Hogy lesz béke az Iszlám Állam után?

Korábbi rossz stratégia

Ami a békefolyamatokat illet, a konfliktusos helyeken a nyugati, de leginkább amerikai beavatkozások után az volt a rendezőelv, hogy a korábbi országok határai sérthetetlenek, azokon belül kell létrehozni új, demokratikus rendszereket, melyekben egymás mellett élnek az egyébként összebékíthetetlen népek.

Ez a módszer teljes kudarcot vallott, aminek legékesebb példája Irak. Megpróbálták a síita többséget, az északnyugati részen élő szunnitákat és a kurdokat egy államban tartani. A kurdokkal nem volt gond, mivel ők létrehozták kvázi-államukat, ami jól is működik. A szunnitákat viszont elnyomta a síita többségű kormányzat, elegük lett, és az Iszlám Államot létrehozó szélsőségesek karjaiba szaladtak, akik innentől már gyorsan teret nyertek a polgárháború sújtotta Szíriában.

A dogma megbukott

És hogy miért pont Szíriában lett az arab tavaszból véget nem érő, több mint 4 éve tartó véres polgárháború, szemben Egyiptommal és Tunéziával? Leginkább azért, mert nemzetiségi és vallási csoportok harcává szélesedett az eredetileg csak a diktatúra megdöntésére irányuló kísérlet. És mivel Szíria az etnikailag legszínesebb ország, a probléma is itt lett a legsúlyosabb.

Az amúgy is mesterségesen, 100 évvel ezelőtt létrehozott országok egyben tartására épülő stratégia tehát megbukott. Jugoszlávia szerencsére előbb felbomlott és elismerték tagállamait, minthogy ott is sor elkerülhetett volna egy ilyen értelmetlen dologra. Viszont a Szerbia részét képező albán többségű Koszovót a NATO elragadta Szerbiától, majd népszavazással biztosította a függetlenségét. Ezzel viszont példát mutatott minden függetlenségre vágyó népnek és az anyaországaikhoz csatlakozni vágyó kisebbségeknek (leginkább oroszoknak).

Ezek után a határok megváltoztathatatlanságának dogmája merő formalitás, hiába mondják Koszovóra, hogy kivétel. Ráadásul a világban az utóbbi egy-két évtizedben nem egy terület elszakadt és függetlenné vált: Eritrea, Kelet-Timor vagy Dél-Szudán.

Vallási szétválasztás

Mindazonáltal a közel-keleti zűrös békefolyamatban csak azon országok határaihoz lenne érdemes hozzányúlni, melyek már a gyakorlatban amúgy sem léteznek: ezek Szíria és Irak. A gond úgyis ezekben van, az Iszlám Állam is itt terjeszkedik.

A nemzetiségi és vallási viszonyok a területen

A legfontosabb kérdés, amit meg kéne oldani, az a síita és szunnita vallású területek elkülönítése. A két vallási irányzat most olyan állapotban van, mint Németországban a katolikusok és a protestánsok a 30 éves háborúban, ott tudjuk, mi lett az eredmény: 30 év alatt kiirtottak a lakosság 2/3-adát. Ott azóta eltelt pár évszázad, és túlléptek a kérdésen. Talán egyszer majd az araboknál is így lesz, de erre most nem lehet építeni.

Irak és Kurdisztán

Irakban a legegyszerűbb a helyzet. Ott, amint a térképen is látszik, egy csoportban vannak a síiták, a Tigris és az Eufrátesz alsó folyása mentán. Az ő területükön nagyjából szilárd is az iraki állam, így kézenfekvő lenne, hogy ez nemzetközileg elismerten is külön ország legyen. Ez maradhatna Irak, de ha nem akarnák, hogy a korábbi nagyobb országgal összemossák, lehetne más neve, akár a régebbi görög név, Mezopotámia is. Normál esetben egy országot a benne lakó népről neveznek el, de miután van legalább egy tucat arab ország, nehéz lenne mindegyiket Arábiának nevezni.

Az iraki Kurdisztán már most is jól üzemel, akár elismerik, akár nem, az már egy önálló ország marad. Már csak az a kérdés, hogy a szíriai kurdok is csatlakoznának-e hozzá, és ami nagyon fontos, Iránt és Törökországot biztosítani kell, hogy az ő kurd területeiket nem akarják leválasztani. Nem mintha nem járna az önálló haza az összes kurdnak, de jól működő országokat tényleg nem lehet az akaratuk ellenére szétszedni.

Szíria népei

Marad a neheze, az iraki szunnita területek. Ezek a szíriai szunnita arab területekkel együtt képezik most az Iszlám Állam bázisát, és ezek felszabadítása után érdemes lehet létrehozni ezen a területen egy egységes szunnita arab államot. Ennek a neve akár Észak-Arábia is lehetne, miután egyértelműen a legészakabbi területeken élő arabokról van szó. A határ meghúzásakor nagyon körültekintőnek kellene lenni: Ausztria és Magyarország határának meghúzása lehet erre jó példa, ahol a vitatott területen népszavazást is tartottak.

A terület ésszerű felosztása, balról jobbra: alavita állam, szunnita állam, Kurdisztán, síita Irak

Ezek után marad még Szíria nyugati része. A síita alavita csoport, akiknél Aszad népszerű, egy egyértelmű ügy, nekik lehetne egy önálló államuk. A kérdés ezek után már csak az lenne, hogy a sok kisebb csoport: a drúzok, a keresztények, türkmének, szórványban élő kurdok hova tartozzanak, bár most némelyikük létszáma igencsak megcsappant, miután elhagyták Szíriát, és jó eséllyel ők lesznek azok, akik már nem térnek vissza.