Az elmúlt néhány évben több ország elkötelezte magát egy új, hatodik generációs, pilóta által vezetett vadászgép kifejlesztése mellett, hogy a mai ötödik generációs lopakodó vadászgépek, mint az amerikai F-35 Lightning és a kínai J-20-as utódja legyen.
De milyen képességeket takar technikailag egy hatodik generációs harci gép? Nos, a sebesség és a hatótávolság hangsúlyozása a lopakodó képesség megőrzése mellett, irányított energiájú fegyverek alkalmazását, mesterséges intelligencia támogatását, opcionálisan pilóta nélküli bevetés lehetőségét, hálózatba kapcsolt érzékelőket, fejlett elektronikus hadviselési képességeket, és drón repülőgépekkel való közös harctevékenységet.
A kínai kihívás
Az Air and Space Forces Magazine szeptemberi cikke megemlíti, hogy Kína keményen dolgozik 6. generációs vadászgépének kifejlesztésén, válaszul a szigorúan titkos amerikai „US Next Generation Air Dominance” (NGAD) programra, miközben a kínai erőfeszítések ugyanazon a rendszer-megközelítést követik, mondja Mark Kelly tábornok, a haderő Air Combat Command (ACC) vezetője.
Az amerikai légierő szeptemberi éves légi, űrkutatási és kiberkonferenciáján Kelly megjegyezte: Kína úgy látja, hogy a 6. generációs légi dominancia exponenciálisan növekszik a feldolgozási teljesítmény és az érzékelési képességek exponenciális felgyorsulásával.
Kelly nagyon csekélynek ítéli az USA előnyét a 6. generációs vadászgépek fejlesztésében, és kijelentette, hogy az USA mindössze egy hónappal versenytársai előtt szerezheti meg a 6. generációs légi dominanciát, hangsúlyozva, hogy Kína koncentráltan ugyanezen képességek elérésére összpontosít. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Kína a fokozatosság elvét követi a vadászgépfejlesztésénél, szemben az Egyesült Államok által használt ugrásszerű („leapfrogging”) megközelítéssel.
Az orosz input
A „The Warzone” szeptemberi cikke megjegyzi, hogy Kína korábban Szu-27-es nehéz elfogó vadászgépeket vásárolt Oroszországtól, és ezeket használta javított másolatok elkészítéséhez. A Szu-27-es megszerzése lehetővé tette a kínai továbbfejlesztett J-15 és J-16 másolatok készítését.
Ezenkívül a Szu-35 orosz nehéz vadászbombázó megvásárlása betekintést engedett Pekingnek az 5. generációs technológiákba, például a tolóerő-vektor hajtóművekbe, az elektronikus hadviselési rendszerekbe és a fegyverekbe.
Mint ilyen, valószínű, hogy Kína saját J-20 5. generációs vadászgépét használja technológiai alapként a 6. generációs vadászgépéhez. A J-20-ast a jövőben a 6. generációs vadászgépekben megtalálható technológiákkal, például irányított energiájú fegyverekkel vagy opcionálisan emberes képességekkel lehet továbbfejleszteni.
Kína erre irányuló erőfeszítéseit azonban hátráltathatják a sugárhajtóművek gyártásában tapasztalható hátrányok, mivel a kínai modellek állítólag rövid élettartamúak és alacsony teljesítményűek. Ennek eredményeként Kína jelenleg orosz hajtóművekre támaszkodik J-20-as vadászgépeihez, ami jelenleg sérülékeny a technológia és ellátási lánc hiányosságai miatt – mindez az egyik legfejlettebb katonai repülőgépében.
Peking azonban közel állhat a sugárhajtómű-gondjainak megoldásához. Idén tavasszal a South China Morning Post arról számolt be, hogy a kínai J-20-ast tesztelték az új WS-15 utóégető turbóventilátor-motorral, növelve annak manőverező és harci képességét.
Az angolszász, ugrásszerű megközelítés
Egy idei cikkében az Egyesült Királyság légifőnöke, Michael Wigston megjegyzi, hogy országa forradalmi megközelítést alkalmaz a drónrajok, pilóta nélküli repülőgépek és egy következő generációs, ember által irányított platform változatos keverékének vizsgálatával. Hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság 6. generációs vadászprogramja a fegyverekre, a harctér-összeköttetésre és az információk hálózaton keresztüli továbbítására helyezi a hangsúlyt.
Az USA továbbra is bízik vezető pozíciójában a vadászgép-technológia terén. A The Warzone szeptemberi cikkében a Csendes-óceáni Erők Légierejének vezetője, Kenneth Wilsbach tábornok kijelentette, hogy Kína növekvő J-20-as vadászflottája „nem ad okot aggodalomra”. Azt is megjegyezte, hogy az USA szorosan figyelemmel kíséri, hogyan alkalmazza Kína J-20-as vadászgépeit.
Hasonlóképpen, az amerikai légierő vezérkari főnöke, Charles Brown tábornok is lekicsinyelte a kínai J-20-ast. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak lehetősége volt megfigyelni a típust F-35-ösökkel való közeli találkozások során a Kelet-kínai-tengeren, megjegyezve a J-20-assal kapcsolatos lenyűgöző vezetést és irányítást.
Hangsúlyozta azonban, hogy bár az USA sokat tanult ezekből a találkozásokból, a J-20 képességei „nem olyanok, amelyek miatt túl sokat aggódna”.
Csak mértékkel a kritikát!
Annak ellenére, hogy Brown és Kenneth lekicsinyli a J-20-at, a cikk megjegyzi, hogy Kína levegő-levegő rakétáinak sikeres fejlesztése aggodalomra ad okot az Egyesült Államok számára, így rohamlépésekkel kifejlesztette az AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile (JATM) rakétát.
De még ha az Egyesült Államoknak sikerül is beállítani 6. generációs vadászgépét, a légierő egyensúlya a csendes-óceáni térségben már Kína javára változhatott.
A térségben tartózkodó amerikai vadászerők ugyanis elégtelen számú repülőgéppel, elöregedő repülőgépvázakkal és alulképzett pilótákkal küszködnek, így ez az erő nem elegendő a hagyományos elrettentés fenntartásához Kínával szemben.
Még ha az USA úgy dönt is, hogy növeli a vadászgépek gyártását, felgyorsítja a következő generációs repülőgépvázak fejlesztését és felgyorsítja a pilóták képzését, azt kockáztatja, hogy összetéveszti a mennyiséget a képességekkel.
Az Egyesült Államok azon tisztviselői, akik alábecsülik Kína 5. és 6. generációs programjait azáltal, hogy reményeiket a még folyamatban lévő 6. generációs projekthez fűzik, valójában tagadják a vadászgépek összesített képességeit, amely tekintetben Kína potenciálisan már elhomályosította az Egyesült Államok légierejét a csendes-óceáni térségben.
Régóta várták a segítséget. 
