Fordulóponthoz érkezett a szíriai háború – akár véget is érhet

Aleppó romokban

Szíria második legnagyobb városában négy éve tartanak a harcok. Ráadásul nem csak két jól körülhatárolható ellenfél, hanem különböző csoportok között, akiket sokszor még azonosítani is nehéz, és azt sem könnyű eldönteni, kinek ki a barát és ki az ellenség. Ott vannak Aszad kormányerői orosz és iráni támogatással, ott az úgynevezett mérsékelt ellenzék, akiket Amerika támogatott (amíg érdemi erőt képviseltek), de ott az al-Kaida barát Nuszra Front, és persze ott az Iszlám Állam, bár ez utóbbi nincs jelen a városban, csak a közelében.

Mindenki menekül

Ha a tűzszünet tartós maradna, folytatódhatnának a tárgyalások, amelyek a környéken lehetővé tennék a békés rendezést, ami aztán akár az ország több részén is folytatódhatna. Ha nem, akkor folytatódhat a harc, ami a város maradék lakosságát is menekülésre késztetheti. Sőt, az elkeseredett emberek még a tűzszünetet is kihasználhatják a távozásra, főleg, ha nem bíznak annak tartósságában, és rettegnek a további harcoktól. Az eredetileg 2 milliós város lakosságának csak a töredéke maradt meg, de senki nem tudja, ez hány embert jelenthet.

Az ellenségem ellensége

Ha a harcok folytatódnak, akkor az a kérdés, mi lesz Aszad és az oroszok taktikája. Ha olyan erőt vetnek be, mint az eddig visszafoglalt területeken, akkor óhatatlanul Aleppót is beveszik. Ezáltal Aszad megerősödne, hisz gyakorlatilag minden olyan terület visszakerülne hozzá, amit a mérsékelt ellenzék tartott kezében. Gyakorlatilag két fél maradni Szíria területén: ő és az Iszlám Állam. Ezáltal az a főleg amerikai remény is elveszne, hogy meg lehet szabadulni Aszadtól, sőt, kénytelenek lennének együttműködni vele az iszlám Állam elleni harcban, az ellenségen ellensége a barátom alapon.

Az oroszok a mérleg nyelve

Egyes jelek ugyanakkor arra utalnak, hogy Aszad serege és támogatói nem elég erősek a város bevételére, még az iráni támogatókkal sem, akik súlyos veszteséget szenvedtek a város körüli harcokban. Így viszont sok múlhat Oroszországon, aki az erős katonai támogatással lehetővé tette Aszad megerősödését és országa jelentős területeinek visszaszerzését. Kérdés, hogy ők szorgalmaznák-e a város elfoglalását, vagy most jobban szeretnének eredményes tárgyalásokat, mivel nem akarnak olyan mélyen belebonyolódni, sőt beleragadni az ügybe, mint Amerika tette Irakban és Afganisztánban.

Csecsen és tamil taktika

Az sem kizárt, hogy mind Aszad, mind a mérsékelt ellenzék tett már lépéseket a kiegyezésre, melynek során Aszad valahogy pacifikálja a felkelőket. Ebben Oroszország nagy tapasztalatot szerzett a csecseneknél, ahol a harcokat követően a maradék ellenállást a kiegyezésekre hajlók megjutalmazásával és gazdasági fejlesztéssel számolta fel, és azt a törpe kisebbséget, akik még ezután is ellenkeztek, kíméletlenül leverte. Hasonló módszert követett Srí Lanka kormánya a Tamil Tigrisek nevű lázadó csoporttal szemben.

Amerika és szövetségesei nemigen tehetnek mást, mint hogy kivárnak. Elméletben megtehetnék, hogy fegyverszállításokkal támogatják a lázadókat, de ezzel feltehetőleg csak meghosszabbítanák a város szenvedését, ráadásul az oroszokkal is szembekerülhetnének, amire semmi szükségük, épp elég az Ukrajna és a Baltikum körüli konfliktus.