Jókora meglepetést okozott a Központi Statisztikai Hivatal, amikor a múlt héten előrukkolt a szeptemberi éves inflációs adattal. Nagyjából akkorát, mint amikor közel egy éve bemondta, hogy az éves fogyasztóiár-index egy számjegyű lett, két hónappal korábban, mint amikorra azt Orbán Viktor kérte az MNB távozófélben lévő elnökétől, Matolcsy Györgytől és megparancsolta a szinte bizonyosan az ő helyére lépő pénzügyminiszterének, Varga Mihálynak.
Nem az hatott a vártnál pozitívabban, hogy az infláció tovább csökkent, az egy évvel korábbi bázisadatok és az üzemanyagok múlt hónapban még eső árai miatt ez borítékolható volt. Hanem megint a mérték, dehát ez legyen a legkisebb bajunk, hiszen ha kevésbé romlik a pénzünk értéke, mint amekkorára számítottunk, az kellemes gond.
Más kérdés, hogy ettől függetlenül nem lehet felhőtlen az örömünk, s nemcsak azért, mert az üzletekben járva-kelve a kimutatottnál még mindig a hivatalosnál magasabb áremelkedést érzékelünk. Hanem azért se, mert a kilátásokat cseppet sem teszi bíztatóvá, hogy a hosszabb távú folyamatokat jelző maginflációs mutató – amely kiszűri a szezonális áringadozású termékek árváltozásait, Magyarországon a hatósági áras szolgáltatásokét, a tb-támogatott gyógyszerekét, a nem feldolgozott élelmiszerekét, a háztartási energiáét, az üzemanyagokét, a szeszes italokét és a dohányárukét – jóval magasabb lett az átlagosnál, több mint másfélszer haladta meg azt.
Fotó: Facebook
Bár a közel négy éve nem látott alacsony szintű, 3 százalékos hazai szeptemberi infláció egy az egyben megfelel a jegybank céljának, azért ne feledjük, hogy az nem egy hónapra szól, hanem éves átlagos mértékre, ami pedig bizonyosan magasabb lesz ennél. Ráadásul, ha kitekintünk az országhatárainkon túlra, akkor ismét, immár sokadszorra azt kell tapasztalnunk, hogy a mi fogyasztóiár-indexünk nem is akkora truváj.
Ennél például az adataikat cikkünk megjelenéséig közzétett 39 európai országból 25 is nálunk alacsonyabb számot produkált, s csak 13 magasabbat – derül ki a lapunk által havi rendszerességgel elkészített Privátbankár Európai Inflációs Körképből.
Mint alábbi grafikonunkon látható, a szeptemberi lista élén némi meglepetésre Koszovó áll, Litvániát és Szlovéniát megelőzve. A szlovénok mellett a szűkebb pátriánknak számító közép- és kelet-európai volt szocialista országok közül:
- Horvátország 1,6
- Csehország 2,6
- Szerbia 4,2
- Románia 4,6
- Lengyelország 4,9
százalékos rátát villantott, ami tehát azt jelenti, hogy ebben az összevetésben is a középmezőnyben vagyunk.
De a 0,7 százalékpontos egyhavi inflációcsökkenésével sem tudott Magyarország a képzeletbeli dobogóra felállni. Annak „tetején” az éves fogyasztóiár-indexét augusztusról szeptemberre 2,59 százalékponttal lefaragott Törökország áll. Jó, mondjuk ez arányaiban nem olyan nagy teljesítmény, mivel Erdogan államában még ezzel is csak azt sikerült elérni, hogy 50 százalék alá bukjon az infláció.
Ám ha az értékelhetőbb, eleve egy számjegyről induló rátákat nézzük, akkor sem vagyunk a Top 3-ban. A Feröer-szigetek 1,3, Koszovó 1,2, Írország 1,0, Ciprus 0,82, Spanyolország 0,80 százalékpontos mínusza is lekörözte a magyart.
Az kedvező, hogy a 39 országból szeptemberben 29 inflációja csökkent az előző évhez képest, s csak 9-é nőtt. Utóbbiak közül a legjobban, 1,1 százalékponttal Ukrajnáé, 0,7 százalékponttal Lettországé, míg 0,6 százalékponttal Lengyelországé.
Az inflációs trendek kedvezőbbé válása tükröződik vissza a jegybanki tevékenységekben is. Szeptemberben már egyetlen monetáris hatóság sem nyúlt az infláció leszorításának fő eszközéhez, a kamatemeléshez, ellenben heten már csökkentettek – köztük az MNB is. Amely 25 bázispontos lépésénél nagyobbat senki nem lazított, további öten – a cseh, az észak-macedón, az izlandi, a svájci és a svéd – is ugyanakkorát vágtak, mint Matolcsy Györgyék.
Annak köszönhetően egyébként, hogy az alapkamatnál jóval nagyobb mértékben csökkent az infláció, a visszatekintő reálkamatok összevetésében Magyarország megszilárdította a helyét, sőt 3,5 százalékpontos mutatójával beérte a negyedik helyen tanyázó Fehéroroszországot. Az élen messze a legmagasabb rátával (10,4 százalékpont) Oroszország áll, amelyet az általa 2022 februárjában megtámadott Ukrajna 4,4-gyel követi, s a holtversenyes fehérorosz-magyar páros elé még ha éppen hogy, mindössze 0,1 százalékpontos többlettel, de Izland is beslisszolt.
Más kérdés, hogy amint arra rendszeresen felhívjuk a figyelmet, az Orbán-kormány és az MNB által propagált visszatekintő reálkamattal szemben szakmailag helyesebb, reálisabb képet mutat az előretekintő. Nevezetesen, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett összegek után képződő kamat és hozam hogyan aránylik a megtakarítások elhelyezése és a pénzfelvételek között eltelt inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
A rohingják ügyében.
