Tíz százaléké a vagyon fele

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnökét „erősen nyugtalanítja a gazdasági egyenlőtlenség folyamatos növekedése, amelyet ellentétesnek tart az Egyesült Államok hagyományos értékeivel”.  Janet Yellen a bostoni Fed által szervezett konferencián múlt hét pénteken kiemelte, hogy „a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek majdhogynem egy évszázados csúcsra emelkedtek”.

Pontosítsunk Yellen szavain: egészen pontosan 1928-ban voltak utoljára olyan szintű társadalmi egyenlőtlenségek az USA-ban, mint napjainkban. A társadalom leggazdagabb 10 százaléka az 1929-es pénzügyi összeomlás előestéjén az összes jövedelem durván felét (49,29%) szerezte meg - éppen úgy, mint napjainkban. 

Hát, ez felettébb kínos

Tegyük hozzá, hogy Yellen és közvetlen elődei az utóbbi pár évtizedben mindent elkövettek prociklikus pénzpolitikájukkal azért, hogy ezek az egyenlőtlenségek növekedjenek.  Úgy irányították a pénzpolitikát az 1987-es, 2001-es és 2008-as megingáskor, hogy a társadalom legfelső 1 százalékhoz ömöljenek a Fed pénzpumpáinak kibocsátása, a tőzsdei indexek és az eladósodottság lufijai pedig egyre nagyobbra fújódjanak.   A Fed a 2008-as megreccsenés óta havonta tízmilliárd dollárokat önt a tőzsdére: és ezeknek a pénzügyi eszközöknek a 90 százalékát  bizony a legfelső 10 százalék kontrollálja.

Ami rendkívül kellemetlen Yellen-nek és az egész Obama adminisztrációnak, az egy egyszerű statisztikai számadat.  Saez és Piketty kutatásaiból tudjuk, hogy a baloldaliként tetszelgő Obama alatt négyszer olyan gyorsan nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, mint a kőkemény konzervatív G.W. Bush alatt. Hát, bizony ez felettébb kínos.

Az érme másik oldala

Yellen a jelenlegi gazdasági kihívások egyikeként tartja számon, hogy a közepes és alacsony jövedelmű rétegek visszanyerjék a 2008-as válság következtében elveszített erejüket. Az amerikai gazdaság folyamatosan erősödik, és a munkanélküliségi ráta 10 százalékról 5,9 százalékra csökkent, ami amerikai mércével még mindig túl magas. 

Yellen lágyan elsiklik azon milliók fölött, akik már föladták a munkakeresést, így a statisztikai rendszerben már nem is szerepelnek. Úgyszintén szeretne elfeledkezni arról, hogy a meglévő munkahelyeknek 2008 óta a munkahelyek többsége az alacsony fizetésű szektorokban keletkezik és még ott is jórészt részállásokról van szó. Egy aggodalmaskodó beszéd Yellen részéről az alsó- és közép-rétegek lecsúszásáról és státuszuk megrendüléséről bizony álságos, mi több visszatetsző.  

Egy kirívóan egyenlőtlen társadalom mindig jóval militánsabb, mint ahol ezek a szakadékok kisebbek, a háborúk során pedig hagyományosan az alsóbb néprétegek szolgálnak ágyú-töltelékként. Békés időszakokban a növekvő egyenlőtlenségek pedig nem csak a társadalom többségének egészségügyi és oktatási lehetőségeire van negatív hatással, hanem az utódaikéra is. Nos, kedves Janet Yellen, ez a dollár-érme másik oldala.

Káncz Csaba jegyzete