A Fitch Ratings olyan lépésre ragadtatta magát a múlt héten, amire kevesen számítottak, a hitelminősítő javította egy európai ország hosszú távú devizaadósságának besorolását, mi több, Izlandot - merthogy a szigetországról van szó - kiemelte a bóvli kategóriából.
Holott Izland 2008-ban az összeomlás szélére került, tulajdonképpen a teljes bankszektor csődbe ment, pontosabban az ágazat 85%-át adó három nagy pénzintézet: a Kaupthing, a Landsbanki és a Glitnir - adósságuk elérte az izlandi GDP 10-szeresét. Ezek közül is a Landsbanki okozta a legnagyobb fejfájást, igaz főleg a holland és angol befektetőknek. A bank Icesave nevű leánycégének vesztesége után ugyanis az izlandi betétbiztosítási alap nem fizetett kártérítést a külföldi befektetőknek.
A helyzet megoldása az volt, hogy a kormány tulajdonképpen államosította a szektort - igen sajátságos módon. Az izlandi kormány finanszírozta ugyanis a bankok veszteségét, de csak az izlandi állampolgárok megtakarításait védte meg. A külföldiek kártalanítását Izland először arra hivatkozva tagadta meg, hogy mind a betétbiztosítási alap, mind pedig a Landsbanki magántársaság, ami helyett az izlandi költségvetésnek, tehát közvetve az adófizetőknek nem kötelessége helytállnia.
A hitelezés így is teljesen befagyott, a mindössze 300 ezer lakossal rendelkező ország gazdasága 2009-ben 7%-ot zsugorodott, az infláció 12%-ra hízott, miközben valutája erősen leértékelődött az euróval szemben. A közvélemény egyre nagyobb nyomást helyezett a kormányra, Geir Haarde tehetetlennek tűnt, a válság hihetetlen erővel csapott le a szigetre: a kormányfő távozott. Mindez 2009-ben történt.
Eltelt 3 év és Izland magához tért
Azóta az ország túl van egy kemény megszorító csomagon, a tavalyi év utolsó harmadában pedig újra felbőgött az izlandi gazdaság motorja, az évet 3%-os GDP-növekedéssel zárták - erről Magyarország ma már csak álmodik. Izland napjainkban már nem szorul külső támogatásra. Nem volt ez mindig így, az izlandi korona értékvesztését csak az IMF segítségével tudták megállítani, a Valutaalap - mai árfolyamon számolt - 1,6 milliárd eurós hitelkerettel segített a szigetországnak, az 1976-os brit válság óta először "tért vissza" a térségbe.
A Fitch a felminősítéshez fűzött kommentárjában kiemeli, hogy Izland sikeresen lépett ki az IMF gyámság alól, 2012-ben, vagyis 4 évvel az összeomlás után visszatérhet a tőkepiacokra. Paul Rawkings, a Fitch elemzője szerint Izland egy ígéretes fellendülés útján indult el, a pénzügyi szektor szerkezetátalakítása jól halad, az államadósság GDP-hez mért aránya pedig végre csökkenésnek indulhat a költségvetési konszolidáció után.
A megmentő Jóhanna Sigurðardóttir személyében érkezett. A miniszterelnöknő kemény megszorításokat vezetett be, a hajdan stewardessként a pályáját kezdő gazdasági végzettségű Sigurðardóttir háromkulcsos jövedelemadót, adóemeléseket, köztük áfaemelést jelentett be - az ország nehéz helyzetére hivatkozva ugyanakkor meg tudta győzni a szociális partnereket a lépések szükségességéről és viszonylag erős társadalmi támogatottsággal vághatott bele a reformokba.
|
| Jóhanna Sigurðardóttir kemény megszorításokat vezetett be |
Izlandnál van a siker receptje?
Ennek tükrében felvetődik a kérdés, vajon Izland ismeri-e a kilábalás receptjét? Segítséget tud-e nyújtani az eurózóna perifériájának, a bajba jutott görögöknek, a nehéz helyzetbe került spanyoloknak, illetve a portugáloknak, akik újabb mentőcsomagra szorulhatnak? Jó példa-e a szigetország annak, a szintén a csőd szélére kerülő Írországnak, melynek államadóssága közel 30%-kal nőtt bankjai feltőkésítése miatt?
