A zűrös helyi erők
A múlt heti megállapodás sok bizonytalan kérdést hagyott nyitva, ugyanakkor sokan úgy gondolják, hogy ha a két legnagyobb katonai hatalom elszánja magát, képesek egy tűzszünetet összehozni és fenntartani, még ha igen sokszereplős is a konfliktus. Az egyik legnagyobb gond az, hogy míg az oroszok által támogatott Aszad erői viszonylag egységesek, az amerikaiak által támogatott mérsékelt ellenzék meglehetősen széttagolt, így roppant nehéz őket ellenőrizni, körülményes betartani velük az egyezményt.
Aszad erőivel pedig az a fő probléma, hogy egy tévedésből vagy félreértésből adódó helyi incidensek esetén nem a félreértés tisztázására, hanem Amerika szidalmazására koncentrálnak, amiben gyakran orosz szövetségesük is támogatja őket. Voltak is olyan félelmek, hogy ha valamelyik ellenőrizhetetlen erő területén lesz ilyesmi, rögtön azzal vádolják Amerikát, hogy a terroristákat támogatja. Ez a hozzáállás leginkább abból adódhat, hogy Aszad korábban egész Szíria fölött gyakorolta korlátlan hatalmát, most pedig kompromisszumot kell kötnie.
Amerikai baklövés
A helyzet tehát eleve törékeny volt, de szombaton a lehető legrosszabb történt: maguk az amerikaiak tévesztették el a célpontot, és Aszad hadseregét lőtték, az eredmény nem kevés halálos áldozat. Mondani sem kell, hogy erre rögtön felhangzott a kórus, hogy Amerika valójában az Iszlám Államot támogatja, és még az oroszok is hevesen reagáltak, egyenesen összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsát.
Amerika azonnal abbahagyta a támadást, amikor az oroszok szóltak neki, hogy rossz oldalt lő, beismerte a tévedést és elnézést kért érte. Ugyanakkor a Reuters szerint magával az amerikai akcióval kapcsolatban is kérdések merültek föl: egyrészt miért támadta volna az Iszlám Államot egy olyan helyen, ahol az a szír kormányerőkkel nézett szembe, miközben sosem szokott ilyet tenni, másrészt miért fogott ilyen nagy műveletbe pár nappal azelőtt, hogy felállhatott volna a közös orosz-amerikai parancsnokság, amely minden, az Iszlám Állam és a Nuszra Front elleni hadműveletet koordinál.
Szót érthet a két gigász?
Mindenesetre az egész incidens azt jelzi, hogy az orosz-amerikai együttműködés igen messze van attól, amit egy közös parancsnokság működtetése megkívánna. Az orosz és az amerikai külügyminiszter feltehetően jól megtalálták a hangot és együtt tudnak működni, így hozták össze a tűzszünetet is, de a két nagyhatalom más politikai erőiben még olyan erősen élhet az egymás elleni gyanakvás, hogy minden véletlen incidens nagy szóbeli ellenségeskedést, sőt, mint láttuk, az BT összehívását is maga után vonhatja.
|
| Az amerikai és az orosz külügyminiszter |
A kérdés ezek után, hogy folytatható-e a megkezdett irány, fenntartható-e a tűzszünet, és hogy összehozható-e a közös orosz-amerikai irányítás a hadműveletekben. Nagyon fontos lenne egyrészt az öt éves szíriai polgárháború befejezésének elősegítésére, másrészt azt mutathatná, hogy a nagyhatalmak, ha lassan reagálva is, de képesek a válsággócokban békefenntartó szerepet vállalni. Az egymás közti ellentéteiket pedig el kéne simítani, hisz azok lényegében hidegháborús reflexek. Ha kellő szándékot mutatnának, feltehetőleg a köztük levő vitás kérdéseket, mint Ukrajna helyzete vagy a NATO-orosz viszony Kelet-Európában, kompromisszumokkal rendezhetnék.
