Kozmetika: kongresszusi tagok a Tiananmen téren Pekingben. EPA/WU HONG

Kedden kezdődött és tíz napig tart Kínai Kommunista Párt (KKP) éves kongresszusa. A 89 millió tagú KKP-nak 3000 tagja vesz részt az eseményen. A fő kommunikációs cél az amerikai aggodalmak csillapítása, meggyőzni Washingtont arról, hogy Peking komolyan gondolja a gazdaság reformját.

A nagy PR-manőver

Hszi Csin-ping elnöknek a Nyugat felé kettős manővert kell eljátszania: egyrészt az idei évre tervezett 6,0-6,5 százalékos növekedést stabilnak és erősnek kell beállítani, míg Kína csúcstechnológiai eredményeit gyengébbnek, mint valójában. A gazdaság növekedési erejére vonatkozó PR-gyakorlatot viszont egyre nehezebb eljátszani, miközben a nyugati világot a szellemi tulajdon szisztematikus kínai eltulajdonítása ügyében is meg kellene nyugtatni valamiképpen. A kínai gazdaság rohamos lassulása a világgazdaság számára is brutális hír, hiszen Kína adja a világ össztermelésének 16 százalékát, ráadásul 2013 óta a globális növekedés 36 százalékáért felel.

Káncz Csaba

A Rabobank elemzője eközben átrágta magát a kongresszus elé került éves gazdasági jelentésen.  Michael Every szerint nemcsak, hogy messziről bűzlenek az alapadatok, de a szakpolitikai célok egymás ellen is dolgoznak. A jelentés egy helyen az adósság további növekedéséről beszél, más helyen az adósságcsökkentésről szónokol.  Prudens monetáris politikát céloz meg, miközben további kamatvágásokért kardoskodik, mindezt stabil jüan árfolyam mellett.

Az elmúlt évtized ingatlanpiaci lázának eredményeképpen az országban már 65 millió lakás áll üresen, holott a lakás a kínai lakosság vagyonának mintegy felét teszi ki, mindez az elmúlt években jelentősen elszálló jelzáloghitel-állomány mellett. A legnagyobb kínai ingatlanfejlesztő, az Evergrande egy hete jelentette be, hogy minden lakást 10 százalékos diszkonttal árul majd a gyenge kereslet miatt.  A cég agyaglábakon áll, hiszen 208 milliárd dollárnyi kötelezettséget tart nyilván mérlegén, ebből 43 milliárd idén jár le.

Amikor felbomlik egy szerződés

Hszi elnök egyszerre kínai nacionalista és elkötelezett maoista. Erősen hisz abban, hogy a kommunista pártnak vaskézzel kell kézben tartania a hatalmat és az ország erőforrásait, hogy elkerülje a szovjet kommunista párt sorsát.  Márpedig a kínai gazdasági adatok Patyomkin-paravánja mögötti aggasztó folyamatoknak komoly belpolitikai vetületük van.

Teng Hsziao-ping elnök 1978-as globális nyitása óta a KKP egy ki nem mondott társadalmi szerződéssel uralta az ország lakosságát: a Párt egy gazdasági csodát fog menedzselni, amely több száz millió embert emel majd a középosztályba, cserébe pedig az óriási ország lakossága elfogadja a politikai szabadságjogok KKP által rájuk kényszerített csorbítását.  Nos, Kína rohamos lassulásával ez a negyven éves szerződés most alapjaiban kérdőjeleződik meg.