Borítékolható volt, hogy miután Orbán Viktor a múlt szombatra összetrombitált jubileumi, 25. évértékelőjén gyorsan letudta a Novák Katalin botrányos előzmények miatti lemondásával kapcsolatos reakciót, az általa vélt sikerek taglalásába fog. Mint ahogy az is, hogy a gazdasági vívmányok között fényezi majd az inflációt.
Kétségtelenül el kell ismerni, most van is rá oka. Idézzük csak fel: hosszú hónapokon át amiatt kellett magyarázkodnia a magyar kormányfőnek, hogy Törökország után miért nálunk a legmagasabb az éves fogyasztóiár-index, a 27 tagot számláló Európai Unióban (EU) pedig negatív listavezető. Ennek okát Orbán és csapata a háborúban és a szankciókban vélte felfedezni, a hozzá pedig a szerecsenmosdatásba egy idő után becsatlakozott Magyar Nemzeti Bank (MNB) pedig az itt lévő multik profitéhségében – egy szóval sem említve, hogy gazdaságpolitikai hibák elkövetésével a kormány is vastagon belejátszott a hazai árak elszállásába. Szerencséjük, hogy hű szavazótáborukban nem merült fel a kérdés: ha nálunk a háború és a szankciók miatt ilyen magas az infláció, akkor hogyan lehet sok százalékponttal alacsonyabb az ugyanezen tényezők által sújtott többi EU-s tagállamban.
Ez a volt a status quo egészen 2023 novemberéig – csak akkor sikerült a törökök után két másik országnál, Szerbiánál és Izlandnál is alacsonyabb éves inflációval előrukkolnia a Központi Statisztikai Hivatalnak. A két nem uniós tag említéséből már következik, hogy az EU-ban még akkor is mi voltunk a tökutolsók, pedig akkor már a tizenkét hónapra visszatekintő fogyasztóiár-indexünk nemhogy egy számjegyűvé szelídült, hanem a januári 25,7 százalékkal szemben már csak 7,9 százalék lett.
Onnan esett tovább decemberre 5,5-re, ami már uniós összevetésben is meghozta az áttörést. Féltucat tagországot is lepipáltunk ezen a téren, köztük ráadásul három szomszédunkat, az osztrákokat, a szlovákokat és ami sok magyarnak mindig is alapvető viszonyítási pont lesz: a románokat. S hogy tetézzük, még a nyugatról érkező befektetők által velünk általában egy kalap alá vett cseheket és lengyeleket is.
A 2024-es év első hónapja pedig még ennél is jobb helyezést hozott. A tovább, immár 3,8 százalékra csökkent januári éves inflációval Magyarország már a középmezőnybe került egész Európában. S az EU szégyenpadjától is távolabb vetődött, miután immár hét uniós tagállam is magasabb fogyasztóiár-indexet mutatott ki – derül ki a lapunk által havi rendszerességgel elkészített Privátbankár Európai Inflációs Körkép legfrissebb darabjából.
Volt tehát mire domborítania Orbánnak az évértékelőn. Már csak azért is, mert a többi gazdasági mutatóval nem tudott – elég csak a 2023-ban recesszióba zuhant bruttó hazai termék (GDP) alakulására utalni. Más kérdés, hogy a közgazdasági logika alapján a magas bázisadatok, vagyis a sokáig uniós rekorder pénzromlás miatt az lett volna a még nagyobb dráma, ha nem következik be jelentős zuhanás. Ez ugyanis azt jelentette volna, hogy még a 20 százalék feletti értékekre is „sikerült” rápakolni.
Azon pedig az utóbbi közel másfél évtized kormányzati kommunikációját látva meg sem lepődhetünk, hogy amint a magas inflációt az Orbán-kabinet csak és kizárólag külső tényezőknek tudta be, úgy az alacsony fogyasztóiár-indexet a saját sikerének, amiben az évértékelőn elhangzottak tanúsága szerint a miniszterelnök még az MNB-vel sem osztozik.
