Ez a népirtás és éhínség már senkit sem érdekel?

November elején a szudáni Dárfúr egyik menekülttáborában fegyveresek jártak házról házra három napon keresztül, a maszalit etnikumba tartozó férfiakat keresve, majd meggyilkolva őket. Nem ez volt az első ilyen támadás, a helyi becslések szerint ezúttal a fekete-afrikai népcsoport legalább 800, de akár 1300 tagját gyilkolták meg; a helyszínen készült videókon holttestekkel teli utcák és rémült emberek láthatók, amint egy tömegsírnak tűnő helyre zsúfolódnak, miközben a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF), az országban dúló polgárháborúban aktív felek egyikének fegyveresei verik őket. Az etnikai tisztogatás azonban csak egyike a Szudánt sújtó három szörnyűségnek.

Polgárháború

Az Economist cikke szerint az országot sújtó második katasztrófa a polgárháború, hét hónappal ezelőtt ugyanis fellángolt a feszültség a már említett mílicia, az RSF, és az ország hivatalos hadserege, a Szudáni Fegyverek Erők között – ez a konfliktus mostanra a főváros, Kartúm egyes részeit a földdel tette egyenlővé, és a legoptimistább becslések szerint is több mint 10 ezer emberéletet követelt. A kirobbanás pontos okaiból ebben a cikkünkben írtunk:

A helyzetet további nehezíti, hogy a korábban nagyrészt stabil frontvonalak elkezdtek eltolódni, az állítólagosan az Egyesült Arab Emírségekből érkező fegyverszállítmányok segítségével az RSF azóta ellenőrzése alá vonta Dárfúr nagy részét, ahol a jelek szerint ki akarja irtani a maszalitokat. A konfliktus mintegy 6,3 millió embert kényszerített ki otthonából (a korábbi erőszakos cselekmények során elmenekült 3,7 millió emberen felül), és az ENSZ szerint „a közelmúlt történetének egyik legsúlyosabb humanitárius válságát” okozta. A kórházak és klinikák csaknem háromnegyedét bezárták a bombázások vagy a harcok miatt.

Claire Nicolet, az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi segélyszervezet munkatársa hozzátette, Kartúm egyes, a Gyorsreagálású Támogató Erők által ellenőrzött részét a szudáni hadsereg blokád alá helyezte, mindez pedig ahoz vezetett, hogy több városrész élelmiszer és orvosi ellátás nélkül maradt. A szakember ostromállapotnak nevezte a kialakult helyzetet.

Éhínség

A harmadik csapás az éhínség. A polgárháború tönkretette Szudán gazdaságát, bankrendszerét, elüldözte a lakosságot, és rivális irányítási területekre osztotta, ami megzavarta az ellátási láncokat és felhajtotta az élelmiszerárakat. Ennek eredményeként 20 millió embernek nincs elég ennivalója, 6 millióan pedig az éhínség szélén állnak, a terhes nők és a szoptatós anyák 40 százaléka pedig szintén közel jár az éhezéshez – segítség nélkül a következő hónapokban tízezrek halhatnak éhen.

A segélyszállítmányok bejutása azonban akadozik, ugyanis a szudáni hadsereg ellenőrzi a kikötőt, és akadályozza a segélymunkások és a szállítmányok bejutását az RSZF által ellenőrzött területre.

A világ közönye megöli a szudániakat

A helyzet katasztrofális, és míg az ország hivatalos hadserege blokádjával éhezteti a népét, addig az RSF etnikai tisztogatást folytat – a környező országok és a Nyugat pedig csak tétlenül áll és néz. A cikk szerint az Afrikai Uniót nem hatja meg a katasztrófa, és tartja magát a „be nem avatkozás” politikájához, holott ennek életveszélyessége nem kérdés azután, hogy a szervezet végignézte, ahogy 385-600 ezer embert halt bele az etiópiai Tigray régióért folytatott polgárháborúba.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hasonlóan viselkedett, és csak informális konzultációkat tartott Szudánnal kapcsolatban, pedig itt arról sincsen szó, hogy stratégiai érdekek vagy a nagyhatalmak közötti mély megosztottság miatt meg lenne kötve a keze, mint Ukrajna vagy Szíria esetében, csupán az ügy nem bizonyult elég fontosnak a nemzetközi parketten – különösen akkor, mikor Ukrajnában és Izraelben magasra csap a feszültség.