|
| depositphotos.com |
A cikk a Piac & Profit magazin október-novemberi számában jelent meg.
A Piac & Profit magazint keresse az újságárusoknál, ha lépést akar tartani a legfrissebb üzleti és társasági trendekkel! Az aktuális számot online is megrendelheti, vagy válassza az éves előfizetést! Megrendelés és előfizetés >>
Kína és az EU gazdasági kapcsolatainak intenzitását jól mutatja, hogy míg az EU importjának legnagyobb forrása Kína, az EU exportjának második legnagyobb felvevőpiaca a távol-keleti ország. Kína és az EU napi szinten mintegy 1 milliárd euró értékben kereskedik egymással, miközben az EU tavaly 185 milliárd eurós kereskedelmi deficitet halmozott fel Kínával szemben. Amikor Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz, beleegyezett abba, hogy gazdaságának fontos részeit megreformálja és liberalizálja. Bár Peking fontos előrehaladást ért el, Brüsszel – és Washington – véleménye szerint a mai napig megmaradtak olyan kardinális problémák, mint
- az átláthatóság hiánya,
- az egyes iparpolitikák és nem-vámjellegű intézkedések külföldi cégek elleni diszkriminációja,
- a gazdaságot még mindig erőteljesen jellemző kormányzati beavatkozás, amely az állami cégek domináns pozíciójához, a támogatások egyenlőtlen eléréséhez és olcsó finanszírozáshoz vezet,
- a szellemi tulajdonjogok továbbra is gyenge védelme és kikényszerítése.
Hazánk és Görögország örül a friss kínai tőkének – és gyakran Kína mellett szavaznak a dél-kínai-tengeri politikai vita kapcsán. Németország viszont korlátozná a kínai befektetéseket a csúcstechnológiai szektorokban, és egyre gyakrabban vádolja Pekinget ipari kiberkémkedéssel. A német gazdasági tárca ezért tavaly decemberben szigorította annak feltételeit, hogyan vásárolhatnának fel ilyen vállalatokat külföldi befektetők, és idén áprilisban az EU saját ellenőrzési mechanizmusát vezette be, egyben Kínát „stratégiai rivális”-nak bélyegezte.
Mindeközben – akárcsak az Északi Áramlat II-es gázvezeték esetében Moszkvával – Berlin különjátszmát is folytat Pekinggel. Az Új Selyemút (BRI) nevű kereskedelmi és geopolitikai projektjének célja összekötni Kínát, a Közel-Keletet és Európát egy energia- és közlekedési infrastruktúra-hálózattal. A megaprojekt egy esetleges katonai konfliktus során Pekingnek kiutat és összeköttetést garantálna egy amerikai–japán–indiai–ausztrál katonai tengeri bekerítő művelet és blokád esetén.
|
| Káncz Csaba |
Eurázsia ilyen szintű logisztikai összekötése természetesen Washington további marginalizálódását vonná maga után. 2017-ben a Deutsche Bank (DB) ötéves együttműködési megállapodást kötött a Kínai Fejlesztési Bankkal (CDB), amelynek keretében hárommilliárd dollár értékben finanszírozzák majd a BRI különböző projektjeit. A DB-t 1870-ben alapították – még a német állam létrejötte előtt –, és már a neve (Német Bank) mutatta, hogy milyen ambiciózus gazdasági és politikai elképzelései vannak a jövőre nézve. Az első világháború kitörésének előestéjén a DB finanszírozta az elhíresült Berlin–Bagdad vasútvonalat, a Birodalmi Németország geopolitikai megaprojektjét, amely Berlint kötötte össze az Ottomán Birodalommal. II. Vilmos császár nagy támogatója volt az építkezésnek, és kitüntetésekkel halmozta el a DB akkori vezetőjét. Ahogy egy évszázada, a DB most is ott sürög-forog Berlin nagy geopolitikai terveinél – természetesen a német nagypolitika áldásával.