Steingrímur J. Sigfusson, izlandi pénzügyminiszter korábban a Bloombergnek adott interjújában intett óva mindenkit attól, hogy az izlandi receptet másolja. "Izland nem tudta megmenteni a bankjait, mert nem volt hozzá elég pénzügyi kapacitása, így nem maradt más hátra, mint nem szokványos eszközhöz nyúlni" - emlékezett vissza arra a tárcavezető, miképp hagyta veszni a külföldi betétesek pénzét a szigetország 2008-ban. Az ún. Icesave-egyezményt az izlandiak már kétszer is elutasították referendumon, így nem jött létre megállapodás továbbra sem Izland, Hollandia és Anglia között. Sigfusson szerint "Izlandnak alázatosnak kell maradnia, és nem adhat tanácsot más országoknak a kilábalás mikéntjéről, főleg ami a bankszektor problémáit illeti". A tárcavezető szerint a 2008-as intézkedéseket a szükség szülte, és azt nem lehetett elkerülni. A kártérítésről való lemondás komoly bizalmi deficitet is okozott Izlandnak, egyáltalán nem volt könnyű döntés.
| Izland | Görögország | |
| Lakos | 300 ezer | 11 260 ezer |
| GDP (millió euró) | 8 500 | 241 119 |
| Mentőcsomag (millió euró) | 1 595 - IMF | 240 000 - IMF/EU |
| Valuta | Korona | Euró |
| GDP (2011) | +3% | -5,5% |
Ha Izlandot és az eurózóna perifériájának országait akarjuk összehasonlítani, akkor az almát a körtével hasonlítanánk össze. Először is Izland mindössze 300 ezer lakossal rendelkezik, meglehetősen kis gazdaság Európában, összesen 8,5 milliárd euró a GDP-je - szemben Görögország 240 milliárdos nemzeti össztermékével. A két gazdaság közti különbséget jól jelzi, hogy míg Izland "csupán" 1,6 milliárd eurós hitelt vett fel a Valutaalaptól, addig a Görögországnak nyújtott nemzetközi mentőcsomag már eléri a komplett görög GDP értékét.
Izland saját pénzzel rendelkezik (korona), vagyis a fiskális és monetáris politika eszköztárából bátran válogathat, ez a közös pénzt használó görögökre, portugálokra és spanyolokra nem mondható el. Izland a monetáris eszközökkel, a korona erősítésével és stabilizálásával például a külső adósságának elszabadulását is meg tudta fékezni.
És rögtön kilyukadunk az önállóság kérdéséhez. Izland számára az IMF is készített egy mentőtervet, de a kormány viszonylag nagy önállósággal dönthetett a súlyos megszorításokról. Izland nincs úgy betagozódva az európai gazdaságba, mint Görögország, arról nem is beszélve, hogy a francia és német pénzintézetek előszeretettel vásároltak korábban görög állampapírokat. Így Görögország bár nem az EU legnagyobb gazdasága, képes volt arra, hogy válságba taszítsa az egész euróövezetet.
Amire Izland sem büszke
De nemcsak ezek miatt nem jó ötlet a bajban lévő eurózónatagoknak másolni az izlandi receptet. Reykjavíknak több függő ügye is van, aminek a végére még nem sikerült pontot tenni.
Az egyik nyilván az Icesave-ügy. Hollandia és Anglia továbbra is várja, hogy Izland kártalanítsa azt 320 ezer ügyfelet, akik összesen 3,9 milliárdot buktak az izlandi bankcsődön. A kárpótlást a két állam megelőlegezte, így az ügyfelek ma már nyugodtan alszanak, de sem Londonban, sem pedig Amszterdamban nem mondtak le a pénzükről.
A Fitch a felminősítés mellett jelezte, hogy bár tavaly év végén felpörgött az izlandi gazdaság, a következő két évben lesznek gondok a növekedéssel, akár 2%-ig is visszaeshet a teljesítmény, aminek nem kedvez, hogy az export csökken, miközben úgy tűnik, egyre kevesebb a beruházás is. És ne felejtsük el, hogy bár az izlandi államadósságot - úgy tűnik - sikerül csökkenő pályára állítani, a privát szektor adóssága még mindig hatalmas (ez például nem igaz a görögökre).
Igaz, volt honnét erősödni. 
