Kezdődik, apa, kezdődik – a megtakarítások kisajátítása

A spórolós európai átlagpolgárok fogják megfizetni a parttalanná váló európai adósságválság számláját, elindult a vadászat a németek pénzére – írja a demagógiával egyébként aligha vádolható tekintélyes szakmai hírlap, a Handelsblatt. Alacsony kamatok, eső részvényárfolyamok és emelkedő adók fenyegetik a megtakarításokat – teszi hozzá.

Bár a magyar rekordot nem tudták felülmúlni, az inflációtól való félelem a németek lelkében mély nyomot hagyott, amióta 1923. november 20-án egy amerikai dollár 4,2 billió márkát ért. Az első világháborút a német állam lényegében fedezetlen pénzkibocsátással, az államkötvények nyakló nélküli kibocsátásával és a pénz elinflálásával fedezte. Ma a lap szerint hasonló veszély fenyeget, mert ha nem is egy háborút, de a német jóléti állam tetemes kiadásai mellett az euró megmentését is finanszírozni kellene, ami már túl sok. Mindezzel a politikusok nem akarják közvetve és azonnal terhelni a polgárokat, politikai okokból igyekeznek a hatásokat a lehető legtávolabbi jövőbe kitolni. A tényleges terheket a csendes, látszólag legkevésbé fájdalmas, a történelemben rengetegszer alkalmazott infláción keresztül fogják a polgárokra ráverni.

Ez a „lopakodó kisajátítás”, ahogy a lap nevezi, Németországban már meg is érkezett: Az állampapírok és a bankbetétek hozama egyszerűen csúnyán elmarad az inflációtól, a kockázatkerülő és konzervatív nyárspolgárok – és a németek többsége ilyen – egyszerűen folyamatosan veszítenek a megtakarításain. A Bloomberg adatai szerint az egy éves német állampapírok hozama szerdán mindössze 0,3 százalék volt éves szinten, de a tíz évesé is csak 2,0 százalék.

Ezek ráadásul nyilván elvi és nagybefektetőkre vonatkozó értékek, költségekkel, mint a brókerjutalék és a számlavezetési díj, a jelentős árfolyamnyereség-adóval, a kisbefektetőkre alkalmazott forgalmazói árréssel nem számolnak. Az egy éves lekötött banki kamatok a Focus.de adatai szerint ugyan elvileg három százalék körül tetőznek, az átlagos kamat ennél jóval alacsonyabb. Ráadásul komoly tételt jelent a tőkejövedelem-adó, amely a Wikipedia szerint magánszemélyeknél jövedelemtől függően 25,0-30,5 százalék is lehet Németországban.

Az államadósság elinflálása - ez lehet az egyetlen kiút? Részletek >>>

Eközben az éves német inflációra 2,85 százalékot mértek októberben. Ez persze visszamenőleges adat, míg a kamatok a jövőre vonatkoznak, de a polgárok hajlamosak e kettőt összevetni, ami az inflációs várakozásaikat, komfortérzetüket befolyásolja.  Nemrég egy 80 vezető közgazdász részvételével készített prognózis csak 1,8 százalékos inflációt jelzett előre a jövő évre az egész eurozónára nézve. Így is szinte egybehangzóan állítják a németek, hogy reálkamatuk negatív. Ha azonban az adósságválság miatt az európai jegybank, az EKB kénytelen a pénznyomdát beindítani, amit sok szakember, köztük Soros György már most is elkerülhetetlennek lát  – például nagyszabású kötvényvásárlásokkal -, akkor ezek az előrejelzések könnyen borulhatnak.

A németek egy része már most is alternatívákat keres: a részvényvásárlási hajlandóság az országban hagyományosan alacsony ugyan, de sokan lakásokat vagy más ingatlanokat vásárolnak, mások pedig aranyat vagy más nemesfémeket halmoznak fel. A német ingatlanpiac egyes szegmenseiben már körülbelül tavasz óta buborékról beszélnek a lapok.