A nyáron Európában elcsendesedett a koronavírus, eközben több más területen megfigyelhető volt egy második hullám. Főleg Brazília volt a figyelem középpontjában a gyorsan terjedő és sokak halálát okozó betegség miatt. A nyár végére azonban Peru lett az az ország, ahol a lakosságszám arányában a legtöbb halálesetet okozta a Covid-19 (néhány miniállamtól eltekintve). De az ottani tanulságok általános érvényűek lehetnek.
November 29-i adatok szerint egymillió lakosra Olaszországban 910, Peruban 904 Brazíliában 822 koronavírus-halott jut. De az eloszlás teljesen más, Olaszországban nagyon alacsony szintre esett az áldozatok száma az év közepén, Peruban pedig most laposodik határozottabban a görbe. (Lásd a grafikonokat.)
A maszkra álarcot is húztak
Peruban viszonylag korán széles körű, korszerű lezárásokat jelentettek be. Sőt, még túl is tettek másokon, kötelezővé tették az arcvédőnek nevezett, könnyű átlátszó műanyag lapból és gumiból kialakított álarcszerű védőeszközt, még a nyár elején. (Az angolban “facial protection” vagy “face shield”, a sebészek vagy a hegesztők álarcára is hasonlít.) Nálunk (még?) szinte csak egészségügyi intézményekben lehet ilyet látni.
Ezt nem a maszk helyett, hanem afelett kötelező hordani Peruban a szálló cseppek kivédése érdekében júliustól. De ez sem segített eleget. Vajon miért? Száz százalékos védelmet állítólag ez sem ad.
1. A Covid öl meg vagy az éhség?
Ha nem mész ki, nem eszel – foglalta össze egy perui ismerős. Egy másik verzióban: Vagy a koronavírus ér utol, vagy éhen halsz. A legtöbbeknek arrafelé nem olyan a munkája, amit interneten keresztül, távolról is el lehetne végezni. Így muszáj elmenniük otthonról, hogy pénzt keressenek, főleg, amikor a lezárások hónapokon keresztül tartanak.
Egyes fejlett európai országokban a harminc-negyven százalékot is eléri azon szellemi dolgozók aránya, akik képesek távmunkában is elvégezni a feladatukat. Ez a feltörekvő országokban jóval kevesebb, a legtöbb helyen vélhetően a tíz százalékot sem éri el.
Ráadásul sokaknak nincs rendes internetkapcsolata, legfeljebb korlátozott mobiltelefonos elérés. Plusz, ha van, csak korszerűtlen, lassú, régi számítógép akad a háztartásban.
2. Tartalékok nélkül veszélyes élni
Számos latin-amerikai háztartásban nincsenek megtakarítások, vagy semeddig sem elegendőek. Sokan egyszerűen nem halmoztak fel tartalékokat korábban. Vagy amúgy is szegények voltak, így nem volt miből. Vagy csak nem készültek ilyen nagy válságra. Így most emiatt sincs lehetőségük otthon maradni, akkor sem, ha az életük függ tőle.
3. A piacot a vírus is szereti
Ráadásul a perui háztartások egy részében ma sincs hűtőszekrény, így nem tudnak nagyobb mennyiségű élelmiszert hosszabb ideig tárolni. Házhoz szállítás pedig sok helyen nincs, vagy csak a gazdag kerületekben, vagy túl drága sokak számára. Így aztán gyakran ki kell menni vásárolni, és a legtöbben a legolcsóbb helyre, a piacra járnak. Azok pedig sokszor zsúfoltak, a higiénia sem jó.
Az egyik limai piacon már májusban az árusok nagy része, közel 90 százaléka átesett a koronavíruson. Zsúfoltak a tömegközlekedési eszközök is. (Egy brit kutatás szerint a legtöbben munkahelyükön vagy bevásárlás közben fertőződtek meg koronavírussal.)
4. Ne becsüljük le a klímát!
Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a koronavírus szezonális, azaz terjedése az éghajlattól, időjárástól is függ. Európában nyáron erősen visszaszorult, ősszel és télen sokkal gyorsabban terjed. Dél-Amerika nagy része a déli féltekén található, így amikor nálunk nyár volt, akkor ott tél. Ez nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy 2020 közepén ott a járványhelyzet olyan súlyos lett. (Hasonlóképpen Ausztráliában is rossz volt a helyzet, négy hónapig tartó szigorú lezárást vezettek be, amit nemrég kezdtek feloldani.)
Persze Dél-Amerikában is sokféle tájegység van rendkívül különböző klimatikus viszonyokkal. Egyes területeken az éghajlati hatás talán nem jelentős, másutt viszont igen. Júniustól augusztusig az idő sok helyen a magyarországi októberhez, novemberhez hasonlít, hűvös, ködös, párás.
Mára viszont nyár lett, emiatt is visszaszorulóban van a vírus terjedése a déli féltekén. Ez alighanem intő jel Európa számára is – lehet, hogy márciusig, áprilisig a vírus továbbra is komoly veszélyt jelent majd? A tömeges oltások addigra várhatóan nem fejeződnek be.
