlköltekezni.
Ennek hiánya vezetett ahhoz a válsághoz, ami 2011-ben robbant ki a zónán belül. A 2008-as válság után a tagállamok egy része felelőtlen költekezésbe kezdett, fizetési mérlegük hiánya, ill. eladósodottságuk mértéke jóval meghaladta a maastrichti kritériumok által megszabottat. Ráadásul Görögországról kiderült, hogy már az eurózónához való csatlakozáskor, vagyis 2001 előtt is csalt adataival, és 2011-re akkora lett a baj, hogy az ország csődbe ment, fizetéseit nem tudta teljesíteni.
Azóta úgy-ahogy stabilizálódtak ezek az országok: Görögország óriási adósság-leírás után legalább elsődleges költségvetését egyensúlyba hozta, és az EU és az IMF segítségével és komoly kiigazításokkal a többi bajban lévő ország is nagyjából stabilizálta a helyzetét. Csakhogy addig távolról sem jutottak, hogy újra teljesítsék az összes maastrichti kritériumot (ahogy a belépéskor kellett nekik, és ahogy most is kell az újonnan csatlakozó tagoknak).
A nyugodt erő
Ennek következtében az eurózónát továbbra is az erős gazdaságú, fegyelmezett tagok viszik a hátukon, mindenekelőtt a legnagyobb tag, az övezet gazdaságának kb. harmadát jelentő Németország. Ilyen körülmények között Németország joggal várja el, hogy súlyához méltó beleszólása legyen a monetáris politikába, és egyáltalán az eurót érintő ügyek alakulásába. Érthetően nem akar semmilyen felelőtlen, át nem gondolt kalandba belebocsátkozni.
Márpedig az a fajta stimulus, amit korábban az USA, majd most Japán bevezetett, gyakorlatilag fedezetlen pénzkibocsátás. Ők is hosszan gondolkoztak rajta, elemezték a lehetséges következményeket, mielőtt belekezdtek. Az eurózóna pedig az előbb leírtak miatt sérülékenyebb, és ezt a problémát a németek komolyabban is veszik. Ez az ő részükről teljesen érthető. Ha azt szeretnék, hogy ne merüljön fel a japánnál és az amerikainál nagyobb kockázat, akkor az egész eurózónának közelíteni kéne a német pénzügyi fegyelmezettséghez. Amíg ez nem történik meg, joggal félnek attól, hogy a fedezetlenül kibocsátott forrásokat a fegyelmezetlenek megint „eltapsolják”, költségvetési hiányukat elengedik, és életszínvonalukat a GDP-jük által indokoltnál magasabbra tornásszák fel, és ezt végső soron az erősebbeknek, mindenekelőtt a németeknek kell fizetniük.
Piaci reakciók
| Görögországban mindemellé politikai bomba robbant, amely hamarosan az európai pénzrendszert is megrázhatja. Szamarasz váratlanul bejelentette, hogy a vártnál hamarabb megtartják a parlamenti szavazást a köztársasági elnök személyéről, amely a kormány bukásához is vezethet. Részletek >> |
Így most kialakult egy patthelyzet az EKB-nál, melynek kimenetelét nehéz megjósolni. Mindenesetre a részvénypiacok meglehetősen rosszul reagáltak: a tegnap még 10 ezer pont felett a shortosokat lerázó DAX most visszazuhant 9800 pontig, a többi európai tőzsde is elég rosszul mutat, a görög piacon pedig egyenesen végkiárusítás van. Természetesen más okok is közrejátszhatnak, pl. az amerikai piacok kezdődő korrekciója, de az EKB dilemmája mindenképpen komoly tényező. A piacok alapvetően nem díjazzák, ha az egyik legfontosabb jegybank vezetésében ilyen bizonytalanság áll elő.
A január 20-án hivatalba lépő amerikai elnök tényleg véget akar vetni az ukrajnai háborúnak. 
