Az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás hivatalosan 2024 januárjában lejárt, és további támogatás csak akkor érkezik, ha a kongresszus jóváhagyja a további finanszírozást. Ukrajna támogatásának elmaradásából nemcsak Oroszország, hanem Kína is hasznot húz. Számukra az a legfontosabb tanulság, hogy az USA nincs teljes mértékben felkészülve arra, hogy egy elhúzódó háború során támogassa szövetségeseit és partnereit.
A Kreml úgy látja, hogy a nyugati szövetségnek nincs meg a kellő ereje és kitartása ahhoz, hogy túlélje Oroszországot az ukrajnai háborúban, különösen mivel az izraeli-palesztin konfliktus eltereli a figyelmet. A közel-keleti zűrzavar fokozódásával Ukrajna kérdése még inkább elhalványul a Nyugat számára.
Tanulság Tajvannak
A kongresszus határozatlanságának következményeire emlékeztető példaként tekintsünk a január 13-i tajvani elnökválasztásra, ahol a kínai retorika egyre agresszívebbé vált a választásokat megelőzően. Hszi Csin-ping elnök újévi beszédében fogadkozott, hogy Kína és Tajvan "biztosan újraegyesül".
Kína léggömböket is küldött Tajvan fölé, emlékeztetőül arra, hogy Peking szoros figyelemmel követi az eseményeket. William Lai Ching-te és Demokratikus Progresszív Pártja azonban győzött Kína által preferált jelöltje ellen, ami egy olyan dacos lépés volt, amely a jövőben minden bizonnyal még agresszívebb kínai fellépést fog eredményezni.
Peking a tajvani elnökválasztás előtt megfenyegette Ausztráliát is, kijelentetve, hogy a Tajvannal való szorosabb kapcsolatok folytatása az ausztrál népet "a szakadék szélére taszítja". Hszi otthon egyre nagyobb válságokkal néz szembe, többek között az ingatlanpiaci zavarokkal, a fiatalok (már eltitkolt) munkanélküliségével, és az önkormányzatok eladósodásával. A Tajvannal kapcsolatos agresszívabbá válás sikeres eszköz lehet a kínai nép figyelmének elterelésére.
Kína agresszív fellépése nem éppen újdonság, de egyre közelebb kerülünk 2027-hez, amelyet a tajvani külügyminiszter és az amerikai hírszerzés úgy jelzett előre, mint amely időpontra már Kína készen állhat Tajvan lerohanására.
A legutóbbi amerikai politikai fejlemények rámutatnak, hogy Tajvan nem bízhat a tartós nyugati segítségben, hogy megmentse a helyzetet. Ahogy Ukrajna a saját kárán megtapasztalja, a Nyugat megtette, ami szükséges volt ahhoz, hogy életben tartsa Ukrajnát, de nem eleget ahhoz, hogy megnyerje a háborút.
Nem a győzelemért harcolni
Nikki Haley amerikai elnökjelölt kijelentette: "Ha Oroszország nyer, Kína nyer. A tajvaniak nem véletlenül akarják, hogy segítsünk az ukránoknak. Mégpedig azért, mert tudják, hogy ha Ukrajna nyer, Kína nem fogja lerohanni Tajvant". Az Oroszország feletti ukrán győzelem támogatásának elmulasztása felbátorítja Kínát és más ellenséges államokat.
Miután egyre inkább kétségessé vált az amerikai segítség Ukrajna számára, Putyin kijelentette, hogy Ukrajna "egy hétnél tovább" sem maradna életben nyugati katonai és pénzügyi segítség nélkül. Ahogy a Pentagon ismételten figyelmeztetett arra, hogy az Ukrajnának nyújtott segélyek finanszírozása kifutóban van, Putyin kezdett egyre magabiztosabbá válni.
A Kreml ura tavaly december 14-én leszögezte, hogy "csak akkor lesz béke Ukrajnában, ha elérjük a céljainkat", ami magában foglalja "Ukrajna denazifikálását, demilitarizálását és semleges státuszát". Lényegében Oroszország addig nem hagyja abba a háborúskodást, amíg nem ér el teljes győzelmet a csatatéren.
És most, hogy a háború patthelyzetbe került, a harctéri körülmények Oroszország által preferált „ledaráló” háborúba csúszik. Így most a kisebb lakosságú és a Nyugat által csökkenő támogatással szembesülő Ukrajna egy olyan agresszor állam ellen harcol, amely hajlandó feláldozni saját népének millióit, hogy meghódítsa az országot.
A nyugati támogatás bizonytalansága azt eredményezheti, hogy a nyugati kormányok megpróbálják tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Ukrajnát. 2023 novemberében Giorgia Meloni olasz miniszterelnök - aki azt hitte, hogy afrikai diplomatákkal beszél, de valójában orosz tréfamesterekkel - elárulta, hogy az európai vezetők belefáradtak az ukrajnai háborúba, és alkut akarnak kötni a Kremllel annak befejezésére.
Tanulság Tajpej számára
Az Ukrajnának nyújtott segítség átpolitizálása azt mutatja, hogy a nyugati elszántság nem szilárd, és rávilágít arra, hogy a Nyugat sebezhető, ha elhúzódó konfliktusba kerülne Kínával Tajvan miatt. Mitt Romney amerikai szenátor kiemelte: "Amerika érdeke, hogy Ukrajna sikeres legyen. Hátat fordítani Ukrajnának azt jelzi a világnak, hogy Amerikára nem lehet számítani. Az Oroszországból és Kínából érkező növekvő fenyegetésekkel szemben elengedhetetlen, hogy megőrizzük a bizalmat szövetségeseinkkel és barátainkkal világszerte".
Kína igyekszik majd hasznosítani az orosz-ukrán háború tanulságait, és már rájöhetett, hogy egy elhúzódó konfliktusban egyszerűen túl kell élnie a Nyugatot. Ahogyan az Ukrajnában megfigyelhető volt, a nyugati támogatás végül meggyengülhet, ami a feleket a tárgyalóasztalhoz vezetheti - ahol Kína kedvező megoldást biztosíthat. Ezért, ha a Nyugat továbbra is habozik segítséget nyújtani Ukrajnának, beleértve a csatatéren való sikerhez szükséges összes fegyvert, akkor csak felbátorítja a jövőbeli zsarnokokat, hogy hosszabb háborúkat folytassanak.
Tajvannak szem előtt kell tartania, hogy a nyugati szövetség nem fog örökké kitartani egy elhúzódó háborúban. Repedések fognak keletkezni, és a katonai támogatás a gazdasági és politikai feltételek függvényében ingadozni fog.
Tajvannak ezért fokoznia kell a saját katonai beruházásait, és meg kell terveznie, hogy a háborút a Nyugat által kért támogatás nélkül vívja meg. A felkészülés ideje most jött el, és Tajvan bölcsen tenné, ha figyelembe venné az ukránok fájdalmas tanulságait.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A tenger alatti villamosvezetket rongálta meg. 
