A stratégiai kérdésekre szakosodott francia médium, az Intelligence Online portál szerint Kínának sikerült felgyorsítania katonai terveit Argentínában. Eszerint az ország legdélibb, Tűzföld tartományában egy haditengerészeti támaszpontot építene, amely Peking számára „kaput” jelentene az Antarktisz felé.

Az ügyet Európából nyomon követő szakemberek megerősítik: a katonai létesítmény célja, hogy ellenőrizze az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti átjárást, és egyben lehetővé tegye a kommunikáció nyomon követését az egész féltekén.

Mélyen húzódó gyökerek

2014-ben Cristina Kirchner argentin elnök kormánya titkos megállapodást írt alá Kínával egy szárazföldi űrállomás létrehozásáról és üzemeltetéséről az argentin Neuquén tartományban. A megállapodás, amely Hszi Csin-ping elnök Új Selyemút (BRI) kezdeményezését megelőzően született, kérdéseket vetett fel az elemzőkben annak feltételeivel kapcsolatban. Az 50 évre szóló megállapodás korlátozza Argentína szuverén ellenőrzését a műveletek felett, kimerítő adómentességet biztosít, és lehetővé teszi a kínai munkaerő liberális mozgását - a kínai munkajog szerint.

A polgári fenntartású Európai Űrügynökséggel ellentétben - amelynek hasonló megállapodása van Argentínával -, Kína űrprogramját a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) irányítja. A patagóniai űrállomást a China Satellite Launch and Tracking Control General (CLTC) kezeli – márpedig a CLTC a PLA Stratégiai Támogató Erői alá tartozik. Nem meglepő módon az Egyesült Államok aggodalmának adott hangot a kémkedés lehetőségével és az űr militarizálásával kapcsolatban.

A kapcsolat elmélyítése

Kína és Argentína ezt követően a kétoldalú stratégiai partnerkapcsolat elmélyítéséről állapodott meg idén februárban - derült ki abból a közös nyilatkozatból, amelyet Hszi Csin-ping kínai elnök és Alberto Fernandez argentin elnök pekingi találkozóját követően adtak ki. A két elnök találkozóján a felek megerősítették egymást kölcsönös támogatásukról a szuverén érdekeiket illető ügyekben: Argentína változatlanul kiáll az "egy Kína" elve mellett, Kína pedig támogatja Argentína követelését, miszerint teljes szuverenitást kíván gyakorolni a Falkland-szigetek (spanyol nevén: Malvinas-szigetek) fölött.

Versenyfutás az ötödik legnagyobb kontinensért

Kína 2018 januárjárban egy úgynevezett Fehér Könyvben vázolta fel arktikus politikáját, kifejezve ezzel elkötelezettségét a régió iránt. Már rá egy évre nyugtalanító hírek érkeztek arról, hogy nem csak a leolvadó arktikus térségben, de a 14.2 millió négyzetkilométer (!) kiterjedésű Déli-sarkvidéken (Antarktisz) is nő a geopolitikai hőmérséklet.

Ez bizony nem véletlen, hiszen becslések szerint a vastag jégréteggel borított, ötödik legnagyobb kontinensnek számító térség alatt több tízmilliárd hordónyi kőolaj és földgáz lehet.

A 12 ország részvételével 1959-ben megkötött Antarktisz Szerződés a kutatásokat helyezte előtérbe, az 1991-ben elfogadott Környezetvédelmi Jegyzőkönyv viszont már egyértelműen meg is tiltott hosszú időre mindennemű bányászati tevékenységet. Már csak az a kérdés, ezt ki tudja betartatni?

Peking a legaktívabb az Antarktiszon

Kína 1983-ban csatlakozott a szerződéshez, konzultatív státuszt kapott, majd a környezetvédelmi jegyzőkönyvnek is részese lett. Jelenleg kínai részről mutatkozik a leggyorsabban növekvő és költségeket nem kímélő aktivitás a Déli-sarkvidéken különös tekintettel az ásványi erőforrások felmérésére, s jelzésértékű, hogy 2017-ben Peking látta vendégül a felek konzultatív találkozóját. Az is figyelemreméltó, hogy egy orosz kutatói csoportnak sikerült átfúrnia 2015-ben a több mint háromezer méteres jégréteget és felszínre hoznia egy tiszta vízmintát a mélyben található Vosztok-tóból, ami kimondatlanul is jelzi, hogy előbb-utóbb nem a technológia lesz az akadálya az ottani ásványi erőforrások kiaknázásának.

Kína az elmúlt évtizedben jelentősen kibővítette jelenlétét az Antarktiszon, és jelenleg öt kutatóállomást üzemeltet a kontinensen. Az ázsiai nagyhatalom kinyilvánította szándékát, hogy állandó repülőteret építsen a Déli-sarkon, és Kunlun nevű állomást tart fenn az Antarktisz legmagasabb jeges részén, demonstrálva érdeklődését a kontinens legtávolabbi részeire való kiterjesztése iránt. A nukleáris meghajtású jégtörők kínai fejlesztése azt ígéri, hogy Peking könnyen hozzáférhet ezekhez a létesítményekhez.

Stratégák szerint a nemzetközi embargó ellenére a Déli-sarkvidéken üzemeltetett kínai állandó bázisokon már be nem jelentett katonai eszközök is vannak. Peking a bázisokon túl három repteret létesített a térségben és hamarosan átadja a negyediket is.

Országok sora lép fel területi igényekkel

A jelentések szerint Peking a jeges kontinensen már kínai névvel ellátott 350 pontot – miközben azok többségét Ausztrália követeli magának. Canberra a térség 42 százalékát követeli magának, így nem véletlen, hogy Moszkvával is ütközőpályára került. A legtöbb orosz bázis bezárásra került a Szovjetunió összeomlása után, de az utóbbi időszakban négy állandó bázist és öt nyári tábort hozott létre Moszkva.

Chile, Argentína, az Egyesült Királyság, Franciaország, Norvégia, Ausztrália és Új-Zéland mind területi igénnyel lép fel az Antarktiszon, míg az Egyesült Államok és Oroszország fenntartja magának a jogot az egész antarktiszi kontinensre.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)