Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Múlt pénteken Algéria számos városában több ezer tüntető lepte el az utcákat. A COVID-19 járvány miatti egy éves kiesés után újra szeretnék folytatni heti rendszeres demonstrációikat egy demokratikusabb országért. A tüntetők rezsim-ellenes szlogeneket skandáltak és követelték, hogy a hadsereg helyett civilek dominálják az államhatalmat.
A „Hirak-mozgalomnak” nevezett, több százezer embert utcára vivő tüntetések az országban két éve kezdődtek, tiltakozva az ellen, hogy az 1999 óta hatalomban levő Abdelaziz Bouteflika 5. elnöki mandátumának megszerzése céljából bejelentette indulását az elnökválasztási harcban.
A tüntetők a 2019 decemberi elnökválasztást is bojkottálták, Abdelmadjid Tebboune jelenlegi elnök megválasztását kutyakomédiának nevezve. A 75 éves elnök 2 hete feloszlatta a parlamentet, megnyitva az utat új általános választások előtt, egyben több tucat demokrácia-párti tüntetőt engedett szabadon. Ez azonban egyelőre nem hűtötte le a kedélyeket.
Az uralkodó elitnek van miért aggódnia, hiszen a lakosság fele 30 év alatti (a teljes lakosság átlagéletkora 28 év), a fiatalkorú munkanélküliség pedig 25 százalék fölött van. A népesség robbanásszerű növekedését jól mutatja, hogy a jelenleg 41 millió lakosú országban 1960-ban még csupán 10 millióan laktak.
A gázkitermelő óriás
Algéria az afrikai kontinens legnagyobb állama (2,38 millió négyzetkilométer), amely Észak-Afrika legnagyobb bizonyított földgáz készletével rendelkezik és az elmúlt években a kontinens legnagyobb gázkitermelője volt. Ez az ország egyben Európa harmadik legnagyobb gáz-szállítója - Oroszország és Norvégia után -, Spanyolország gázfogyasztásának pedig egyenesen a felét fedezi.
Mivel Franciaország lakosságának mintegy 7.5 százaléka algériai gyökerekkel rendelkezik, most Párizs is lélegzetvisszafojtva figyeli a fejleményeket. Algéria 1962-ben nyerte el függetlenségét Franciaországtól. A francia kormány már többször aggodalmának adott hangott Peking algériai térnyerése kapcsán is - nem alaptalanul, hiszen mára az afrikai ország legnagyobb kereskedelmi partnere Kína lett és az országban mintegy 90 000 kínai vendégmunkás dolgozik.
Jelenleg az ország teljes exportbevételének 94 százalékát adja az energiakivitelből származó bevétel és ez fedezi a központi költségvetés kiadásainak 60 százalékát is. Bár a kőolaj hordónkénti ára mostanság meghaladta a 60 dollárt, az IMF becslése szerint az algériai költségvetés egyensúlyba hozásához 150 dolláros olajárra lenne szükség.
Tunézia elkeseredett fiataljai
Az Arab Tavasz néven, 10 éve elindult politikai forrongás csupán Tunéziában hozott rezsimváltást és egyfajta demokratizációs folyamatot. Szerencsére a kis, erőforrásokban szegény ország nem vált nagyhatalmak ütköző övezetévé. Az sem utolsó szempont, hogy az 1956-ban függetlenségét elnyert ország már a kezdetektől szekuláris vonalat vitt és megtiltotta a fejkendő viselését az iskolákban és kormányhivatalokban, ahogyan megtiltotta a többnejűséget is. A függetlenség évében elfogadott polgári törvénykönyv már egyenlő jogokat biztosított férfiaknak és nőknek.
Mindezen viszonylagos stabilitás ellenére itt is a múlt szombati tüntetés az egyik legnagyobb volt, amit az ország az elmúlt évtizedben látott. Tunézia súlyos COVID-19 járvánnyal és az 1956-os függetlenné válása óta a legsúlyosabb recessziójával küszködik. De ha mindez nem lenne elég, az elmúlt pár hónapban a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a parlament között olyan szintű állóháború alakult ki, hogy a kormányzat működése leállt.
Mindeközben az ország egyes régióiban a 35 év alatti fiatalok 40 százaléka munka nélkül tengődik és mintegy kétharmaduknak nincsen társadalombiztosítása. A GDP tavaly 9 százalékkal zuhant, a turizmus bevételei 60 százalékkal.
Márpedig a turizmus adja az ország GDP-jének 12 százalékát. Tavaly csupán 2 millió turistát fogadott Tunézia, míg 2019-ben még több, mint 9 milliót.
Erdogan török elnök ebben az országban is mindent megtesz, hogy erősítse az iszlamisták és a Muszlim Testvériség befolyását a nagypolitikában. Ezzel összefüggésben az iszlamista merényletek egyre gyakoribbá válnak az országban.
Az államfő nem állít miniszterelnök-jelöltet. 
