Az űrt már az 1950-es évektől használta az emberiség katonai célokra, beleértve a hírszerzést, a korai előrejelző rendszereket avagy a kommunikációt. Minden jel szerint azonban a közelmúltban az űr militarizálásának területén teljesen új korszakba léptünk.
Európai Unió
Az elmúlt hét fejleménye, hogy Németország 4 másik tagállamal (Finnország, Hollandia, Portugália és Szlovénia) új, gyors-reagálású katonai egységet akar létrehozni. A beszámoló szerint az új egység katonai- és űrhadviselési képességgel is fel lesz ruházva.
2019 őszén a NATO külügyminiszteri találkozóján született döntés arról, hogy a világűrt műveleti hadszíntérré nyilvánítják a légtér, a szárazföld, a tengerek területei és a kibertér mellett. A katonai szövetség a döntés kapcsán kiemelte, hogy a Föld körül keringő mintegy kétezer műhold fele az észak-atlanti szövetség országaihoz tartozik.
Párizs 2019 nyarán jelentette be, hogy létrehozzák a francia űrhaderő parancsnokságát, és a jövőben olyan miniatűr kémműholdakat (nano-szatelliteket) lőnének fel a világűrbe, amelyek fegyverrel is felszerelhetők, így hatékonyan tudnák megvédeni magukat támadás esetén.
Franciaország múlt szombaton juttatta az űrbe „Syracuse 4A” típusú katonai műholdját. Párizs szerint a műhold ellen tud állni a nagy intenzitású elektronikus zavarótevékenységnek, valamint a Földről és az űrből érkező megsemmisítési kísérleteknek.
Egyesült Államok
Trump volt elnök 2019 nyarán indította útjára az amerikai űrhaderőt (U.S. Space Force), amely ezzel a hatodik fegyverneme lett a hadseregnek. A légierő 16 ezer katonájának átvezénylésével indult az űrhaderő, John Raymond, a légierő tábornokának vezetésével. Az űrhaderő egyik fő feladata az orosz- és kínai hiperszonikus rakéták elfogása.
Trump tavaly április 6-án kelt elnöki rendelete szerint "a világűrt az Egyesült Államok nem tekinti globális köztulajdonnak". A rendelet megnyitja az utat a Hold és az aszteroidák amerikai bányászati kihasználása előtt. A NASA ’Artemis’ programja célul tűzi ki, hogy 2028-ig állandó emberi jelenlétet alakítson ki az USA a Hold felszínén. Peking a maga részéről a következő évtizedben akar állandó bázist létesíteni a Holdon.
Moszkva „elfogadhatatlannak” nevezte az „űr privatizációját”. Az orosz űrügynökség pedig agresszív tervnek nevezte, amellyel más planéták területét akarják elfoglalni.
Dél-Korea
Szöul múlt csütörtökön egy saját fejlesztésű űrrakétát próbált ki, amelyet 700 kilométer magasságba küldött fel. Noha a tervezett program – miszerint egy 1,5 tonnás terhet juttat Föld körüli pályára – nem sikerült, a dél-koreai elnök sikeresnek minősítette a fellövést.
Szöul számára komoly hajtóerőt jelent a fejlesztéseknél, hogy a nemzetközi szankciók ellenére Észak-Korea nem csak rövid- és közép hatótávolságú rakétákat fejlesztett ki, hanem nagy hatótávolságú és űrrakétákat is. Szeptember végén a phenjani rezsim még azt is állította, hogy hiperszonikus rakétát tesztelt.
Kína
Az amerikai hírszerzési közösséget sokkolta, hogy a Financial Times több forrás által is megerősített október 16-i jelentése szerint Peking egy „Hosszú Menetelés-2C űrhajózási hordozórakétával” (SLV) egy hiperszonikus siklóeszközt (HGV) juttatott az űrbe, ahol az alacsony magasságon megkerülve a Földet visszalépett a légkörbe és támadást hajtott végre egy földi célpont ellen. Ez az első alkalom a történelemben, hogy ezeket a technológiákat sikerült kombinálni.
Washington és Kína között komoly verseny indult meg az űr kereskedelmi hasznosításának területén is. Komoly állami támogatással már az amerikai magánkezdeményezések számos területen értek el áttörést, így például a költségtakarékos, többször kilőhető úrhajók és a műholdak miniatürizálása területén. Idéntől Elon Musk cége, a SpaceX már komoly versennyel szembesül a Jeff Bezos által finanszírozott Blue Origin vállalat részéről. Hasonló verseny várható a hadseregbe mélyen beágyazott Northrop Grumman és a United Launch Alliance részéről.
A gyilkos amerikai verseny egyre inkább perifériára szorítja az Európai Űrügynökség (ESA) projektjeit, különös tekintettel az Ariane 6-os programra. A veszély mértékét világosan mutatja, hogy a német hadsereg a SpaceX-et bízta meg a ’SARah’ kémműholdjainak az űrbe juttattatásával.
Ezzel egyidejűleg a műholdak miniatürizálása – ahol azok súlya már kevesebb, mint 100 kilogramm – megnyitja az utat új szolgáltatók előtt. Itt már nemcsak nyugati, hanem kínai cégek is egyre inkább labdába rúghatnak, mint például a LandSpace, a LinkSpace és a OneSpace. Középtávon tehát a szállítási költségek további csökkenésével lehet számolni.
A kitört konfliktus rengeteg életet borított fel.
