Hogyan készüljünk az újabb európai felfordulásra?

Európában az adventi időszak ellenére a hétvégén utcai tüntetéseket láttunk Párizsban, Brüsszelben, Madridban, Budapesten, Belgrádban és Bécsben. Belgiumban és Svédországban jelenleg nincsen kormány. A vezető hatalmak közül az Egyesült Királyság már két és fél éve súlyos politikai válságban vergődik, Franciaországban az egyre népszerűtlenebb elnök próbálja megtalálni a hangot saját népével, Németországban pedig a kettéhasadt konzervatív kormánypárt Merkel 2.0 megoldással próbálja megállítani az elhiteltelenedést és lemorzsolódást.

Felelőtlen Európa

Richard Haass, az amerikai Külföldi Kapcsolatok Tanácsának (CFR) vezetője jól tapint rá arra, hogy Európában elképesztő dinamikával kérdőjeleződik meg a kontinens jóléte, sőt békéje. Brüsszel túlságosan bürokratikus és elitek által vezérelt projektje egyre kevésbé ragadja meg az európai közember képzeletét. Valóban, a hidegháború utáni pár évtized rohamos katonai leszerelése Nyugat-Európában és térségünkben egyre inkább tűnik komoly felelőtlenségnek egy olyan kontinensen, ahol csupán az elmúlt században többször esett molekuláira a nemzetközi rend.

A brit konzervatív The Times már nyáron arról értekezett, hogy a migrációs válság hasadáshoz vezetheti, és ez könnyen az EU szétesését eredményezheti. Így elképzelhető, hogy egy nap a történészek azt írják majd: a hatalmas népvándorlás legyűrte az európai tervet, feltárta az egész integráció gyengeségét és a választókat ismét a nemzeti politika felé terelte. A lap szerint a populisták már hatalmon vannak az osztrákoknál, cseheknél, görögöknél, magyaroknál, olaszoknál és lengyeleknél. De 11 olyan populista párt létezik, amely már 20 százaléknál nagyobb támogatást ért el, így az ilyen kormányok száma akár meg is kétszereződhet. A szakadás akkora veszély, hogy nem kizárt: ahhoz képest a Brexit csupán lábjegyzet lesz a történelemkönyvekben.

Figyelemreméltó, hogy az amerikai hírszerzés hasonló veszélyforrásra figyelmeztetett már egy évtizede, amely váteszi erővel bír a jelen turbulens folyamatait figyelve. 2008 tavaszán a CIA igazgatója, Michal V. Hayden egy előadásában az Európára leselkedő veszélyekről szólva kiemelte, hogy azon országok, amelyek már amúgy is nagyobb bevándorlói közösséggel bírnak, kiemelt növekedéssel fognak szembesülni a muszlim népességük számában, míg a nem-muszlimok száma csökkenni fog a születések számának esésével. Hayden kijelentette, hogy „a bevándorlók társadalmi integrációja számos befogadó ország számára komoly kihívást fog jelenteni – növelve a zavargások és szélsőséges cselekedetek potenciálját.”

Jól megtervezett hadgyakorlatok

Káncz Csaba

A svájci biztonságpolitikának az elmúlt évszázadokban már a csontjaiba ivódott az európai geopolitika viharainak előérzete. Ezen a ponton kell levennünk a kalapunkat André Blattmann tábornok, a svájci hadsereg korábbi vezérkari főnöke előtt, aki már három éve az Európa-szerte folyamatosan növekvő társadalmi és politikai feszültségekre hívta fel a figyelmet. A tábornok szerint „A terror általi fenyegetettség növekszik, miközben hibrid háborúkat vívnak világszerte, a gazdasági kilátások sötétek és a migráció soha nem látott méreteket öltött.”

2015 őszén a svájci haderő a ’Conex 15’ fedőnévre hallgató hadgyakorlat keretében modellezte a tennivalókat az EU szétesésének esetére. A hadgyakorlat céljai szerint „Egy fiktív Európában a jövőben, új országokkal és határokkal, gazdasági válság dúl. Ennek következményei kihatnak Svájcra is: nagy olaj-, gáz- és gabonatárolók lesznek a célpontjai szabotázsoknak és fosztogatásoknak. Ezen kívül az etnikai feszültségek nagyobb menekülthullámhoz vezetnek Svájcba.”

A kis alpesi ország ebben az évtizedben már több hasonló hadgyakorlatot tartott, amely az EU-ban esetlegesen keletkező krízisek Svájcra gyakorolt negatív hatásának kivédésével foglalkoztak: 2013-ban a ’Duplex Barbara’ nevű hadgyakorlat során Franciaország politikai felfordulásának forgatókönyve került napirendre, amelynek eredményeképpen fél-katonai szervezetek támadták meg Svájcot.

Káncz Csaba jegyzete