Az elmúlt napok olasz helyhatósági választásai megmutatták, hogy az országban többségben vannak a radikális változásokat követelők.

Eddigi legnagyobb győzelmét érte el a mozgalomból és protestpártból az olasz politika egyik meghatározó erejévé előlépő 5 Csillag Mozgalom (M5S), amelynek jelöltje, a 37 éves Virginia Raggi győzött Rómában és ezzel ő lett a város 2769 éves történetének első női polgármestere. A római polgárok nyilvánvalóan már torkig vannak a politika és a maffia összefonódásaiból, a korrupciós botrányokból és a romló közszolgáltatásokból.

Mit akar az M5S?

A rómaiak egy olyan jelöltre bízták a 3 milliós világváros vezetését, aki híján van bármifajta érdemleges politikai tapasztalatnak és egy olyan pártot képvisel, amelynek nincsen egy épkézláb programja – mármint azon kívül, hogy be kell jelenteni az államcsődöt és vissza kell hozni a lírát, hogy az országot kiszabadítsák a német kereskedelmi szorításból.

A hagyományos pártokat a mamelukjaikkal együtt tehát a polgárok kihajították a történelem szemétdombjára. Különösen a frusztrált jobboldali szavazók ikszeltek a M5S mozgalomra, hogy kirántsák a szőnyeget a baloldali jelöltek alól. Ez alatt a baloldali szavazók inkább otthon maradtak, mert nekik Renzi kormányzása nem tűnik igazi baloldalinak.

Renzi türelme is fogy

A harag által életre hívott ’elutasítók egyesülése’ most azzal a veszéllyel járhat, hogy Renzi miniszterelnök reform-programját is ugyanazzal a lendülettel kihajítják. Márpedig Renzi októberben népszavazást akar tartani a tervezett alkotmányos reformjairól, és elejét venni a politikai patthelyzeteknek. Ez magában foglalná a felsőház létszámának és hatalmának radikális megkurtítását. Eddig a két, egyenlő hatalmú parlamenti kamara ízekre szedte a törvényjavaslatait és ebből a miniszterelnöknek elege van. Ha azonban nem sikerül átvinnie az akaratát, akkor Renzi távozik a posztjáról és előrehozott választások jönnek.

Már két és fél éve, hogy Matteo Renzi megalakította kormányát Rómában. A 42 éves kormányfő lassanként beindította 1948 óta a legkomolyabb alkotmányreformot, átalakította a választási rendszert, rugalmasabbá tette a munkaerőpiacot és oktatási reformba („Buona Scuola”) is belevágott.

Az elmúlt időszakban Renzi sokat tett az elaggott politikai rendszer megújítására. Saját pártjának régi gárdáját eltávolította, aztán kisiklatta Berlusconi pályáját – amellyel az olasz jobboldal hirtelen vezető nélkül találta magát. De tavaly már beszámoltunk róla, hogy a dinamikus miniszterelnök hamar szembetalálta magát a múlt démonaival. A pazarlás, a korrupció és a maffia mélyen beivódtak Olaszország politikájának és társadalmának mindennapjaiba. Egy 2014 decemberi felmérés szerint az olaszok csupán három százaléka gondolja, hogy a politikusok bármit is tesznek értük, és csak 15%-nak van bármilyen bizodalma az olasz állam iránt.

A feladatok pedig gigantikusak

Az államadósság továbbra is az egekben. Aránya a GDP-hez képest 133 százalékon áll, amely az EU-ban csupán Görögországban magasabb. A GDP 8 százalékkal, az ipari termelés pedig 25 százalékkal alacsonyabb szinten áll, mint a 2008-as krízist megelőzően.

Káncz Csaba

A fiatalkori munkanélküliség közel áll a 40 százalékhoz. Az ország stagnálása súlyos struktúrális gyengeségekre vezethetők vissza. Az EU-n belül Olaszországban legalacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, és a negyedik legmagasabb arányban vannak olyanok a népességben, akik csupán alapfokú végzettséggel bírnak. Sajnos ez a visszamaradottság a fiatal generációra is érvényes, így pedig hosszú idő kerül, hogy ezen trendek megváltozzanak.

Az olasz kormány most imádkozhat, hogy a britek többsége holnap ne döntsön a kilépés mellett. Egy Brexit esetén bekövetkező EU periféria-sokk újra megrázná alapjaiban a rendkívül sérülékeny olasz bankrendszert, amelyben a nem teljesítő hitelek tömege egyes becslések szerint eléri a GDP 12 százalékát. A helyhatósági választásokon meggyengült Renzi-kormányzatnak pedig nem igazán van puskapora egy komolyabb sokk kivédésére.

Káncz Csaba jegyzete