A legegyszerűbb magyarázat eddig az volt, hogy Putyin beteg, de egyrészt az ő legyőzhetetlen macsó imázsa nem fér össze holmi gyengélkedéssel, másrészt elődje, Jelcin már erősen gyengélkedett elnöksége végén, ezért adta át Putyinnak a hatalmat még az elnökválasztás előtt, és kicsit sem akar rá emlékeztetni.
A mostani magyarázat
Az első érvnek van realitása, csak az a gond vele, hogy Putyin is csak ember, és már 62 éves. Senki nem maradhat örökké terminátor (maga Schwarzenegger sem mutat már túl vidáman 68 évesen). Nem tudni, meddig lesz hatalmon, de ha sokáig, akkor egy idő után óhatatlanul öregember lesz, mint elnök, és akkor már úgysem tartható az imázs.
A második érv már egy kicsit közelebb áll az igazsághoz, de nem elsősorban Jelcin az, akinek sorsa megrémítheti Putyint. Jelcin szinte uralma kezdetétől egy alkoholista, rossz állapotú vezető volt, aki már régóta ténylegesen is alkalmatlan volt feladata betöltésére. Még pozitívum is, hogy amikor ezt belátta, önként átadta helyét.
Senki nem ment önként
Elődei nem ezt tették. És itt jön a lényeg: az orosz történelemben még nem volt olyan első ember, aki normál módon, mondhatni demokratikusan távozott volna. Vagy halálig uralkodott, vagy puccsal távolították el a hatalomból. A betegeskedő, gyengülő vezetők körül ezért mindig könnyebben kaptak lábra találgatások, és ezt ítélhette az amúgy is túlzottan büszke elnök elkerülendőnek.
A cárizmus ideje alatt, mint minden örökletes rendszerben, természetes volt, hogy a cár életfogytig uralkodik, és előre meghatározott utód veszi át a helyét. A meglévő monarchiákban ma is így van, csakhogy többségükben az uralkodónak nincs tényleges hatalma. A cárok közel teljes hatalma pedig majdnem a bolsevik forradalomig fennmaradt.
Trónfosztás
Csakhogy a cárizmus alatt sem ment mindig minden simán. Puccs, trónról való letaszítás ott is előfordult. A legérdekesebb eset talán III. Péteré, aki a későbbi Nagy Katalin férje volt. Német származású ember lévén idegen volt neki az orosz környezet, és trónra lépésekor rögtön békét, sőt szövetséget kötött a poroszokkal. Sokan ítélték hazafiatlannak és gyengének, sokan lecserélték volna, és akadt is jelentkező. Nem is akárki: a saját neje! Noha ő is német származású volt, a legjobb orosz lett, és eluralkodtak rajta a hatalmi ambíciók. Át akarta venni férjétől a hatalmat, és ehhez talált is udvari segítőket, az Orlov fivéreket.
Amikor elérkezettnek látták az időt, sort kerítettek a puccsra, a gyenge cárt lemondatták, majd meggyilkoltatták. Katalin egy hatalmas, szőnyeg méretű Oroszország térképet terített ki, táncolni kezdett rajta, majd azonnal tanulmányozni kezdte az Orlovokkal együtt, merre növelje birodalmát. Törökország megtámadása mellett döntött, amely akkor még birtokolta a Krímet és a Fekete-tenger teljes partvidékét. Sok év alatt meg is szerezte mindezeket, sőt uralkodása végére az addig a lengyelekhez és litvánokhoz tartozó Ukrajnát, ill. Fehéroroszországot is. Putyin biztos csodálattal tekint rá!
Volt azonban még egy érdekesség a meggyilkolt cárral kapcsolatban. Miután eltűnését nem verték nagydobra, időről időre legendák keltek életre, miszerint a cár még él. Ezt leleményes dublőrök ki is használták, magukat a cárnak adva ki. A leghíresebb közülük Jemelján Pugacsov volt, aki nagy paraszti tömegekkel hitette el, hogy ő valójában a cár, és sikeres parasztfelkelést robbantott ki (végül persze elbukta és kivégezték).
A szovjet korszak
A nép elől eltüntetett vezető tehát már akkor is gondot okozott, de aztán jött a szovjet rendszer. Itt a kommunista párt főtitkára volt a birodalom vezére, és ugyanúgy haláláig uralkodott, mint a cárok, hacsak valaki előbb le nem taszította a trónról. Az utódlás tért el kissé: nem családi alapon történt, hanem a párton belül feltörekvők közül hatalmi harcokban került ki a következő vezető.
Lenin és Sztálin halálukig uralkodtak, Hruscsovot Brezsnyev buktatta meg. Brezsnyev megint haláláig uralkodott, de a vége felé, mikor már igen öreg és beteg volt és már keveset mutatkozott, sok volt a találgatás. Már olyan szóbeszéd is volt, hogy a november 7-i díszszemlére a hulláját vitték ki. Ez morbid, de nem volt teljesen véletlen: rá pár napra valóban meghalt.
Az utolsók
Brezsnyevet két ugyanolyan beteg öregúr követte, mint ő volt. Lezajlott még kétszer ugyanaz, ami Brezsnyevnél, csak már az egész világ az aktuális vezető halálának időpontját találgatta. Alig több mint egy-egy évet töltöttek a hatalomban.
Utánuk jött Gorbacsov, aki a birodalmat demokratikusabb és modernebb országgá akarta alakítani. Viszont ahogy gyengeséget mutatott, lecsaptak rá: az erőszakos Jelcin még a birodalmat is szétzavarta, hogy Gorbacsov posztját megszüntesse, és orosz elnökként ő legyen a hatalom igazi birtokosa.
Nos, ezek az utolsó esetek lehetnek igazán zavaróak Putyin számára. Közvetlen elődei gyengélkedő öregurak, ill. egy jó szándékú, de éppen ezért gyenge vezető, akit gyorsan kilöktek a hatalomból. Az orosz történelemből azt látja Putyin, hogy biztos, ami biztos, az elnök legyen erős és egészséges, pontosabban mindig annak látsszon.
Jöttek, láttak, győztek. 
