Egyiptomnak és Izraelnek 1979 óta van békeszerződése. Két egyiptomi tisztviselő és egy nyugati diplomata azonban azt mondta két hete az Associated Pressnek, hogy a legnagyobb arab állam felfüggesztheti a békeszerződést, ha az izraeli csapatok megszállják Rafah határvárosát. Netanjahu ennek ellenére eltökélt: szerinte Rafah a Hamász utolsó megmaradt fellegvára a háború több mint négy hónapja után, és a szárazföldi csapatok beküldése elengedhetetlen a legyőzésükhöz.
Egyiptom azonban ellenez minden olyan lépést, amelynek következményeként kétségbeesett palesztinok menekülhetnek a területére. Rafah egyben a humanitárius segélyek fő belépési pontja az ostromlott Gázai övezetbe. Egy izraeli támadás lehetetlenné teheti a kulcsfontosságú készletek biztosítását. Rafah lakossága 280 ezerről 1,4 millióra nőtt, miután a palesztinok menekülni kezdtek a harcok elől Gázában. Több százezren hatalmas sátortáborokban élnek.
A Nemzetközi Bíróság által népirtásnak minősített katonai támadás során Izrael eddig több mint 29 ezer palesztint ölt meg a Gázai övezetben. Most egyre nagyobb a félelem, hogy Izrael Rafah elleni várható szárazföldi támadása civileket kényszeríthet a határon túlra, az egyiptomi Sínai-félszigetre.
Rafah drámája
Az eredetileg "biztonságos övezetnek" kijelölt Rafah most már izraeli légicsapások célpontja is. Az erőszak elől menekülőknek nincs hová biztonságban menniük. Egyiptom azonban - Izraelen kívül az egyetlen ország, amelynek van határa a Gázai övezethez - visszautasítja a nyomást, hogy befogadja az Izrael által elüldözött palesztin menekülteket.
Jelentések szerint izraeli tisztviselők megpróbáltak nemzetközi támogatással lobbizni annak érdekében, hogy Egyiptomot rákényszerítsék a gázai menekültek befogadására. Abdel Fattáh esz-Szíszi elnök azonban hajthatatlanul elutasítja a humanitárius folyosók vagy a nagyszámú palesztin belépésének engedélyezését a Sínai-félszigetre és azt "vörös vonalnak" nevezte.
Az elmúlt napokban az ENSZ menekültügyi főbiztosa, Filippo Grandi megerősítette Egyiptom álláspontját. Grandi szerint a gázaiak Egyiptomba való kitelepítése "katasztrofális" lenne mind Egyiptom, mind a palesztinok számára, akik - mint jelezte - valószínűleg nem térhetnének vissza.
Miért ellenzi Egyiptom az ötletet?
Egyiptom ellenállásának több oka is van. Az egyik legfontosabb az, hogy Egyiptom nem akarja, hogy úgy tűnjön: a palesztinok Gázán kívülre történő állandó áttelepítésével elősegíti az etnikai tisztogatást. Októberben az izraeli hírszerzési minisztériumból kiszivárgott egy dokumentum, amely ajánlásokat tartalmazott a 2,3 milliós gázai lakosság erőszakos áthelyezésére a területről az egyiptomi Sínai-sivatagban található sátorvárosokba.
Bezalel Smotrich és Itamar Ben-Gvir kormányminiszterek is nyíltan kiállnak a palesztinok kiűzése mellett a Gázai övezetből, hogy helyükre izraeli telepesek költözzenek. A múlt hónapban Izraelben egy konferencián, amelyen ezt a tervet követelték, Netanjahu miniszterelnök kabinetjének 11 tagja és további 15 parlamenti képviselő vett részt. Netanjahu a napokban a biztonsági kabinet elé terjesztette a Gázai övezet háború utáni igazgatására vonatkozó tervét. A terv az izraeli hadsereg teljes biztonsági ellenőrzését irányozza elő a teljes tengerparti terület felett.
Szíszi tudatában van annak is, hogy az egyiptomi közvélemény nagymértékben szimpatizál a palesztinokkal, és ellenzi az emberek határon túli kitelepítését. Kairó szerint a történelem tanulságait le kell vonni. Emlékezve 1947-49-re, amikor az izraeli erők a becslések szerint 750 ezer embert űztek el - vagy kényszerítettek arra, hogy elhagyja otthonát - az Izrael állam megalakulása körüli háború során -, Egyiptom nem akarja, hogy úgy tűnjön, hogy egy újabb Nakba, azaz "katasztrófa" bekövetkezését teszi lehetővé.