5. Hány halott kell, hogy megijedj?
A lakosság fegyelmezettsége is bizonyosan sokat számít. Kezdetben Dél-Amerikában is sok volt a koronavírus-tagadó, szkeptikus, fegyelmezetlen. Aki áll alá letolva hordta a maszkot, és az arcvédő pajzsot a feje búbjára lökte fel. Fütyült a szabályokra, és személyes sértésnek vette, ha rászóltak. Miután azonban mára szinte mindenkinek van legalább 1-2 halott a rokonságában, ismeretségi körében, szomszédságában vagy a munkahelyén, látták a horrort a kórházakban, alaposan megijedtek az emberek. A legtöbben ma már betartják a szabályokat – mesélik latin-amerikaiak.
6. Túl sok a feketegazdaság
Peruban a lakosság mintegy 70 százaléka dolgozik állítólag az informális, vagyis fekete- vagy szürkegazdaságban, ami az egyik legmagasabb arány Latin-Amerikában. Ezek gyakran nagyon rossz körülmények között végzett munkák, ahol a szociális távolságtartás is különösen nehéz. Akik feketén dolgoznak, azoknak többségükben nincsen egészségbiztosításuk sem. Így nem biztos, hogy a kórházakban fogadják őket, vagy ellátja az orvos.
7. Horror az egészségügyben
Sokaknak tehát nincsen egészségbiztosítása, vagy nem terjed ki mindenre. A kórházak így is hamar megteltek. De sokan nem is engedték volna hozzátartozóikat, hogy befeküdjenek. Vagy nem tudták ezt megfizetni, vagy ha meg is tudták volna, attól féltek, hogy a nagy összeg kifizetése után az idősebb betegeket úgyis csak félretolják egy folyosóra, és csak hagyják meghalni. A látogatási tilalom miatt ugyanis nem is tudták ellenőrizni, hogy egyáltalán foglalkoznak-e a szeretteikkel. Az ott fekvőre a teljes elhagyatottság, sokszor a legszörnyűbb, magányos halál várt.
Hiánycikk lett az oxigén és egyes gyógyszerek, még a kórházakban is. Az emberek a bent fekvő hozzátartozóik ellátására méregdrága gyógyszerek és oxigén után szaladgáltak a városokban, újabb fertőzéseket szedve össze. Sokan akkor kapták el a vírust, amikor oxigénért álltak sorba, vagy elmentek a kórházba gyógyszer bevinni, vagy a halottaik földi maradványainak kiadatását intézték.
Mások temetésen kapták el, pedig az ottani résztvevők számát is erősen korlátozták. A halottakat pedig szinte azonnal elhamvasztották, vagy légmentesen szigetelt koporsóba zárták és 24 órán belül eltemették. A világot bejárták a beteget hozó, a bezárt kórházkapun kétségbeesetten dörömbölő hozzátartozók és a kórházudvaron sorakozó temetetlen halottak képei, Peruból, Ecuadorból, Bolíviából, de más országokból is.
Egy nap plusz élet=egy havi fizetés
A szabadpiacon kapható oxigénpalackok ára az egekbe szökött, Peruban augusztusban már megközelítette az egy havi átlagbért. Egy palack az 1200 solt is elérte (101 ezer forint), az újratöltés pedig 850 sol volt, miközben az átlagfizetés 1520 sol körül van (127 ezer forint). Egy ilyen palack azonban a súlyosabb eseteknél már csak mintegy 12 órára elegendő. Sok család ezt nem tudta megfizetni, vagy minden tartalékát felélte pár nap alatt. Sok kritika érte a kórházakat is, amelyek horribilis összegeket kértek el mindenért. Még azért is, hogy kiadják az elhunytak földi maradványait.
8. A bankszámla is ölhet
Sok embernek nincsen bankszámlája, vagy ha van bankszámlája, nincsen bankkártyája, vagy ha vagy van is bankkártyája, akkor azt nem fogadják el a piacon, kisebb boltokban. Fejletlen a bankrendszer, a kiutalt állami segítségért és a nyugdíjakért idén kilométeres sorok álltak a bankfiókok előtt. Eközben a nyugdíjasokat újabban Peruban ujjlenyomat-vételi módszerrel azonosítják a bankszámlájuk használatakor. Ami persze újabb súlyos veszélyforrás a koronavírus idején.
9. A végzetes mamahotel
A hivatalos statisztikák szerint is a lakosság 12 százaléka túlzsúfolt lakásokban lakik. De még ahol nem is kicsi a lakás, ott is gyakori, hogy több generációs. Vagyis együtt élnek a szülők, a gyerekek, a nagyszülők, esetleg néhány nagynéni vagy nagybácsi is. Így ha egyvalaki megfertőződik, nagy valószínűséggel az egész család elkapja. Házon belül szinte lehetetlen a megfelelő távolságot betartani.
Ez egyébként a mediterrán európai országokban, de Ázsiában is gyakori probléma volt. Sokan a lakásukon belül, családtagtól kapták el a vírust. Elég volt hozzá, hogy egyvalakinek el kelljen járnia otthonról dolgozni vagy vásárolni. (Vagy fegyelmezetlen legyen és a tiltás ellenére másutt bulizzon.)
A szerző erről a témáról is beszélt a TrendFM reggeli műsorában, amit itt lehet meghallgatni:
Ukrajna import helyettesítési folyamatot kezdeményez az élelmiszerek állami beszerzésében. 
