A görög nép választhatott, és közben eldönthette, hogy ámokfutó miniszterelnökének hisz, vagy az európai vezetőknek. Közülük pedig elég sokan jelezték, hogy az elutasító szavazat akár az euróra kimondott nemet jelentheti. Persze joga van a görög népnek azt is gondolni, hogy a teljes csőd állapotában bevezetett új fizetőeszközzel jobb lesz. Ezt majd utólag megítélhetik, és ha úgy gondolják, tévedtek, kezdhetik elölről a maastrichti kritériumok teljesítésével.
Most viszont feltehetően jön a nyomor, a nélkülözés, legalább is az eddigiekhez képest. Ha makacs a kormányuk, akkor először minden pénzforgalom megszűnik, így a kereskedelem és az ipar is leáll, az ország teljesen összeomlik. Ha kevéssé makacs a kormányuk, akkor rádöbben, hogy gyorsan kell egy új valutát nyomtatnia, és azt adni fizetés és nyugdíj gyanánt.
Annak az esélye, hogy Európa majd gyorsan köt velük egy kedvezőbb egyezséget, vagy akár csak olyat, mint a múlt heti, meglehetősen szerény. Ettől kezdve ugyanis mindenki tarthatna népszavazást, és nyújthatná a tenyerét, nyilván akadna, aki meg is tenné. És akkor vége Európának, mint közösségnek, ahogy ezt a német kancellár is megfogalmazta. Ezért ezt Európa nem teheti meg.
Kitolt magával a görög nép, kegyetlenül. Lehet hogy velünk is, az attól függ, mekkorák lesznek a másodlagos hatások Európában és a piacokon. Viszont azokat nagyon sajnálhatjuk, akik igennel szavazták. Ők voltak az okosak, kár értük. De hát a népszavazás ilyen dolog: a kisebbségnek tűrnie kell a többség döntésének következményeit.
Váratlan találkozásra számíthat a revizorokkal. 
