Iszlamista áttörés a paradicsomban – mi forog kockán?

A múlt héten az Iszlám Állam (IS) négy paradicsomi szépségű szigeten is átvette a hatalmat a dél-kelet-afrikai Mozambikban. Az IS márciusban már elfoglalt egy mozambiki, stratégiai fekvésű kikötőt – a Mocimboa de Praia nevűt –, amely közel fekszik Afrika legnagyobb gázkitermelő beruházásához.

A terrorszervezet háttere

A 2017 óta Mozambikban zajló, IS-hez kötődő felkelésnek eddig 1500 ember esett áldozatul, és 250 ezer ember vesztette el otthonát. Az ország északi részét az IS-hez közel álló Anszar al-Szunnah terrorszervezet tartja három éve rettegésben. A Tanzániával határos, 2,3 millió lakosú Cabo Delgado tartomány Mozambiknak az egyetlen muszlim többségű és egyben ásványkincsekben leggazdagabb területe.

2011-ben jelentős szénhidrogén-lelőhelyeket fedeztek fel, és a nagy nyugati olajvállalatok intenzív feltárási munkálatokba, offshore-tevékenységbe kezdtek. Ezen a területen találhatók a világ legnagyobb zafír- és rubinbányái is. Tavaly ősszel lettek egyre gyakoribbak a támadások a helyi szegény földműves- és halászfalvak ellen, ami miatt – a sok halálos áldozat mellett – ezrek kényszerülnek menekülésre.

A hadsereg elavult fegyverzete

Az Anszar al-Szunnah szervezet hasonlóan működik, mint az al-Shabaab Szomáliában, a Boko Haram Nigériában, illetve a Dzsama'a Nuszrat ul-Iszlam va al-Muszlimin Maliban. Mindegyik esetben egy vallási szekta alakult át terrorszervezetté. Az Anszar al-Szunnahot 2014-ben alapították szalafita hithirdetők. Elsősorban mérsékelt muszlimokra csaptak le, akiket korrupcióval vádoltak. Olyan mozambiki fiatalokat is gyűjtöttek soraikba, akik csalódottak voltak a bányakincsekből származó haszon igazságtalan elosztása miatt.

Idén a mozambiki kormány támadásba lendült a terroristák ellen, azonban a dzsihadista veszéllyel nem elég katonai téren felvenni a harcot, hanem szembe kell nézni azzal a társadalmi problémával is, amely a terrorszervezet támogatottságát biztosítja. Mindeközben a mozambiki fegyveres erők szinte teljes fegyverzete elavult. A stockholmi békekutató intézet jelentése szerint 2018-ban a kelet-afrikai ország hadseregében a többi között 60 darab szovjet T–54-es harckocsi, 260 BTR–60 és BTR–152 mintájú szállító harcjármű, nagyszámú Sz–75-ös és Sz–125-ös légvédemi rakétaegység állt hadrendben.

Számos afrikai állam már a COVID-19 járvány előtt is kiszolgáltatott volt a dzsihadista erőszak számára. Ez számos nehézséget okozott a katonai erők megfelelő alkalmazásakor a terror-ellenes műveletek során. Március végén a Csád tó környékén voltak véres iszlamista rajtatütések.

A G5 Száhel államainak viszontagságai

Ezen milíciák leghírhedtebbike a Boko Haram, mely hausza nevében hordozza alapelvét: „a nyugatosodás szentségtörés”. 2002-ben a Csád–Niger–Nigéria–Kamerun négyes határ régiójában alakult, eleinte az al-Kaida támogatását élvező, 2014-ben az IS-franchise-hoz csatlakozó terrorszervezet ellen évek óta csekély eredménnyel küzdenek az érintett országok hivatásos hadseregei és az őket támogató nyugati különleges erők.

Macron francia államfő és a G5 Száhel államainak (Mali, Niger, Burkina Faso, Mauritania és Csád) vezetői januári csúcstalálkozójukon állapodtak meg abban, hogy tovább fogják erősíteni a Mali, Burkina Faso és Niger hármashatárán oszcilláló dzsihadisták ellen 2014-ben indult hadműveleteket. Franciaország nemrég további hatszáz katonát küldött a Száhel övezetbe, és ezzel a korábbi 4500-ról 5100-ra emelkedett a Barkhane hadművelet keretében ott állomásozó katonáinak száma. Párizs az elmúlt hetekben ultimátumot adott a katonai juntának Maliban: hónapokon belül vissza kell állítani a civil kormányzást.