A görög tárgyalások hónapokig folytatódtak, és sajnos az európai oldal túl sokáig várt azzal, hogy kimondja: politikai okokból semmiféle kivételt nem tehet Görögországgal, semmilyen különleges könnyítést nem alkalmazhat. Egyrészt mások is joggal várnának hasonló elbánásra, másrészt az eurózóna összes tagja se menne bele. Ezért aztán a Sziriza kormány azt hitte, kellő makacskodással mindent elér. Tévedett, és súlyos tanulópénzt fizetett ezért, hisz csak ekkor mutatták meg neki: vagy együttműködik, vagy távoznak az eurózónából.
Keresztbe tettek
A folyamat során az IMF, mint a hitelezők egyike, nem működött szorosan együtt a többiekkel. Ez sok problémát okozott, miután a hitelezők megosztottságának látszata fűtötte Cipraszékban a reményt, hogy az oszd meg és uralkodj elve alapján felpuhíthatják a programot.
Az első tanulmány, ami a görög adósság fenntarthatatlanságáról készült, a legrosszabbkor jött, hisz Cipraszt feltüzelte a népszavazás előtt. Tulajdonképpen nem teljesen világos, miért nem egyeztették álláspontjaikat. Az IMF véleménye, miszerint az adósság fenntarthatatlan, közgazdaságilag kétségkívül megállhatja a helyét, ám rengeteg egyéb probléma van vele.
Mindenekelőtt a konkrét eset: az eurózóna úgy lett létrehozva, hogy senki nem építhet fel a többiek által kifizetendő, vagyis általuk elengedett adósságot, hisz ez aláásná a valutaövezet működését. Ezt az IMF is pontosan tudja, ezért meglepő, hogy nem egyeztették a véleményeket. Ráadásul az IMF úgy javasolna adósságleírást, hogy nem ő állja a költségek javát, vagyis másokat kapacitál arra, hogy fizessenek, mégpedig őrületes összegeket.
Vissza is üthet
Ez már önmagában elfogadhatatlan, de egyébként adott esetben a Valutaalap ezzel magának is kárt okozhat, hisz az adósságelengedés követelésének hangoztatása nyilván más adósok fülének is kedvesen cseng, és adott esetben esetleg ők maguk hozakodnak elő vele, amikor mondjuk pont az IMF-nek nem akarnak fizetni. Azt, hogy az adósságszolgálat a GDP túl magas hányada legyen, egy pillanat alatt megoldják a görög módszerrel: túlköltekeznek, amíg előáll ez az állapot.
A második tanulmány ugyanebben a témában a héten került elő, amikor épp egyezségre jut nagy nehezen Görögország és Európa, amit csak úgy sikerült elérni, hogy Európa drákói keménységet mutatott, alternatívaként felvetve az eurózóna elhagyását a görög kormánynak.
Több dudás egy csárdában
Ezek alapján úgy tűnik, nem volt igazán jó ötlet Európának az IMF-fel összeállni Görögország finanszírozásában. A feleknek azon kellett volna munkálkodniuk, hogy betartassák az adóssal a szerződés szerinti lépéseket, nem pedig azon, hogy egymásnak ellentmondjanak. Egyébként az IMF a saját hitelezései során szigorúan szokta ellenőrizni a hitelezett országot, és előírja neki, sőt be is tartatja vele a takarékossági lépéseket. Ez volt a legfőbb oka, hogy a mi kormányunk is elkerülte az IMF hitelt pár éve, nem akartak külső beleszólást. Mi viszont végül tudtuk finanszírozni magukat, a görögök nem tudják.
Így most felmerül a a kérdés, hogy a most születőben lévő 3. görög mentőcsomagban érdemes-e a feleknek újra összeállnia. A németek először kikötötték, hogy mindenáron szeretnék az IMF részvételét, de lehet, hogy ezek után jobbnak tartanák, ha kimaradna, Ezzel ugyan az ő terheik tovább növekednek, de legalább nem lesz egy olyan hitelező társ, aki tekintélyüket csökkenti és egyben euró tíz-, és százmilliárdjaikról óhajtana dönteni, vagyis mélyen az ő zsebükbe nyúlni.
Eddig sem volt könnyű az európai hitelezőknek, most még eggyel több súlyos eldöntendő kérdés tornyosul előttük.
Közbeszerzési reform vagy uniós megfelelés? 
