|
| Kurd harcosnők. Forrás: Reuters |
Az amerikaiak vezette nemzetközi koalíció vasárnap közölte, hogy kiképeznek és felállítanak egy 30 ezer fős határőrséget, amely ellenőrizni fogja a kurd-arab SDF szövetség által ellenőrzött országrészt. Északon a török, keleten az iraki határt kell őrizniük, a délnyugati oldalon pedig a jórészt az Eufrátesz mentén húzódó vonalat, amely Szíriát kettéválasztja, és amelynek túlsó oldalán Aszad elnök rendszere üzemel.
Bevált harcosok és új tagok
A kialakításra kerülő erő nagyjából felét azok képezik, akik az Iszlám Állam ellen harcoltak, a másik feléhez új embereket toboroznak a Reuters információi szerint. A határőrséget maga az SDF fogja irányítani, az első 230 ember kiképzését már meg is kezdték. Igyekeznek úgy szervezni az erőt, hogy egy-egy helyen a közeli lakosok szolgáljanak, így a határőrség etnikai összetétele megfeleljen az adott helyen a lakosság etnikai megoszlásának.
Ennek megfelelően többségben lesznek a kurdok az északi határon, és főleg arabok lesznek az Eufrátesz mentén és az iraki határ nagyobbik részén. Egyes terülteken még az Iszlám Állam visszamaradt csoportjaival és meg kell küzdeniük, illetve az általuk létesített robbanószerkezeteket is hatástalanítani kell. Az országrészben 2000 amerikai katona állomásozik még, részben az ő feladatukat fogja átvenni az új szervezet, ugyanakkor Amerika csak akkor szándékozza kivonni az erőket, ha sikerült jelentős előrehaladást elérni az ENSZ vezette béketárgyalásokon a szíriai rendezést illetően.
Török reakció
Az SDF-nek nyújtott amerikai támogatás erősen megterhelte az amerikai-török viszonyt, mivel a törökök az SDF kurd ágát, az YPG milíciát a Törökországban üzemelő és terrorszervezetnek minősített Kurdisztáni Munkáspárt helyi tagozatának tekintik. Emellett idegenkednek bármilyen önálló kurd szervezettől, mivel attól tartanak, hogy ez fokozza a Törökországban élő kurdok önállósodási törekvéseit. Értelemszerűen egy önálló kurd határőrséget sem látnak szívesen, még ha az csak a kurd területeken is üzemel.
Az iraki minta
A török félelmeket ugyanakkor tompítja, hogy az iraki kurdok függetlenségi törekvései kudarcba fulladtak, noha népszavazást tartottak, amelyen egyértelműen a függetlenségpártiak győztek. Mivel azonban a népszavazással nem értett egyet az iraki kormány, az helyi ügy maradt, amit Irak érvénytelennek tekintett (ugyanezt történt a katalán népszavazással Spanyolországban). A népszavazás után Irak, Törökország és Irán olyan nyomást gyakorolt az iraki kurdokra (lényegében blokád alá vonták őket), ami lehetetlenné tette a függetlenség tényleges megvalósítását.
A Tisza-hatás. 