A Nakba által létrehozott menekültek száma jelenleg mintegy 6 millióra tehető. Az ENSZ szerint körülbelül egyharmaduk menekülttáborokban él, mivel Izrael megtagadja tőlük a hazájukba való visszatérés jogát. Jelzésértékű, hogy tavaly novemberben az izraeli mezőgazdasági miniszter, Avi Dichter kijelentette: "Most a gázai Nakba-t indítjuk", hozzátéve: "Gázai Nakba 2023. Így fog (a hadjárat) véget érni".
Egyiptom és a Hamász bonyolult kapcsolata
Egyiptom másik fő gondja a saját biztonsága. Ha palesztinokat telepítenének át a Sínai-félszigetre, akkor az egyiptomi terület új bázissá válhatna, ahonnan ellenállási műveleteket indíthatnának. Ez Egyiptomot katonai konfliktusba sodorhatja Izraellel. Ráadásul Szíszinek csak az elmúlt években sikerült megfékeznie az iszlamista lázadókat a Sínai-félsziget északi részén, és joggal aggódik amiatt, hogy a menekültek beáramlása destabilizáló hatású lehet.
Végül, a szekuláris Szíszi valószínűleg úgy véli, hogy az iszlamista Hamász képes ellenzéket szervezni a rezsimje ellen. Miután 2013-ban katonai puccsal megdöntötte Mohamed Morszi elnököt, a Szíszi-rezsim keményen fellépett a Muzulmán Testvériség ellen, és elnyomott minden másként gondolkodót. Ez kiterjed a Hamász démonizálására is, amely a Muzulmán Testvériség palesztinai ágából nőtt ki.
2014 és 2016 között az egyiptomi hadsereg bombázta és elárasztotta a Gázát Egyiptommal összekötő alagutakat, miközben azzal vádolta a Hamászt, hogy összejátszik a Muzulmán Testvériséggel az állam ellen. Emellett érvényesítette a Gázai övezet izraeli blokádját.
Ennek ellenére meg kell jegyzeni, hogy a Hamász és Egyiptom együttműködött az Iszlám Állam elleni felkelésellenes műveletekben a Sínai-félszigeten. Egyiptom ezen túl szerepet játszott a Hamász és Izrael közötti tűzszüneti tárgyalások közvetítésében is. A legutóbbi tárgyalási fordulók azonban nem vezettek sehová, így Egyiptom idegesen fokozza figyelmeztetéseit a határon történő izraeli lépésekkel kapcsolatban.
Hol maradnak a gázai emberek?
Netanjahu fogadkozik, hogy az elkövetkező hetekben folytatja a rafahi szárazföldi behatolást. Ezzel párhuzamosan Egyiptom megerősítette a határát, és a jelentések – valamint műholdfelvételek - szerint megkezdte egy körülbelül 21 négyzetkilométeres, fallal körülvett pufferzóna kiépítését a Sínai-félszigeten. Ez arra utal, hogy Egyiptom a palesztinok esetleges kitelepítésére vagy elvándorlására készül.
Bár nem teljesen világos, hogy ez Izraellel összehangoltan vagy "vészhelyzeti" intézkedésként történne-e, az övezet a gázaiakat egy újabb sűrűn zsúfolt szabadtéri börtönre ítélné, amelynek szörnyű emberi jogi következményei lennének. Mindenesetre bármennyire is használtak erős retorikát Izraellel szemben az elmúlt hónapokban az olyan államok, mint Egyiptom és Jordánia, a szomszédos arab országok keveset tettek annak érdekében, hogy komoly nyomást gyakoroljanak Izraelre, hogy állítsa le katonai műveleteit, vagy jelentősen javítsa a Gázai övezetbe irányuló segélyekhez való hozzáférést.
Valójában az, hogy Egyiptom időnként lezárta a rafahi átkelőt, késleltette a Gázába érkező, kétségbeejtően szükséges segélyek bejutását. A jelentések szerint az egyiptomi hatóságok több ezer dolláros kenőpénzt követelnek azoktól, akik kétségbeesetten próbálnak távozni Rafahon keresztül, ami tovább mélyíti a cinizmus, a kétségbeesés és végső soron az elhagyatottság érzését.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Húsz idézettel emlékezünk meg az európai uniós csatlakozás 20 éves jubileumán. Érdekes visszaolvasni az évekkel ezelőtti mondatokat. 