A világért sem akarunk ünneprontók lenni, de még ezzel a 3,8 százalékkal sem tudtunk az inflációs adatait cikkünk megjelenéséig közzétett 39 országból álló mezőny első felébe kerülni. Kereken 20 ország fogyasztóiár-indexe lett ugyanis alacsonyabb a miénknél. Illetve a bolgárokénál, akikkel holtversenyben végeztünk.
Ami a régiónkat illeti, ott azért nem panaszkodhatunk, sikerült a képzeletbeli dobogóra felállnunk, miután
- Csehország 2,3,
- Szlovénia 3,3,
- Lengyelország 3,9,
- Szlovákia 3,92,
- Horvátország 4,10,
- Ausztria 4,50,
- Szerbia 6,40,
- Románia 7,41
százalékos éves inflációval küzdött januárban.
Az meg a globális folyamatokra nézve kedvező, hogy januárban tucatnyi európai országban lett magasabb az infláció az előző havinál – ez a tábor decemberben még 16 fős volt. A legnagyobb mértékben, 2 százalékponttal Hollandia rontott, míg Svédország 1, Portugália pedig 0,88 százalékponttal.
A decemberről januárra az inflációját csökkentők népesebb, 23-as táborát a csehek vezetik, 4,6 százalékpontos javulással, őket követik a lengyelek (2,3 százalékpont) és a szlovákok (2 százalékpont.) Magyarország a maga 1,7 százalékpontjával éppen lemaradt e dobogóról.
Ahogy a jegybanki alapkamatok összevetésében is – aminek a gazdasági növekedés serkentését a zászlajára tűző kormány és a még ilyen magas inflációs környezetben is hitelfelvételen gondolkodók nem örülnek, a pénzüket fialtatni szándékozók viszont igen. Hiába vágott ismét 75 bázispontot az MNB január végén, amivel az irányadó rátája már 10 százalék lett, még így is „felülről” a negyedik (az Orbán-kabinet megnyugtatására: az sem változtatott volna e pozíción, ha nagyobb, 100 bázispontos lett volna a lazítás).
Kamatcsökkentésével egyébként a magyar jegybank egy szűk klubba került. Hiszen az MNB-n kívül csak négyen vágtak az irányadó rátájukon: a bolgár központi bank 0,01, a bosnyák 0,1, cseh és a moldáv 0,5-0,5 százalékponttal lazított. A többiek egy kivétellel nem változtattak: a jó ideje kiugróan magas (januárban éppen 64,86 százalékos) inflációval küszködő törökök 2,5 százalékponttal, immár 45 százalékra srófolták az alapkamatjukat.
És akkor szokás szerint cikkünk végén jöjjön a visszatekintő reálhozamok összevetése, vagyis az a reláció, amikor a mostani alapkamatokat viszonyítjuk az inflációs rátákhoz. Noha valósabb képet arról, hogy mennyire sikerül megőrizni a pénzünk értékét (vagy éppen tompítani annak infláció miatti leértékelődését) inkább az ad, hogy a most bankba tett vagy befektetett pénzünk után kapott kamat, hozam felvétele idején mekkora lesz az infláció.
Nos, a visszatekintő reálhozamok terén jól állunk, csak ketten, az egymással háborúskodó ukránok és oroszok tudnak felmutatni nagyobb számokat. Talán a dobogós helyezésünk láttán nem tekinthető véletlennek, hogy az Orbán-kormány és az MNB is egy ideje már a visszatekintő reálhozamot szokta kidomborítani, ami januárban hosszú ideje nem látott magasságba, 6,2 százalékra ugrott. Annak köszönhetően, hogy az árstabilitásért felelős jegybank az éves infláció csökkenésénél kisebb mértékben vitte le az alapkamatát.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
A döntés szakmai egyeztetések eredménye. 
